Egy régi-új téma

A bioetika viszonylag új területe az alkalmazott normatív etikának, de gyökerei a régmúltba tekintenek vissza. Mint orvosi etika egészen az ókori görög orvosig, Hippokratészig vezethető vissza, aki nevezetes esküformulájával évezredekre megszabta a követendő elveket – pl. „És ahány házba csak belépek, a betegek hasznára fogok belépni, távol tartva magamat minden egyéb szándékos és kárt okozó jogtalanságtól…”

Ugyancsak az élet védelmére és a természethez fűződő kiegyensúlyozott viszony ápolására szólítanak fel a vallások. A középkori keresztény filozófiában jelent meg az emberi személy, az újkori gondolkodásban pedig az emberi autonómia és a természetet uralni képes tudomány eszméje.

Csakhogy a tudományok fejlődésével a fenti elvek követése új megvilágításba helyeződött. A premodern időkben a „dolgok megértése, nem pedig a megváltoztatása volt a tudás műve.” (Jonas, 1994, 34.) Az újkorban ez az „érdek nélküli megismerés” kezdte átadni a helyét a természet feletti hatalom megszerzésének igényével. (Vö. Fr. Bacon: A természet csak engedelmességgel győzhető le. – Novum Organum)

Ezzel, illetve a hasznosság követelményének hangsúlyozásával a tudomány visszavonhatatlanul behatolt az erkölcs világába. „Mert mindaz, ami az emberi cselekvésből a reális világra hatással van, és mások jólétét potenciálisan érinti, erkölcsi megítélésnek és adott esetben jogi korlátozásnak van alávetve. Mihelyt hatalomról van szó és annak használatáról, az erkölcsiségről is szó van.” (Jonas, 1994, 36.)

A bioetika helye az etikán belül (Forrás: Gerencsér Ákos: Etika)

Új szituáció, új alapelvek igénye

Mivel a modern tudomány, főként az orvostudomány az elmúlt fél évszázadban olyan tudományos felismerésekhez jutott, hogy képessé vált az életet és halált befolyásolni, ezért megkerülhetetlenné vált a szabályozása is, s ennek eredményeképpen gyakorló orvosok, tudósok, politikusok, filozófusok, valamint a civil szféra között felmerült annak igénye, hogy közös erővel, széles körű konszenzus alapján megfogalmazzák a követendő alapelveket.

Ennek hatására változott meg a diszciplína korábbi neve is – orvosi etikáról bioetikára. Ez azt a fajta szemléletváltást jelezte, miszerint az élet kérdéseivel való foglalatosság már nem színtisztán orvosi kérdés, mivel egyrészt már nemcsak orvosok vesznek részt a gyógyítás folyamatában (pl. gyógytornászok, dietetikusok, nővérek, pszichológusok stb.), másrészt a betegek maguk is szeretnének betekintést és bizonyos szintű beleszólást nyerni önnön gyógyulásuk folyamatába. De különbség az is, hogy a bioetika a filozófia eszközeit jobban számításba és alkalmazásba veszi, mint az orvosi etika.

De ugyanezt sürgették a környezetszennyezéssel, a géntechnológiával kapcsolatban felmerült új helyzetek is. Az egyeztetések hatására etikai kódexek, nemzetközi szerződések születtek, melyek felhívják a figyelmet az emberi méltóság, a természet iránti felelősség elvének fontosságára, egyszersmind be nem tartásának súlyos következményeire.

A bioetika tárgya, feladatai

Az élettel, annak különböző formáival és megnyilvánulásaival, az élőlényekkel, illetve az emberi élettel szoros kölcsönhatásban álló kérdésekkel összefüggő etikai gondolkodásként (vagyis a filozófiai vizsgálódás sajátságos területeként) és szaketikai magatartásként definiálható a bioetika. Eszerint tekintettel kell lennie az emberi faj iránti kötelességekre, az emberi kultúra és a természeti környezet egésze iránti felelősségre, vagyis az emberi jólétet az élővilág és a természet érdekeivel összhangban kell körvonalaznia.

Ha konkrétabban szeretnénk behatárolni a feladatkörét, akkor a következő igencsak terjedelmes felsorolásból érdemes kiindulnunk, ami e normatív tudományágnak a komplexitását és interdiszciplináris jellegét egyaránt jelzi: „az élet meghatározása és az élettel kapcsolatos kötelességek; az emberi jogok; minden élőlénynek az élethez való erkölcsi joga és ezzel kapcsolatosan a gondozás, a tudományos kutatás, a technikai alkalmazás és a gazdasági fenntarthatóság, illetve jövedelmezőség kérdései közötti összefüggések; az uralkodó orvosi szokások és az orvosi ellátás alapvető jellegére és céljaira vonatkozó kérdések; visszaélések az emberekkel való kísérletek során; új orvosbiológiai technológiák […] az ökológiával és az egészséges környezettel, a génsebészettel és biotechnológiával, a demográfiával, a viselkedésmanipulációval és a reproduktív orvostudománnyal kapcsolatos kérdések; az orvostudományi gyakorlat, az orvosbiológiai kutatások, a biotechnológiai alkalmazások, az élelmiszerelőállítás és – forgalmazás, illetve a környezetvédelem etikai és jogi szabályozásának kérdései.” (Ungvári Zrínyi Imre, 2007, 83-84.)

A bioetikától gyakorlati „hasznot” is vár egy-egy közösség: pl. felhívhatja a figyelmet arra, hogy a döntési szituációban a felmerülő számos lehetőség közül ki kell zárnunk azokat, amelyek ütköznek a morállal (vö. abortusz, eutanázia, klónozás, génsebészet stb.). Ezen kívül bizonyos eljárási normákat, szabályokat is megfogalmazhat – vagyis nem azt mondja meg, mi a helyes megoldás, hanem azt, hogy milyen módon lehet egy erkölcsileg is támogatható döntéshez jutni.

További érdekes oldalak:

• Hans Jonas: A kutatás szabadsága és a közjó, In: A későújkor józansága I., Göncöl K., Bp. 1994
• Ungvári Zrínyi Imre: Alkalmazott etikai alapfogalmak, Egyetemi Műhely K., Bolyai Társaság – Kolozsvár, 2007
• Dr. Kovács József: A modern orvosi etika alapjai, Medicina K. Rt., Bp., 1997
• Gerencsér Ákos: Etika

Farkas Zoltán cikke