A kolera Magyarországon
2014/02/04 15:29
2074 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.

Ahogy azt már korábbi cikkekben szerepelt, 1347 után négy évszázadon át a pestis tartotta rettegésben Európa lakosságát, az 1700-as évektől azonban egyre többször a kolera megjelenése töltötte el félelemmel a lakosságot. Ennek igazolására álljon itt egy korabeli újságcikk részlete. „Kolerabizottságunk, vagy az illető orvosok jobban teszik, ha napról napra kimutatják az esetet, mert tessék elhinni, hogy a titkolózás csak a mendemondáknak ad lábat s a képzelgés mindig hajlandó nagyobbnak festeni a bajt, mint amilyen valóban.” (Nagyvárad, 1873. június 1.)

A betegség természete

A kolerának két fajtája van, az európai és az indiai. Az európai csak a nyár második felében jelentkezik. Indiában a száraz évszakhoz köthető elsősorban a fertőzés, de ez egy féléves periódus, tehát időben kiterjedtebb.

A kórokozó szennyezett víz, vagy élelmiszer útján (fertőzött ételek és mosatlan gyümölcs) fertőzheti meg áldozatát. Elégtelen higiénés és tisztálkodási viszonyok mellett azonban akár emberről emberre is terjed, ehhez elegendő a piszkos kezek érintkezése után egy étkezés. A régi szóhasználatban epés hányásnak is nevezett kolera az emésztőrendszeren keresztül terjedő megbetegedés, kórokozója egy pálcika alakú baktérium. A betegség „népi” nevét onnan kapta, hogy néhány napos lappangási idő után hányással és folyamatos hasmenéssel kezdődik, ami kis időközönként ismétlődik. A vízveszteség volumene olyan nagy lehet, hogy a hányás, hasmenés akár fél nap alatt a szervezet kiszáradását okozhatja, súlyos vérnyomásesés miatt eszméletvesztés is bekövetkezhet. A folyadékveszteség, a fokozatos kiszáradás só- és vízháztartási zavart okoz, míg végül vese-és keringési elégtelenséghez vezet. A halálozási százalék az egyes járványok alatt különböző, de általában 30 – 60 százalék közötti.(Kezeletlen betegek esetén 60 % körüli)

405px-Cholera

A betegség szerepe az emberiség történetében

A kolera az indiai szubkontinensről származik és a kereskedelmi utak közvetítésével, a hadseregek mozgásával terjedt el szerte a világban, mivel a vizet nem szűrték, ill. fertőtlenítették megfelelően. Indiában már Kr.e. 400 körül feljegyezték a járvány jelenlétét. Európában 1829-ben írták le a betegség megjelenését. A pandémia vélhetően az 1826-os nagy indiai járvány hatására terjedt tovább Oroszország felé, 1830-ban már nagy számban regisztráltak moszkvai megbetegedéséket, és innen már nem volt megállás. Két éven belül egész Észak-, Nyugat- és Közép-Európában elterjedt a fertőzés. Vélhetően Angliából jutott el a fertőzés az USA-ba, 1832-ben New Yorkban és Philadelphiában is tömeges járványról tudósítottak.

Ázsiában a XIX. század során szinte folyamatosan pusztított a betegség. A században hét nagy világjárványt tartanak számon: az 1831-32-est, az 1852-54-est, az 1863-ast, az 1866-ost, az 1868-70-est, az 1884-est és az 1891-92-est. A betegség terjedését a megélénkülő világkereskedelem, turizmus mellett pl. a zarándoklatok is segítették. Az 1860-as években több olyan kolerajárvány is zajlott, aminek hátterében az állt, hogy a mekkai zarándoklaton tömegesen résztvevő afrikai muzulmánok „hazahozták” a fertőzést, és innen könnyen továbbterjedt Európa, Amerika felé is. A kolera az első világháború alatt még egyszer visszatért Európába, de nem okozott akkora pusztítást, mint a 19. századi nagy járványok. A higiénés feltételek javulása tette lehetővé a betegség visszaszorítását Európában, az USA-ban és Afrika, Ázsia fejlett régióiban.

Kolerajárványok Magyarországon

Magyarországon a XVIII-XIX. század fordulóján a közegészségügy igencsak gyerekcipőben járt. A lakosság több mint háromnegyede csak (!!!) szűretlen vizet fogyasztott, a közterületek is szennyezettek voltak. A korszerű csatornahálózat híján a városokban az általános higiéniás helyzet kiváló táptalajt biztosított a kolerajárvány kibontakozásához. A fejletlen viszonyokat támasztja alá az a tény is, hogy a Kárpát-medence kolerahalálozási értékei a 19. század folyamán mind a számok, mind a népességhez viszonyított arányaik tekintetében lényegesen meghaladták Nyugat- és Dél-Európa hasonló adatait.

A Kárpát-medencét a hét világjárványból négy érintette, s ezek nyomán összesen nyolc kisebb – nagyobb kolerajárványt keletkezett a XIX. században. Ha a halottak számát nézzük, akkor három emelkedik ki ezek közül – az 1831-1832-es, az 1848-1849-es és az 1872-1873-as – mindháromnak jelentős politikai, gazdasági hatása is lett. A többi járvány vagy jóval kisebb mértékű pusztítást okozott (1854-1855) és/vagy csak a Kárpát-medence bizonyos régióira korlátozódott(1835-1836, 1866, 1886 és 1893).

A kolerajárványok okozta veszteségek Magyarországon

A három nagy járvány pusztítása 300 és 600 ezer fő halálát okozta, ami eléri a pestisek nagyságrendjét, bár igaz, ez arányában kisebb pusztítás (harmada-ötöde a pestisének), hiszen jóval nagyobb már az ország lakosságszáma, mint a korábbi évszázadokban jelentkező pestis esetén.

Néhány érdekesség a magyarországi járványok történetéből

  1. A járványok mind keleti irányból (Oroszország–Ukrajna–Románia) érkeztek, és ebben sok esetben óriási szerepe volt az orosz hadsereg mozgásának.
  2. A magyarországi népi gyógymód a megelőzés hatékony módszerének tartotta a fokhagyma és a pálinkába áztatott borókabogyó fogyasztását.
  3. Az 1831-es járvány esetén a hatalom megelőző jellegű rendeletek kibocsátásával, felvilágosítással igyekezett a halálozás mértékét csökkenteni. Például vesztegzárat rendeltek el, strázsákat állítottak őrszolgálatba, valamint falvakat árkoltak körül. Ez a vesztegzár vezetett végül az 1831-es kolera-felkeléshez a Felvidéken, s ennek hatására ült össze 1832-ben az országgyűlés.
  4. Érdemes megjegyezni, hogy az 1848-49-es szabadságharc alatt pusztító kolerajárványban 6-7-szer többen haltak meg, mint a katonai akciókban.
  5. Magyarországon az utolsó nagy kolerajárvány 1872. szeptember 14-én tört ki, és két éven át tombolt. Ez volt a legsúlyosabb járvány, megfékezése után hat évnek kellett ahhoz eltelnie, hogy az ország lakossága elérje a korábbi lélekszámot.

A XIX. században a kolera magyarországi áldozatainak száma elérte az egymilliót. A betegséggel szemben csak 1892-re sikerült eredményesen felvenni a küzdelmet. Ekkor már elrendelték a közterületek takarítását, ajánlották a tiszta víz fogyasztását, a betegeket pedig elkülönítve a többiektől, ideiglenes kórházakban helyezték el.

További érdekes oldal:

Farkas Judit cikke