Húsvét ünnepét a különféle kultúrákban különböző módon hívják, azonban mindegyik eredete a héber pészah kifejezéshez vezethető vissza, mely elkerülést, kikerülést jelent. Kezdetekben a keresztény és a zsidó ünnep egybeesett, míg a níceai zsinat i.sz. 325-ben szabályba nem foglalta a keresztény ünnepek rendjét.
Az átrepülés ünnepe
Az angol nyelvterületeken a passover (átrepülés) és az easter kifejezéseket használják, ez utóbbi a német eredetű oster szóból származik, melynek őse a germán kultúrkörben gyökerezik. Ostara az alvilág úrnőjeként volt ismeretes, kinek ünnepét a tavaszi napéjegyenlőség idején tartották, persze az is lehet, hogy a kifejezés az east, azaz kelet szóból származik, ami a napfelkeltére utal.
A magyar húsvét szó a negyvennapos böjt végét jelképezi, mely a hozzá kapcsolódó szokásokkal, ünnepekkel a mozgó ünnepek részeként jelenik meg. Ez azt jelenti, hogy a Julián-naptár időszámítása szerint minden évben más napra esik a jeles ünnep. A húsvét időpontjának meghatározása gyakran váltott ki heves vitákat, de ideje egybeesik a tavaszi napéjegyenlőség idején tartott archaikus termékenységi ünnepekkel, melyek szintén magukban hordozták az újjászületés szimbólumát.
Egy 1582. évi egyházi szabályzat a tavaszi holdtölte utáni első vasárnapot jelölte meg az esemény pontos dátumaként, ami a március 22. és április 25. közötti időszakra esik. A zsidó vallás szerint a már korábban említett pészahkor az egyiptomi rabságból való menekülésüket ünneplik, ami szintén fontos szerepet játszott a keresztény hagyományok kialakulásában.
A leghosszabb ünnep
A hosszú ünnep a kora tavaszi és a nyár eleji időszakot is magába foglalja, melyet a keresztény hagyományokban megannyi szertartás követ. A felkészülési időt nagyböjtnek nevezzük, mely Jézus sivatagba vonulásásra emlékeztet és a hívőket az önmegtartóztatásra szólítja fel. Ezt több kisebb-nagyobb ünneplést követően éri el a szintén nagy ünnepnek számító pünkösd, ami a húsvét lezárását jelenti. Az ünnep jelentőségét és áhitatosságát tekintve a karácsonyhoz hasonlítható, de jóval régebbi annál.
A Húsvét a legrégibb és legjelentősebb ünnep a mai napig, mellyel a keresztény világ Jézus feltámadását ünnepli. Az azt megelőző virágvasárnap Jézus Jeruzsálembe vonulásáról emlékezik meg, ahová szamárháton, pálmaágakat lengető és éljenző néppel körülvéve vonult be.
Jelentős eseménynek számít még a Nagycsütörtök, más néven zöldcsütörtök, ami az Olajfák-hegyén történt elfogatást idézi fel, míg a Nagypéntek a Pilátus által Krisztusra mért halálos büntetésre emlékeztet, ami egyben megkínzatásainak kezdete is. A keresztények Nagyszombaton egy körmenetben fejezik ki azirányú bodogságukat, hogy Jézus igéretéhez híven harmadnap, húsvét vasárnapján feltámadt.
Hazánkban és a környező országokan is hasonlóképpen ünnepli a profán világ is a húsvétot, amikor a lányokat vízzel, napjainkban kölnivel locsolják meg, amely szokás a tavaszi termékenységi rítusokra utal.
Az ünnephez számos népszokás és kapcsolódó szimbólum is társul, ilyen például a barka, a bárány, a nyúl és a tojás, mely utóbbit ezen a napon lányok sokasága festi színesre, várva a locsoló fiúkat.
