A történelmi tények
A ciprusi sírban talált macskamaradvány azért figyelemfelkeltő, mert a macska nem őshonos a Mediterrán vidék szigetein, így Cipruson sem. Csak a szárazföldről kerülhetett oda, minden bizonnyal a közeli levantei partokról, s ez tudatos tartást feltételez. Ilyen leleteket találtak Jerikóban és az iráni Deh Luranban is. Ám kézzelfogható bizonyítékok csak a Kr.e. III. és II. évezredből származnak. Egyiptomban eleddig nem találtak bizonyítékokat arra nézve, hogy a Kr.e. II. évezred előtt tartottak volna macskát. Kisázsiában és Kréta szigetén is valószínűleg ebben az időben jelentek meg a házimacskák. Ám a legrégebbi macskaábrázolás a Kr.e. VI. évezredből származik, a kisázsiai Hacilarból előkerült szobrocska egy macskával játszadozó asszonyt ábrázol.
Macskák sorsa az ókorban
A cicáknak az ókori országokban általában jó soruk volt. Egyiptomban eredetileg az alvilág őrei voltak, ám végül istent csináltak belőlük. Bastetet, a háború istennőjét és Ré leányát is karcsú fekete sziámi macskaként ábrázolták. Egy érdekes régi történet szerint egyszer a perzsák úgy mentek csatába Egyiptom ellen, hogy macskákat kötöztek a pajzsaikra, s mivel az egyiptomiak szent állatként tisztelték a macskákat, nem mertek támadni. Egyiptomban olyannyira tisztelték ezeket az állatokat, hogy ha valaki megölt egy példányt, azt halálra kövezték, tűzvészkor pedig először a macskákat mentették ki, ha pedig meghalt a család cicája, a családtagok leborotválták a szemöldöküket.
A macskák istenítése a görög Ptolemaiosz család hatalomátvétele után kezdett feledésbe merülni, majd véglegesen az I. században, a római megszállás alatt tűnt el.
A középkor véleménye
A kora középkor embere – az ókori mintákat követve – nagy becsben tartotta a macskát, hiszen a termésre veszélyes rágcsálók elszaporodásának megakadályozásában nagy szerepük volt. Az érett középkori Európában viszont megjelent a vallásos macskagyűlölet is, ami szerint a macska maga a Sátán, a gonosz, a rossz és a boszorkány szövetségese. Nem hiába ábrázolták a boszorkányokat macskával vagy épp macska képében. Közép-Keleten viszont ennek a teljes ellentéte igaz. Azt tartják, hogy Mohamed próféta annyira szerette a macskáját, hogy mikor az elszunyókált a kaftánja ujján, a próféta inkább levágta a ruhája ujját, nehogy megzavarja kedvence békés szunyókálását.
Nyilván, az összefüggés nem ilyen egyszerű, de az európai macskagyűlöletnek is meglett a következménye. Amikor a kereskedők behozták a fertőzött patkányokat és velük együtt a pestist 1347-ben a Krím-félszigetről, akkor a kevés macska, azaz a nem túl nagy számú természetes ellenség miatt a patkányok – és a pestist terjesztő, patkányokon élősködő bolhák - elszaporodtak. Míg Kelet- és Észak-Európában (pl:. Oroszország, Finnország stb.), ahol a macskákat nem üldözték, soha nem is tört ki ilyen járvány. Ahogy jeleztük már, a jelenség egyéb tényezőkkel is összefügg (pl. népsűrűség, városok száma), de biztos, hogy a macskák kis száma közrejátszott a patkányok elszaporodásában.
Boszorkányok egy 1508-ból származó metszeten
A kétes dicsőség
A macska kiválóan alkalmazkodik a számára szokatlan körülményekhez is. Ez a magyarázata, hogy a tengereket meghódító hajósok is előszeretettel tartották az állatot, így akadályozva meg a szállítmányban az egerek elszaporodását. Így aztán ezek a kalandvágyó egyedek a világ minden pontjára eljutottak, s több helyen jelentős szerepet játszottak az állatvilág átalakulásában. A legnegatívabb szerep minden bizonnyal Új-Zélandhoz kapcsolódik, hiszen ott helyrehozhatatlan károkat okoztak a repülésre képtelen futómadarak körében.
További érdekes oldalak:
Farkas Judit cikke
