A magyar hajózás története a II. világháború után
2014/01/15 17:06
2296 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.

A II. világháború első szakaszában a hadiszállítások is kedvezően hatottak a hajózási forgalom fejlődésére. 1944 tavaszától azonban a harci cselekmények elérték a folyamhajózás útvonalait, és igen súlyos veszteségek érték a magyar hajózást is a Dunába szórt mágneses aknák miatt. A visszavonuló német és nyilas csapatok a hajópark jelentős részét Németországba és Ausztriába menekítették, az itt maradó járművek zöme elpusztult vagy szovjet hadizsákmány lett.

A hajózás újraindulása

1945-ben a lebombázott hidak pótlására ún. átkelő-járatokkal indult meg újra a hajóforgalom a Dunán Buda és Pest között. Megkezdték az elsüllyedt hajók kiemelését, a sérültek javítását is. Bár a Németország é Ausztria felé kivitt hajókat az 1947-es párizsi békeszerződés megkötése után visszakapta az ország, 1950-ig fokozatosan át kellett adni ezeket a járműveket az 1946-ban megalakult Magyar-Szovjet Hajózási Részvénytársaságnak. A szovjet fél az új közös vállalkozáshoz a hadizsákmányként birtokába került hajókat adta, a fejlesztés pedig jobbára a roncsok helyreállítását és néhány személyhajó átépítését jelentette csupán. Az RT. tevékenységét elsősorban a külföldi viszonylatú áruszállítás terén folytatta, a személyszállítást pedig 1950-ig a Magyar Folyam- és Tengerhajózási Részvénytársasággal, majd a Balatoni Hajózási Vállalattal megosztva látta el.

5546

A hajógyártás újraéledése

A háború során a budapesti hajógyárak is óriási károkat szenvedtek. A romok eltakarítása utáni első feladat azoknak a hatalmas úszódaruknak a megépítés volt, amelyekkel lehetővé vált a felrobbantott Duna-hidak roncsainak kiemelésére, majd pedig az új hídelemek beemelése.

A hamarosan meginduló magyar hajógyártó kapacitásának nagy részét a szovjet jóvátételi igények kielégítése kötötte le. A gazdaság egyéb ágazatihoz hasonlóan a nagy hajógyárak államosítása is megtörtént 1948-ig.

11303

A Magyar Hajózási Részvénytársaság (MAHART) megalakulása és működése

1948-ban a nemzetközi hajózás szempontjából jelentős fordulat történt, hiszen a hét dunai állam megkötötte a dunai hajózás rendjére vonatkozó belgrádi egyezményt. Az egyezmény alapján megkezdte működését a Duna Bizottság, amely székhelyét 1954-ben Budapestre helyezte át. A szervezet célja a dunai hajózási együttműködés elősegítése. Az egyezményhez csatlakozó országok kötelesek a Duna országukban elhelyezkedő szakaszát és csatornáit hajózható állapotban tartani mind a folyami, mind – a megfelelő szakaszokon – a tengeri hajók számára.

Mivel 1954 végén a Szovjetunió megszüntette érdekeltségét a veszteségessé vált magyar hajózásban, megszűnt a Magyar-Szovjet Hajózási Részvénytársaság, hajóit pedig átadta az 1955. január l-én létrejött a Magyar Hajózási Részvénytársaságnak. Az 1950-es évek végén indult meg a hajópark korszerűsítése, aminek előfeltételeként a hajóépítő ipart kellett megújítani.

A dízelesítés keretében a régi csavargőzösöket átalakították, s egymás után készültek az új motoros vontatóhajók, ill. megkezdődött a motoros vontatók toló-vontató hajóvá alakítása is. A vontató állománnyal párhuzamosan az uszálypark korszerűsítése is megtörtént. Az első új motoros személyhajók a váci hajógyárban gyártott vízibuszok voltak, majd megjelentek a MAHART saját fejlesztésében a kirándulóhajók is. A gyorsan idegenforgalmi látványossággá vált Budapest és Bécs között közlekedő szárnyashajó 1962-ben indult első útjára. Az 1960-70-es években a flotta tengeri hajókkal bővült, ennek köszönhetően fejlődött a tengerhajózás, s megindult a mélytengeri hajózás is.

A vállalat hajói 1945 és 1995 között éves átlagban 3.045.000 utast és 2.043.000 tonna árut szállítottak. 1995-ben hajóparkja 58 személyszállító, 54 folyami és 6 tengeri áruszállító motoros hajóból, valamint 144 uszályból (ill. bárkából) és 9 tankból állt.

15200

A rendszerváltás időszaka

Az 1980-as évektől egyre kedvezőtlenebbé váló gazdasági környezet, a magyar hajógyártás megszűnése, a dunai hajózást akadályozó háborús konfliktusok, a hagyományos külkereskedelmi kapcsolatok szétzilálódása, a KGST szétesése, az állami szerepvállalás megszűnése következtében a hajótársaság tevékenysége egyre szűkült, ami válságos helyzetet eredményezett. Bár 1992-ben a Duna - Majna - Rajna vízi út megnyitásával 3506 kilométeres összefüggő európai hajózási út jött létre, amit 12000 kilométeres mellékfolyó- és csatornahálózat egészít ki, a magyar hajózás ezt egyelőre nem tudta igazán kihasználni annak ellenére sem, hogy a tömegáruk energiatakarékos és környezetkímélő szállítása iránti igény növekedése a hajózás javára történő elmozdulást valószínűsíti a nemzetközi áruforgalomban.

A rendszerváltás után a MAHART egyes részeit külön vállalatba szervezték. 2003-ban a tengerhajózást felszámolták, az óceánjárókat eladták. A privatizáció után a folyami áruszállítást a DDSG Duna-Cargo, a személyszállítást pedig a MAHART-PassNave Kft. működteti.

További érdekes oldal:

Farkas Judit cikke