A magyar-horvát állami közösség a horvát-magyar kiegyezésig VI.
2015/12/19 08:00
958 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.

A Fiume státusa körüli vita okai is Mária Terézia uralkodása (1740-1780) idejére vezethetők vissza.

mariaterezia

Fiume státusa

A Fiume státusa körüli vita okai is Mária Terézia uralkodása (1740-1780) idejére vezethetők vissza. A királynő ugyanis a rendek ellenkezése ellenére, Nádasdy Ferenc bánnal egyeztetve felállította Horvát-Szlavón- és Dalmátország (Zágráb, Varasd, Kőrös, Pozsega, Verőce és Szerém megyék) részére 1767-ben a királyi tanácsot (consilium regium), amely a horvát politikai, gazdasági és hadi ügyeket intézte. Székhelye előbb Varasdon, majd a nagy tűzvész után 1776-tól Zágrábban volt. A tanács összetételében és működésében hasonlított a Magyar Királyi Helytartótanácsra, a bán elnöklete alatt működött, és az első horvát kormánynak tekinthető. Feladata volt a (gyakran Bécsből kapott) rendeletek és parancsok továbbítása a megyéknek, e mellett átvette Horvát-Szlavónország igazgatásának feladatát a bántól és helyettesétől (vicebanus). 1779. július 30-án Mária Terézia megszüntette a horvát tanácsot, és a horvát ügyeket a Magyar Királyi Helytartótanácsra bízta, ami befolyásolta Fiume jogállását is.

Fiume vélhetően a X. században a Horvát Királysághoz tartozott, de a XII. században már nem került a magyar-horvát államközösséghez. A XVII. században az osztrák tengermellék része volt, és -Triesthez hasonlóan- 1712-től szabad kikötői jogosítványa volt, ti. autonóm városi közigazgatással rendelkezett. Mária Terézia fiának, II. Józsefnek javaslatára, visszaadta Horvátországnak a tengermelléket, amiről 1776. augusztus 9-én levélben értesítette Rijekat és a horvát tanácsot, hogy: “Fiume városa és kikötője az ’ősi joggal Magyarországhoz tartozó’ tengermellékkel együtt a horvát tanács igazgatása alá” (immediate regno Croatiae reincorporentur) került vissza. A császárnő létrehozott egy újabb (szeverini) vármegyét, amely még ugyanabban az évben megtartotta a közgyűlést két fiumei követ részvételével. Egy évvel később Rijekaban tartották meg a szeverini vármegye közgyűlését. Politikai és oktatási ügyekben Fiume a horvát tanács alá tartozott, az igazságszolgáltatás tekintetében pedig a báni tábla illetékessége alá. Azonban 1779-ben megszűnt a horvát tanács, így a királynő által szabad kereskedelmi várossá emelt Rijeka a magyar koronához tartozó külön testnek (separatum sacrae regni Hungariae coronae adnexum corpus) nyilváníttatott, Magyarországhoz került. A magyar és a horvát rendek között Fiume hovatartozása volt az a kérdés, amely a legnagyobb vihart kavart, és egyik fél sem volt kész kompromisszumot kötni. Az 1868. évi horvát-magyar kiegyezés sem rendezte a viszonyt, hanem Rijekat ismét “corpus separatumnak” nevezte, és “átmenetileg” -a Monarchia bukásáig- Magyarországnak adta. Érdemes megemlíteni, hogy a magyar országgyűlés átadta a kikötővárost övező megyét a horvátoknak, de magáról Fiuméról nem mondott le. A város profitált ebből a helyzetből, ezért támogatta a státus fenntartását. Rijeka követei nem fogadták el a horvát szábor meghívását, és nem jelentek meg a horvát országgyűlésen, sőt annak ellenére, hogy a lakosság többsége horvát volt, a helyi önkormányzat hivatalos nyelve az olasz volt. Talán nem is kell csodálkozni azon, hogy 1918-ban Olaszországhoz csatlakozott.

Dr. Heka László PhD.
a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának egyetemi docense

Kép forrása.