Mindketten az Esquiliniuson találtak friss havat, a hófolt bazilika alaprajzára emlékeztetett. Az itt fölépített Santa Maria Maggiore bazilika titulusa Havi Boldogasszony lett, a napja pedig augusztus 5. A főhajóhoz V. Pál pápa bal oldalt kápolnát építtetett, a Capella Paolinát. A kápolna oltárképe a Havi Boldogasszony-kép. A cédrusfára festett kegykép a legenda szerint Szent Lukács evangélista alkotása, de a 20. századvégi restaurálás során 7. századinak tartják. A régész J. Wilpert szerint: a „legszebb kép ez az Istenanyáról, amelyet valaha láttam". Igaza van P. Foncknak: „oly fönséges, hogy minden szemlélőre feledhetetlen hatást gyakorol".
A Santa Maria Maggiore-bazilika kegyképe
Szegeden már 1310-ben működlek ferences barátok, ők a renden belül a mariánus csoportot alkották. Cesarini Julián pápai legátus 1444-ben a bogumil és huszita eretnekség elleni küzdelem végett telepítette le Szegedre a ferences rend szigorú, obszerváns ágát. Az eretnekek elleni harc inkvizítora Marchiai Jakab volt. Ő volt az a gvárdián, akinek a nevéhez fűződik a magyar bútortörténet legrégibb támlás karszéke. A mariánusok a palánkon belül, az obszervánsok Alsóvároson építettek kolostort és templomot. Az utóbbiak rendháza 1459-ben már állt, mert Mátyás király a Szűz Mária kolostor előtt hetivásár tartására adott jogot. A hagyomány szerint Mátyás király lett volna fejedelmi pártfogójuk, de ennek ellentmond a fejedelmi bőkezűség hiánya. Az alsóvárosi Szent Péter ispotálytemplomot az obszervánsok valamelyest rendbe hozták, de 1503-ra új templomot építettek, a magyar gótika legérettebb alkotását, a Havi Boldogasszony templomot. Monumentalitásban a templom és a rendház együttese Pannonhalma után következik. Építője János ferences testvér lehetett, aki a nyírbátori templomot építette. Nem a gazdag formaképzéssel, sokkal inkább monumentális méreteivel és egyszerűségével ragad meg.
Hazánkban ez volt az első templom, amelynek titulusa a Havi Boldogasszony lett. Sok bonyodalmat és vitát okozott, hogy a Havi Boldogasszony tiszteletére emelt templom főoltárképe nem a római kegyképet, hanem az ég királynéját, a Napbaöltözött Asszonyt ábrázolja.
Mivel a makói Szent István plébániatemplom őriz egy Havi Boldogasszony-képet, Csepregi Imre pápai prelátus szívügyének tekintette, hogy róla minden adalékot összeszedjen, kutatásait 1937-ben könyv alakban közzé is tette. A makói kép a Szűzanyát ábrázolja, bal karján a kis Jézussal, aki baljában könyvet tart, jobbjával áldást oszt. Szűzanya kékszínű palástját a homlok fölött kereszt, a jobb vállán csillag díszíti. A kép fölső sarkában egy-egy angyalfej látható.
Akik a szegedi főoltár képének történetével foglalkoztak, szinte valamennyien abból indultak ki, hogy azt eredetileg a Havi Boldogasszony képe ékesítette. A kép sorsáról a ferences atyák levéltárában őrzött följegyzésben ez áll: „Az előző képet ugyanis mint azt hitelt érdemlő öregek előadják a Havi Boldogasszonyról, az 1552. évi zűr-zavar idején, amikor a törökök Szegedet első ízben elfoglalták, s minden ami szent, felforgatva megszentségteleníttetett, bizonyos szegediek a veszedelem elől kimentették, és megmenekülve a legközelebbi városba, Makóra magukkal vitték, ahol tényleg látható a templomba belépőnek baljára eső oldalon, a mellékoltáron és a nép nagy tiszteletben tartja."
Ordinansz Konstantin ferences barátnak A Libanus havasai alatt illatozó titkos értelmű rózsa, avagy nemes szabad királyi mező Szeged városának Havi Boldogasszony tiszteletére szenteltetett királyi templom hajdani idők óta ájtatos tiszteletben tartott és segítő Boldogasszonynak neveztetett kegyelmes kép történeti lejrajzolása címen 1831-ben Szegeden, Grün Orbán örököseinél 103 lap terjedelmű könyve jelent meg. Ebben szintén a főoltárkép Makóra kerüléséről tájékoztat: „Ami pedig különösen a Boldogasszony képet illeti: azt a képet, mely Mátyás király korában ott tiszteltetett, valamely ájtatos keresztény 1552-ben a közveszélyből kiragadta és hihetőleg Makó városába átvitte, hol a templom egy oldal oltárán, a bemenetel balfelén van elhelyezve s a mai napig is tiszteltetik. E kép a római Havi Boldogasszony-képének igazi másolata. Páter Székesy Gábor azt írja, hogy ő e szent képet tulajdon szemeivel ott látta, sőt azon oltárnál a szentmisét is szolgáltatta az 1819-ik évben."
A jelenlegi főoltárképről Ordinansz Konstantin azt állította, hogy 1552-ben Csanádról hozták az oda elfutamodott hívek. A kegykép sok viszontagságon ment keresztül: „Nem sokára azután a lángok között tökéletesen épségben maradván ez a kép, bátorságos menedék helyet talált a mocsárban. Tudni illik Máriának egy ájtatos tisztelője azon szent kinccsel elszaladt, de a török ellenségtől űzőibe vétetvén, midőn más bátorságosabb helyet hamarjában nem talála, a szent képet összegöngyölgetve a klastrom kertje mellett lévő mocsárba, mely most is csöpörkének neveztetik, egészen elmerítette. Ott volt a kép mintegy iszapba rejtett gyöngy majd egész 1630-ig; mely idő közben a szegediek az elenyészett szent kép formájára egy kőből díszesen kifaragott képet emeltek, minthogy az mind e mai napig is a templom fő ajtaja előtt ékesen kiszobrászolt oszlopon fennáll és szakadatlanul tiszteltetik."
Lugosi Döme föltételezése szerint a főoltárképet Szeged első ismert festője, Stephanusz Piktor vagyis Képíró István készítette. Amikor a templom a tűz martaléka lett, a kép kerete is porrá égett, a hívek „hálaadó énekkel akasztották vissza a koromtól szennyes régi helyére. A nagy zaj oka felől a törökök érdeklődni kezdtek, s mikor értesültek a nagy öröm okáról, a képet legöngyölítették s a többi rablott holmival együtt hajóra rakták. Sok rablott holmitól a hajó süllyedni kezdett, mire óriási ijedtség támadt a törökök között, akik a gyors mentési munkálatokhoz a parton ácsorgó szegedieket munkára kényszeríttették, s a rablott holmi egy részét a partra hordatták. Az egyik munkásnak feltűnt az összegöngyölt vászon, azt kibontotta, és amikor felismerte benne a templom főoltár képét, azt ködmene alá rejtette és a templom felé iparkodott. A törökök üldözőbe vették a képpel... stb."
A történeti hagyományokat tisztelő dr. Csepregi Imre pápai prelátus a fenti közlemények ismeretében 1937-ben levonta a következtetést, hogy a ferences atyák Havi Boldogasszony-templomának főoltárképe 1552-től van Makón.
A makói Havi Boldogasszony-kép
Néhány év múlva Bálint Sándor is írt a Délvidéki Szemlében a szeged-alsóvárosi templom kegyképéről. Ekkor átvette Csepregi Imre álláspontját: „Templomunk dedikációja Róma egyik legősibb és leghíresebb Mária-kultuszára, a Santa Maria Maggiore bazilika alapításának legendájára és a vele kapcsolatos Havi Boldogasszony kegyképre utal. A mi templomunknak eredeti főoltárképe ennek a kegyképnek volt a másolata, de később, talán még a 17. században Makóra került. Most is a makói öregtemplomban látható. Ennek helyét foglalta el, egyenlőre tisztázatlan körülmények között, de bizonyára még a török hódoltság idején, a mostani kegy kép." Mindezt 1944-ben szó szerint beillesztette Sacra Hungaria kötetébe is.
Csepregi Imre tisztában volt azzal, hogy a római kegyképet a pápák kiközösítés terhe mellett tilos volt másolni. Borgiai Szent Ferenc a Szent Szűzben vélte föltalálni Brazília missziós területének védőszentjét, sikerült elérnie, hogy Szent Pius pápa engedélyezte másolat készítését. 1572-ben el is készült a másolat. Az első példányról több másolat készült: 2 Azevedói Ignác és Aquaviva Rudolf misszionáriusoknak, egy-egy a római, a brünni, a krakkói s az ingolstadti rendháznak, öt különböző fejedelmi udvaroknak (Katalin portugál királyné és Sebestyén portugál király; II. Fülöp spanyol király; II. Miksa császár neje Mária; Johanna madridi hercegnő; Erzsébet, IX. Károly francia király neje) küldtek ajándékba.
Mivel a Mária-képet 1552-ben Makóra menekítették, és a római kegykép másolási tilalmát 1572-ben mentesítette a pápa, mindebből azt a következtetést vonta le Csepregi Imre, hogy a makói kép a másolási tilalom előtt keletkezett. Valószínűnek tartotta, hogy a római és a makói Havi Boldogasszony-kép eredete közös előképre vezethető vissza, Cimabue Madonnájára.
Tóth Ferenc
nyugalmazott múzeumigazgató
