A gyors lebukás

1925. december 14-én Jankovich Arisztid Hágában egy ezerfrankost kívánt beváltani. A pénztáros azonban megtagadta a beváltást, mondván, hogy a papírbankó hamis. Annak rendje és módja szerint azonnal értesítette is a rendőrséget. A helyszínre érkező rendőr igazoltatta az elegáns úriembert, aki elmondta, hogy diplomáciai ügyben tartózkodik Hollandiában, s fel is mutatta futárútlevelét. A kihallgatás során pedig arra hivatkozott, hogy Nádosy Imre magyarországi főkapitány megbízásából, bizalmas ügyben tartózkodik Hollandiában. Érthető módon a holland rendőri szervek érintkezésbe léptek a francia rendőrséggel, a magyar külügyi szervek pedig a következő üzenetet kapták a hágai magyar nagykövettől az ügyben:

"Itteni [holland] külügyminisztérium közli, hogy Jankovich Arisztidnek Amszterdamban megtalált podgyászában egész koffer hamis bankjegy találtatott. Forster követ." (1925. december 16.)

Az ominózus bőröndök

Ez azért több mint kínos…. Ezért Bethlen István miniszterelnök két nappal később magához kérette az országos főkapitányt, Nádosy Imrét, s felszólította az ügy kivizsgálására, majd négynapos vidéki vadászatra indult. A nagy nyilvánosság elé december 18-án került az ügy, amikor a Magyar Távirati Iroda a Francia Hírügynökség információira hivatkozva hírül adta, hogy Hollandiában három magyar férfit tartóztattak le, mivel hamis ezerfrankosokkal akartak fizetni. Az ún. frankhamisítási ügyből ezzel komoly bel- és külpolitikai botrány kerekedett.

A rendőrség kivár

A magyar rendőrség azonban csak december 21-én látott munkához. Jankovich beismerő vallomásával együtt megérkezett a magyar rendőrséghez a hollandok hivatalos átirata, amiből kiderült, hogy nem csak az országos főkapitány érintett a frankhamisítási ügyben, hanem a magyar politikai elithez vezetnek a szálak. A franciák még december végén nyomozókat küldtek Magyarországra, egyrészt hogy biztosítsák a hatékony nyomozást, másrészt újabb értékes információkkal látták el magyar kollégáikat.

Windischgraetz Lajos

Ennek eredményeként 1926 januárjának első napjaiban letartóztatták Windischgraetz Lajos herceget, az egykori Wekerle-kormánytárca nélküli közélelmezési miniszterét, az ő személyi titkárát, Rába Dezsőt és Nádosy Imre főkapitányt. A feltárás azonban nem állt meg itt, hiszen a vallomásokból a kormányzati körök érintettsége is nyilvánvalóvá vált. Kiderült, hogy a hamis bankókat az állami Térképészeti Intézetben készítették a műszaki osztály vezetőjének, Gerő László őrnagynak a vezetésével, ráadásul munkaidőben, s a munkálatokról tudomása volt az intézet vezetőjének, s az egykori miniszterelnöknek, Teleki Pálnak is.

Az ellenzéki politikusok a miniszterelnök felelősségét is felvetették, és január 20-án heves parlamenti csatározásokat követően megszavazták a vizsgálóbizottság felállítását. Bár a bizottság megállapította, hogy sem a kormányt, sem a miniszterelnököt nem terheli felelősség, az ellenzék Bethlen István lemondását követelte.

Ami a vizsgálat során kiderült

A hamisítás kitalálóinak kettős célja volt, egyrészt így büntették volna meg a Trianonért leginkább felelősnek tekintett antantállamot, Franciaországot, másrészt az így szerzett bevétel az irredenta politika anyagi bázisául szolgálhatott volna.

A hamisítás eredetileg a német szélsőjobboldali körök terve volt, akik ki is képezték a magyar végrehajtókat. A frankhamisításra alkalmas különleges papír is a németektől származott. Az akció 1924 júniusa és 1925 szeptembere között zajlott, s ezalatt kb. 30 ezer darab ezerfrankost állítottak elő. Nyilván nagy kérdés volt, hogy egyáltalán alkalmas-e a hamisítvány erre a célra, azért Baross Gábor a Postatakarékpénztár vezérigazgatója két bankárt ajánlott arra a feladatra, hogy megvizsgálják a frankok minőségét, illetve hogy tanácsot adjanak az értékesítés lehetőségeit illetően. A bankárok ugyan óva intettek a bankjegyek felhasználásától, mert alkalmatlanoknak ítélték azokat minőségileg, de ez végül a hamisítókat nem tartotta vissza.

Az eredeti frank A hamis frank

Hollandiában, Svédországban, Olaszországban tervezték értékesíteni a pénzt, de ahogy az már olvasható volt, az első próbálkozásnál lebuktak. Pedig még a bankjegyeket is megtaposták Zadravetz István (Horthy Miklós tábori püspökének) lakásán, hogy használtabbnak tűnjenek, sőt a püspök meg is eskette a részvevőket.

Következmények

Mivel Horthy Miklós és a kormányzat felelősségét egyetlen konkrét tárgyi, írásos bizonyíték sem támasztotta alá, s az angolok mérsékletre intették a franciákat, így a Bethlen-kormányzat folytathatta a konszolidációs politikáját. 1926 májusában hirdettek ítéletet, melynek értelmében Windischgraetz Lajos és Nádosy Imre 4 évi, a többi vádlott négy hónaptól egy évig tartó fogházbüntetésre ítéltetett. A herceg és a volt főkapitány büntetését megfelezték, 1928-ban kormányzói kegyelemben részesültek.

További érdekes oldalak:

• Sulinet Tudásbázis - A magyar politikai és gazdasági élet jellemzői az I. világháború után 

Farkas Judit cikke