Az Eszterházy hercegi udvar zenéje

Az Eszterházy-család valamennyi ágában akadtak a zeneművészet iránt élénken érdeklődő személyiségek. Eszterházy József (1682-1748) pl. magától Antónió Vivalditól vásárolt kottákat. Eszterházy Miklós (1582-1645) foglalkoztatott zenészeket, időszakonként még templomi muzsikusokat is, ebből hozta létre fia Eszterházy Pál a már világi muzsikát is játszó állandó zenekart. Az Ő nevéhez fűződik a Harmonia caelestis című gyűjtemény, melynek - a legújabb kutatások szerint - nem szerzője volt, hanem énekszövegeinek összeállítója és a kötet szerkesztője.

Eszterházy Pál Az Eszterházy-család kismartoni (Eisenstadt) majd eszterházai (Fertőd) rezidenciáján teremtette meg Joseph Haydn (1732-1809) számára a nyugodt termékeny alkotás lehetőségét. A nagy bécsi klasszikus zeneszerzőt Eszterházy Pál Antal (1711-1762) szerződtette 1761-ben még csak másodkarmesternek.

Haydn itt állt alkalmazásban haláláig, bár az utolsó években már csak formálisan.

Elődje a karmesteri és a komponistai beosztásban Gregor Joseph Werner, utóda pedig Johann Nepomuk Hummel volt. Az Eszterházi család zenei tekintetben „Pompakedvelő” Miklós (1714-1790) uralkodása alatt élte legjelentősebb korszakát. Eszterházy Miklós herceg kedvenc hangszere a baryton volt. A herceg és különös hangszere számára Haydn mintegy 175 művet - főleg triókat - komponált. Ez a jelentős zenei élet nem volt általános az országban.

Joseph Haydn Említést kell még ejtenünk az Eszterházy – család grófi ágának tatai birtokán működő templomi zenekarának tevékenységéről, melynek zenei vezetője Menner Bernát volt, aki saját szerzeményeket is komponált és adott elő.

Pozsonyban és Budán Batthyány József érsek majd hercegprímás tartott fenn zenekart, az együttes Anton Zimmerman vezette. A batthyány zenekar felbomlása után két együttesről kell szólnunk, Grassalkovich Antal zenekaráról ahol Georg Druschetzky működött és Erdődy János gróf operatársulatáról.

Az 1800-as évek elejének egyik legfontosabb zenei egyénisége Fusz János volt, aki Vereben zenetanítóskodott Végh Ignác gróf birtokán. Fusz magyar származása ellenére külföldön is rangot szerzett magának, ami ebben a korban keveseknek adatott meg.

A leghíresebb magánzenekar azonban Nagyváradon működött Michael Haydn (1737-1806) majd Karl Ditters von Dittersdorf (1739-1799) vezetésével. A zenekar több más együttessel ellentétben elsősorban világi zenét játszott, sőt még színpadi műveket is előadtak a püspöki palota frissen elkészült színháztermében.

A zeneszerető nemesek ez idő tájt már nem csak pártfogolták a muzsikusokat, hanem maguk is egyre gyakrabban bekapcsolódtak a zeneszerzésbe és az aktív zenélésbe, közöttük találjuk az első magyar zeneszerzőnőt Koháry Mária grófnőt.

Zenei élet a Püspöki székesegyházakban

Albrechtsberger A 28. században Győrben a székesegyházban állandó zenekar és énekkar működött, és Zichy Ferenc püspök új orgonát is építtetett. Itt élt néhány évig a fiatal Albrechtberger és komponált számos egyházi művet. A székesegyház első jelentős karnagya Mechler András volt, aki megerősítette a zenekart és maga is komponált. A legjelentősebb zenei egyénség azonban Istvánffy Benedek (1733-1788) orgonista-karnagy volt. Istvánffy az egyházi szolgálat mellett, éneket tanított a kispapoknak, kottát másolt, bővítette a kottatárat, még a hangszerek karbantartásáért is felelős volt. Zeneszerzőként is különleges helyet foglal el generációjában, alkotásai alapján Őt tartjuk a 18. század legtehetségesebb és legjelentősebb magyar zeneszerzőjének.

Pécsett a székesegyház zenekara az istentiszteletek mellett a városi ünnepségeken is közreműködött. Az együttes vezetői voltak: Anton Paumon, Valentin Deppisch, és Franz Anton Novotni. Öt évet töltött a pécsi dóm zenekarában a bécsi udvar későbbi komponistája és zeneigazgatója Franz Krommer (1759-1831).

1807-ben Bécsből érkezett az együttes élére Georg Lickl (1769-1843) aki a 19. század első évtizedeinek egyik legjelentősebb egyházzenei életművét alkotta meg. Tevékenységének egyik legfontosabb momentuma, Mozart műveinek megismertetése Magyarországon. Saját művein is erőteljes Mozart hatás érezhető. Mindemellett bemutatta Cherubini, Hummel és Eybler műveit is.

A többi püspöki székhely közül említést érdemel a veszprémi, az egri, a székesfehérvári és a szombathelyi székesegyház zenei élte ahol mindenütt erősen érződött a bécsi hatás.

Pozsony a 18. században az ország kulturális fővárosa volt, pezsgő zenei élettel. A zenekar mellé még kis létszámú énekkart is szerződtettek. Mária Terézia többször is részt vett a Szent Márton székesegyház zenés miséin és körmenetein.

Pest-Budán a rendi templomokon kívül négy katolikus templomban tartottak rendszeresen zenés istentiszteleteket. A zenei élet központja a pesti plébánia-templom (a mai Belvárosi Főplébániai templom) volt. Legkiemelkedőbb zenei vezetője Joseph Bengráf aki elsősorban egyházzenei komponista volt, de írt magyar táncokat, vonósnégyeseket, dalokat (ezek nyomtatásban is megjelentek) és billentyűs darabokat is.

A szerzetes rendek közül a piaristáknál és a jezsuitáknál volt a legaktívabb zenei élet, de szót kell ejteni a pálosokról is akik átvették a római liturgiát, amelyhez saját zenei hagyományaikat is hozzácsiszolták. A ferencesek gyakorlatában új irányzat jelent meg: kísérletet tettek a gregorián korális és az új zenei stílusok egyesítésére. A zeneszerzők közül említést érdemel Joseph Pantaleon Roskovsky és Pater Gaudentius Dettelbach.

Más nagyvárosaink egyházzenei élete elsősorban Sopronban az evangélikus gyülekezet főtemplomában, Daniel Knogler kántorsága idején, Kőszegen a Szent Jakab templomban, valamint Nagyszebenben -úgy a katolikus mind az evangélikus templomban- volt jelentős.

A 18. század végén a koncertélet és a házimuzsikálás felvirágzása magával hozta az európai dalstílus magyarországi elterjesztésének igényét is. Számos műkedvelő zeneszerző próbálkozott a német Lied műfajának meghonosításával.

Amadé László bécsi és olasz dalokat fordított magyarra, Verseghy Ferenc, Franz Xavér Kleinheinz és Johann Spech a bécsi klasszikus mintára dalokat komponáltak.

A 18. századi polgári fejlődés hozta magával a színház és ezen belül a zenés színház iránti igényt. A jezsuita iskoladrámák közül egy maradt fönn teljes egészében Johannes Patzelt: Musica pro comoedia generali című opera-kantátája. A zenés színházak előtt két alternatíva volt: az egyik a német Singspiel melodráma és opera mintája, a másik irány a magyar nyelvű színművek zenés részeinek megírását tűzte ki célul. A legelső magyar opera Chudy József „szomorú-víg operája”, Pikkó herceg és Jutka Perzsi címmel. (sajnos kottái elvesztek) Említést érdemel még Ruzitska József, Béla futása, és Kemény Simon című daljátéka.

Zeneoktatás

Maróthi György A zenei műveltség megszerzése szempontjából az egyházi iskolákat két csoportra oszthatjuk. Az evangélikus és katolikus intézményekben nagy súlyt fektettek a korszerű zenetanításra. Ezekben az iskolákban a diákok többszólamú énekkarban énekeltek, hangszert tanultak és zenekarban játszottak. Úgynevezett iskoladrámákat is előadtak. A református és unitárius iskolák ragaszkodtak az egyszólamúsághoz. Ezek még a hangszeres zenét sem engedélyezték intézményeikben.

Maróthi György a debreceni egyetem tanára, külföldi tanulmányainak hatására, holland és svájci mintára kezdeményezte a zsoltárok többszólamosítását és magyar nyelvűsítését, de a gyülekezet és az iskola is elutasította ezeket a kezdeményezéseket.

A zeneoktatást nagyon sok helyen a különböző zenekarok tagjai látták el, vagy munkaköri kötelességből, vagy külön díjazásért. (elsősorban a tehetősebb családok gyermekeit tanították)

A század „terméke” Franz Paul Rigel Zongoraiskolája.

A század vége felé már zeneiskolák is létrejöttek. Pesten, Budán, Kassán, Lőcsén Nagyváradon Székesfehérváron és Pozsonyban működtek ilyen intézmények. A pozsonyi zeneiskola élén Klein Henrik - Erkel Ferenc későbbi tanára- állt.

Szélpál Szilveszter
nyugalmazott zeneiskolaigazgató
Király-König Péter Zeneiskola, Szeged