Az igazi keresztény - e bírálók szerint - aszkéta is, aki elvonul a pusztába, tudatosan vállalja a remeteséget, szemét egyedül Istenre szegezi és a halálról, az elmúlásról, az utolsó ítéletről elmélkedik. Az ilyen ember már nem e világnak, hanem az örökkévalóságnak élt.
"Ora et labora"
A VI. század folyamán próbálták meg - Keleten és Nyugaton egyaránt - törvényileg is meghatározott keretek közé szorítani a szerzetesi mozgalmakat. A keleti területeken egy szerzetesrend alakult, míg a középkori Nyugat-Európában feltűnően gazdag változatosságban jöttek létre ezek a csoportok. A XIII. század végére hat (mások szerint nyolc) jelentősebb típusa alakult ki a szerzetesrendeknek, ezekből kb. húsz további ágazat fejlődött ki. Ezeknek a rendeknek a szabályzatai nemcsak a vallásgyakorlat és a keresztényi élet eszményeit tükrözi, hanem annak a társadalomnak a képét is felrajzolják, amelynek ezek a részét képezték.
529-ben alapította meg Nursiai Szent Benedek Monte Cassinon a kolostort, melynek regulája az elkövetkező évszázadokban szinte kötelező érvényű szerzetei szabályzattá vált. Benedek követői a munkát aszketikus üdveszköznek tekintették: „A henyélés a lélek ellensége. Ezért a testvérek idejük egy részében végezzenek kétkezi munkát, más részét pedig töltsék olvasással […] csak akkor lehetnek igazán szerzetesek, ha kezük munkájából élnek, mint atyáink, az apostolok.” Ora et labora!, azaz Imádkozzál és dolgozzál!
Az első reformerek
Ez a felfogás sem volt azonban mindenki számára eléggé aszketikus, voltak, akik a bencés templomokat túlzottan fényűzőnek, az evangéliumi szegénységgel való szembefordulásnak tartották. Az egyszerűség és szegénység elvét hirdette Kölni Szent Brúnó reimsi kanonok, amikor a XI. században megalapította a csaknem állandó hallgatást fogadó karthauzi szerzetesek közösségét.
Ciszterciták
A ciszterciták az ősi, eredeti, szigorúbb bencés regulához akartak visszatérni úgy, hogy közben folyamatosan bírálták az ettől már elhajló, „elpuhult” rendtársakat. A kritika hátterében az áll, hogy az ezredforduló gazdasági virágzása következtében a bencés kolostorok jelentősen meggazdagodtak, s egyre világiasabb értékek felé kezdtek vonzódni a kolostorok lakói. Ezzel a folyamattal kívánt szembehelyezkedni a cluny-i reform, melynek célja az egyház megtisztítása és az eredeti szerzetesi értékrend felelevenítése volt. E közösség igazi felvirágzása Szent Bernát korára tehető, akinek vezetésével a közösség új kolostorokat alapított, maga Bernát Clairvaux-nak lett apátja.
A cisztereknek jelentős szerepe volt a korszerű mezőgazdasági módszerek, az ipari találmányok elterjesztésében. (A rend elnevezése a kiindulópont, Citaux város latin nevéből, Cistertiumból ered.)
Ágostonosok
A XI-XIII. században jelentős szerepet játszottak az Ágostonos rendek is. Nevük Szent Ágostonra és tanításaira utal vissza. Egyik csoportjuk - legismertebb a premontreiek kongregációja - olyan világi papokból állt, akik a szerzetesek közül elsőként tartották fontos feladatnak a prédikálást és a lelkipásztorkodást. Másik csoportjukat Ágostonos remetéknek hívják, ide tartozik az egyetlen magyar alapítású rend, a Pálosoké.
További érdekes oldalak:
Sulinet Tudásbázis - A pap és a szerzetes a középkorban
Farkas Judit cikke
