A hagyományos kultúra ápolása a szombathelyi szlovének körében
2015/10/26 16:48
1133 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.

A szombathelyi Pável Ágoston Szlovén Kulturális Egyesület tagjainak többsége főként olyan rendezvényeken   szeretne   részt   venni,   melyeken   a   hagyományos   kultúra   egyes   elemeit felelevenítik. Az ilyen programok szervezésénél elsősorban az idősebb tagok segédkeznek, s amely   alkalmakon   a   fiatalok   tanulnak   tőlük.   A   rendezvényeket   a   Szlovén   Kisebbségi Önkormányzat képviselői és a Pável Ágoston Szlovén Kulturális Egyesület elnökségének tagjai szervezik. A szervezésben rábavidéki civil és politikai szervezetek is közreműködnek. Az egyes szokásokat, amelyeket a közös rendezvényeken elevenítenek fel, általában később családi körben is megtartják (pl. tojások festése).

A magasabb iskolai végzettségű fiatalabb generáció az új környezetben - Szombathelyen csak kisebb mértékben, elsősorban az étkezéssel kapcsolatban őrizte meg a hagyományos kultúra elemeit (a tökmagolaj használata, a hajdina- és burgonyagánica, azaz dödöle készítése stb.) A csoport a rábavidéki szokások közül családi körben ugyan nem őrzött meg semmit, de az egyesület programjain, amelyeken ezeket a szokásokat újjáélesztik, aktívan részt vesz. A szakmunkásképzőt végzett fiatalabb generáció tagjai viszont a hagyományos étkezésnek még több elemét őrizték meg: búzamáié (támadli, žéti kaup), kukorica- és hajdinamáié (šterc, ráji kaup), burgonyagánica (dödöle), kukoricagánica (žgonke), eresztett pép, savanyúkáposzta főtt babbal és tökmagolajjal (straušanca), főtt bab tökmagolajjal (na oli gra).Az idősebb generáció szülőhelyéről néhány naptári szokást is magával hozott. Egy idősebb orfalui férfi például városi környezetben is megőrizte az újévi korbácsolást. Újév napján kora reggel családtagjait fonott korbáccsal ütögeti meg. A korbácsolás során jó egészséget és bőséget kíván az új évre. A korbácsot még az 1980-as években édesapja fonta Orfaluban.

„A korbácsot még édesapám készítette. Ő tudta, hogy kell, én már nem tudom. Azóta nálam van, már több mint húsz éves. "

Egy idősebb apátistvánfalvi asszony a Szombathely közelében lévő Vasszécsenybe ment férjhez. Az udvarukon kút volt. Újévkor a kútra színes szalagokkal díszített kis karácsonyfát (korina) állított úgy, amint az régen Apátistvánfalván volt szokás, hogy a víz egész évben jóízű és friss maradjon. Szombathelyen kútja nincs, így a szokást sem tudja megtartani.

Vasszécsenyben újévkor karácsonyfát állítottunk a kútra. Apátistvánfalván még ma is tesznek kisfát a kútra. "

Egy idősebb orfalui asszony a húsvéti ételszentelés szokását tartotta meg. Húsvét vasárnapján reggel a városi templomba is visz ételt szentelésre (sonkát, tojást, tormát, sót, házikalácsot). Mivel tömbházban él, arra nincs lehetősége, hogy hagyományosan a (megszentelt) tojás héját elégesse, így a tojáshéjat papírzacskóba gyűjti és a veje a kertben a rőzsével együtt égeti el azt.

„Szombathelyen a tojáshéjat zacskóba rakom és amikor a vejem a kertben valamit éget, a tűzre dobom és elégetem. "

Ugyanaz az asszony azt a mindenszentek ünnepéhez (november 1.) kapcsolódó szokást is megőrizte, amely szerint az elődök visszatérő lelkének az asztalra répával töltött bélest (zauntje) és vizet készítenek ki. Szombathelyen is süt bélest, de itt almával és mákkal tölti meg. (Másnap a bélest megeszik, minden családtag kap egy szeletet.) A konyhában az asztalra bélest, vizet, sört és pálinkát, valamint poharakat készít ki. („A férjem szeretett pálinkát inni. ") Este 5-6 gyertyát gyújt, a halottaira gondol és imádkozik értük. Először fél óráig a rózsafüzért imádkozza, aztán pedig a miatyánkot, külön a purgatóriumban lévőkért, majd a pokolra jutottakért. Mindezt szlovén nyelvjárásban teszi. A szertartást magyar angyali   üdvözlettel   (lat.   Angelus)  zárja -  melyet  harangozáskor  mondanak  -,   mert anyanyelvén már elfelejtette.

„A rózsafüzért imádkozom. Nekem az egész ima fél óráig tart. A miatyánkot azokért mondom, akik a purgatóriumban vannak. Azokért is kell imádkozni, akik a pokolban vannak. Hogy minél előbb kijussanak onnan. A legvégén, amikor végzek, az angyali üdvözletet imádkozom. A rózsafüzért szlovénul mondom, az angyali üdvözletet már nem tudom. Elfelejtettem. Le kell másolnom Annuska testvéremtől. Nincs olyan könyv már, amiben benne lenne. "

Az emberi élet fordulóihoz kapcsolódó szokások közül a szombathelyi szlovének leginkább a keresztelői szokásokat őrizték meg. A rábavidéki rokonok a gyermekágyas asszonynak Szombathelyre is hordtak élelmet ajándékba (bütra). Keresztelőkor hasonló vendéglátásban volt részük, mint szülőhelyükön.

„A gyermekágyas asszonynak tyúkot, perecet hoztak, mint Apátistvánfalván. Tyúk nélkül nincs rendes leves. A házi tyúk jobb. Ez 1965-ben történt. "

„A gyerekek Szombathelyen születtek. A keresztelő is a városban volt. Orfaluból eljöttek a szüleim és a nővéreim Gotthárdról. Mindenki hozott ajándékot: tyúkot, húst, tojást, perecet. "

Egy idősebb asszony lányának Szombathelyen hasonló lakodalmi menetet szervezett vőféllyel és rezesbandával, amint az régen Apátistvánfalván volt szokásban.

„A templomtól gyalog mentünk a házig és zenéltünk, mint Apátistvánfalván. Vőfélyünk is volt. Amikor mi házasodtunk, mindenki kötött egy szalagot a vőfély botjára. "

szloven1 A betlehemezés felelevenítése Szombathelyen (2003)

szloven2 A szombathelyi népdalkör első fellépése Pável Judit vezetésével (2004)

A folklór területéről a szombathelyi szlovének körében leginkább a rábavidéki népdalok maradtak fenn. Az elmúlt években az összes rendezvényükön jelen volt a rábavidéki szlovén népdal. 2004-ben   énekkart   alakítottak   Pável   Judit   vezetésével.    Pável   Ágostonra   emlékező rendezvényeken és a szombathelyi Nemzetiségi Napokon léptek fel. Muraszombatba, az ottani magyarok ünnepségére is meghívták őket. 2006-tól az énekkarban tíz nő énekel. Vezetőjük Mukics Ferenc, aki egyúttal a kórust harmonikán kíséri.

Többek közt felléptek a Rábavidéki Szlovének VI. Találkozóján, Szentgotthárdon, 2007-ben és a 111. szombathelyi Nemzetiségi Napon, Cankován a határontúli kulturális csoportok találkozóján, illetve a szerbiai Szabadkán szlovén énekkari találkozón.

Mukicsné Kozár Mária