Tudományos program – A Temesi Bánság története (1716-1778)
2014/05/12 08:00
1570 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.

A Temesi Bánság történetének kutatása öt ország szakmai érdeklődésére számíthat. Az egykori Temesköz társadalma nagyrészt német, osztrák, szerb, román és magyar eredetű lakosságból állt össze. Így Románia, Szerbia, Ausztria, Németország és Magyarország történeti elődei ott voltak a Bánság török utáni újjáépítésénél. Rajtuk kívül kisebb demográfiai arányokban társadalomalkotó szerephez jutottak még franciák, olaszok, spanyolok, vallonok, bolgárok, törökök, csehek, szlovákok és még számos nemzet tagja, ezzel is jelezve, hogy a Bánság legfontosabb sajátossága etnikai sokszínűsége, nyelvek, vallások, kultúrák egymás mellett élése.

temesi A kutatás fontosságát indokolja, hogy a sokrétű érdekeltség ellenére, a Bánságról forrásalapú átfogó történeti munka alig született. Ausztriában és Németországban viszonylag korán és elég sok munka keletkezett ezzel kapcsolatban, de többségük a német Heimatkunde (Honismeret) műfajába tartozó írás, melyek inkább a régi haza iránti tiszteletről szólnak. Ma a tübingeni dunai svábkutatás tekinthető az egyik jelentős, objektív történetírást művelő tudományos műhelynek.

A hazai történetírás a 19. század második felében kezdett el foglalkozni a kérdéssel. Szentkláray Jenő, Pesthy Frigyes és Baróti Lajos megkerülhetetlen historiográfiát alkotott, de ezelőtt száz évvel. A bécsi udvari hatóságok iratanyagát azonban ők sem használták. A pesti levéltárban található kamarai iratokra, illetve a Temesvári Tartományi Igazgatóság helyhatósági dokumentumaira alapozták kutatásaikat. Viszont így is maradandó tudományos értéket hoztak létre. Legnagyobb érdeműk, hogy monografikus keretbe foglalták a Bánság történetét. Ilyen átfogó, kifejezetten alapkutatásra épülő tudományos földolgozás a Bánságról, azóta sem született a magyar historiográfiában.

A szerb történettudomány egyelőre nem tűzte napirendre a kérdés tudományos vizsgálatát. Nem így a román historiográfia. Újabban a román történetírás komolyan érdeklődik a téma iránt, s két kiváló tudós (Costin Fenesan, Aurél Tinta) önálló kötetekkel jelentkezett, de a bécsi forrásanyagot közvetetten használják, és részlegesen. A nyomtatott forrásokból a román történetírás sajátos szempontjait alátámasztó dokumentumokat közöltek és a Habsburg-kolonizáció általános értékelését adták viszonylag szűk adatbázison.

A jelenlegi pályázat legfőbb kutatási célkitűzése, hogy a bánságot irányító központi udvari hatóságok (Udvari Kamara, Udvari Haditanács, Házi-, Udvari- és Állami Levéltár) Bánáttal kapcsolatos iratait vizsgálja, s ennek segítségével levéltári alapkutatásokon nyugvó tanulmányok készüljenek. Legfontosabb eredmény-célja pedig a „A Temesi Bánság története (1716-1778) „ című monográfia megírása.

Az eddigi hazai és külföldi szakirodalom ismeretében joggal vélelmezhető, hogy tervezett kutatásunk a téma legfontosabb és még publikálatlan forrásainak föltárására koncentrál, olyan alapkutatások  végzésére,  amelyek  szélesebb empirikus megközelítést tesznek lehetővé, és nemcsak új ismereteket nyújtanak, hanem új összefüggéseket tárnak föl.

A megvalósítani kívánt tudományos program nem előzmény nélküli. Több éve foglalkozom a Bánság történetével, végeztem már kutatómunkát Bécsben, Temesvárott és Újvidéken. Ezek azonban részben tágabb kört öleltek föl, mint a mostani terv, mert a Habsburgok dunai monarchiájának kormányzati rendjét, a lakosság társadalmi állapotát, illetve annak változásait vették górcső alá. Ezen belül kezdtem el a Bánsággal, mint Magyarország külön kormányzott területével foglalkozni. A Bánság összetett szerkezetű régió, etnikai, vallási, regionális és gazdasági viszonyainak kölcsönhatását többfajta forrásanyag tükrözi vissza. Korábbi tapasztalataink alapján mondhatjuk, hogy sokoldalú fölhasználásuk a 18. századi kancelláriai német nyelvezet ismeretét, és az írásmód (fraktúra) olvasási tudását követeli meg.

Sikerült a Haus-, Hof- und Staatsarchiv, illetve a Hofkammerarchiv Bánát-forrásainak egy részét átnéznem, de még jelentős fondmennyiséget kell vizsgálni egy átfogó monográfia megírásához. Ebben segít, hogy korábbi kutatásiam során megismertem a magyar szempontból oly fontos bécsi levéltárak fondjait, tematikus állagait, az iratőrzés szerkezetét. Fontos, hogy a gyakorlatban sajátítottam el a gót kézírásos iratok olvasását. Utóbbi nélkülözhetetlen készség a források elolvasásához, és megértéséhez.

A Bánság történelme európai összehasonlításban is kuriózum számba megy. A Temesköz török alóli fölszabadítása után (1716) Bécs egyedülálló lehetőséghez jutott a terület modern berendezkedésének kialakításához. A Temesi Bánság az egykori temesvári vilajet területén, a Tisza-Maros szögben jött létre 1716-ban, és 1778-ig állt fönn. Ez idő alatt – hasonlóan Erdélyhez – a Magyar Királyság kiegészítő részének számított, mert annak politikai integritását megbontó, külön közjogi szervezetként hozták létre. A Temesi Bánság  a  Habsburg  abszolutizmus különleges modernizációs  kísérlete volt a rendi korlátok áttörésére, és egy racionálisan megszervezett minta-tartomány létrehozására. A Magyarországgal szembeni főszabályt, hogy ti. a királyság különálló részeit ne csatolják az any aországhoz, érvényesítették a Bánság esetében is: külön kormányzott területként közvetlen bécsi irányítás alá helyezték. A rendiség teljes kizárásával a Habsburgok társadalmi és gazdasági „kísérleti telepet” alakítottak ki (magyar örökös tartományt), ahová újító szellemű és szorgalmas európai kolonizátorokat ( pionírokat) vártak, a dunai monarchia új, engedelmes adófizető alanyait.

Jogalapja az a nézet, mely a Habsburg fegyverekkel fölszabadított területeket a fiscusra visszaszálló birtokként kezelte, és az országba kebelezés helyett kamarai kezelésben tartotta. Bécs a Temesi Bánságot különleges bánásmódban részesítette az impopulatio, igazgatási rendjének kiépítése és fejlesztési koncepciójának kidolgozása során. Kormányzati és  társadalmi  tabula rasa jellemezte a vidéket, amely látens lehetőségeivel valóságos migrációt indított el Európa legkülönbözőbb tájairól. A jobb közigazgatás, méltányosabb adózás, nagyobb jólét, a jobbágyság részbeni megszüntetése, a kulturális szükségletek jobb kielégítése a különállás érzetét és tudatát volt hivatva kifejleszteni a telepesek körében. Az abszolutista államszemlélet modernizációs vállalkozásba kezdett a Temesi Bánságban, az anyaország és a részek közötti tudatos válaszfal-építéssel.

dr. habil. Marjanucz László
tanszékvezető egyetemi docens (SZTE)

Kép forrása: http://mek.oszk.hu