A történelem sötét oldala
2002/07/28 00:00
1079 megtekintés
A cikk lejárt! Valószínű, hogy már nem aktuális információkat tartalmaz!
Egy Dosztojevszkij-idézet: "Mindnyájan felelősek vagyunk mindenért mindenki előtt" és egy digitális számoló, amely kimutatja, hogy világviszonylatban másodpercenként két ember hal meg. Ez fogadja Genfben, a Vöröskereszt és a Vörös Félhold Nemzetközi Múzeumában a látogatót.

A Vöröskereszt Múzeuma

Évi nyolcvanezer ember igyekszik egy háborús lövészárokra emlékeztető betonfolyosón keresztül a félig dombba süllyesztett épülethez, amely felett a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága magasodik. A múzeum bejáratát egy csoport csuklyás, megkötözött kezű kőember őrzi. A hadifoglyok.

Az épület 10 éve áll, a 17,8 millió eurós beruházást kormányok, óragyárosok és dohánycégek finanszírozták. "Célja meggyőzni az embereket arról, hogy a háborúk, a természetes katasztrófák, az éhinség világában is lehet cselekedni, nem lehet közömbösnek lenni" - mondja Roger Mayou igazgató. A látogatóknak végig megrázó élményekben van részük. 21 vitrinben elhelyezve hétmillió kézzel írt kartoték sorakozik, az első világháború hadifoglyai, akiket a Vöröskereszt írt össze a családtagok tájékoztatására. Máig vannak hozzátartozók, akik keddi napokon, amikor a múzeum zárva van, eljönnek abban a reményben, hogy rábukkannak a papírok között szeretteik nyomaira. A Vöröskereszt a II. világháború idején sajnos nem tudott ilyen eredménnyel működni. A náci kormánnyal folytatott hosszú tárgyalások után csak a dachaui, a buchenwaldi és a ravensbrücki koncentrációs táborokba juthatott el és ezeken a helyeken is csak előre megrendezett körülményeket regisztrálhatott. Felvétel mutatja, amikor a humanitárius delegáció tiszta, jól fésült foglyokkal találkozik, holott a valóság egészen más volt.

A múzeumban félhomály uralkodik, teljesen megvilágított szobra van viszont Henri Dunant-nak, a Vöröskereszt alapítójának, az első Nobel Békedíjasnak. Dunant, egy genfi polgárcsalád tagja 1859-ben elindult, hogy megkeresse III. Napóleont, akitől föld és vízkoncessziót akart szerezni. Solferinóban találta meg, ahol franciák és piemontiak az osztrákok ellen harcoltak Lombardiáért. Dunant szemtanúja volt az ütközetnek, amelyben 40 ezren haltak meg. Ez a szörnyűség indította arra, hogy létrehozza a Vöröskeresztet.

Fényképek, filmek, írások mutatják be a múzeumban az emberiség történetének legvéresebb háborúit. A szervezők rekonstruáltak egy szűk betoncellát is, ahol nemrégen 17 foglyot tartottak fogva hónapokon keresztül egy országban, amelyet a szervezet nem nevez meg egyik alapelve, a semlegesség betartása miatt. Pár perces bent tartózkodás is fogalmat ad arról, milyen szenvedést jelenthetett benne élni. Ugyancsak sokkoló hatása van annak az 1655 fényképnek, amely a ruandai háború alatt elveszett gyermekeket ábrázolja. Viszont öröm, hogy e fényképek alapján ezerre ismertek rá és fogadtak magukhoz rokonok.

Aláaknázott mezők, árvizek szimulációi az utolsó képek, amelyeket az emberek magukkal visznek innen. "Reméljük, hogy az emberek, különösen a fiatalok, úgy mennek el innen, hogy tenni akarnak ezek ellen a szörnyűségek ellen" - fejezte ki vágyát az igazgató. "A múzeumban látottak után vagy beáll az ember önkéntes Vöröskeresztesnek vagy inni kezd" - volt egy látogató sommás véleménye.

(gluck)

A múzeum hivatalos honlapja