Már korábban a franciák és hollandok által népszavazáson elutasított alkotmánytervezetben megfogalmazásra került egy új poszt bevezetésének lehetősége az Európai Unió életében. Ez az úgynevezett EU-elnöki poszt, az alkotmány végleges szövege szerint a következőképpen jönne létre: az Európai Tanács minősített többséggel két és fél éves, egyszer meghosszabbítható mandátummal elnököt választana. A megválasztott elnök feladatai és kötelességei közé tartozna az Európai Tanács munkájának vezetése, valamint az üléseken történő elnökölése. Mindezek mellett az Európai Bizottság elnökével együttesen az Általános Ügyek Tanácsában folyó munka alapján gondoskodna a Tanács előkészítéséről, valamint törekedne arra, hogy az Európa Tanácson belül kialakuljon a felek között a kohézió és az egyetértés. Ezeken felül pedig a tanács üléseit követően jelentést készítene és tenne az Európai Parlamentnek. Ezen feladatok mellett még az EU-elnök feladat lesz a későbbiekben, hogy az Unió külügyminisztereinek hatáskörét nem sértve ellássa a szervezet külső képviseletét.
A poszt jogi és alkotmányos tisztaságának érdekében az elnök nem tölthet be majd semmilyen más nemzeti státuszt, s adott esetben a megválasztásához hasonlóan visszahívását is a Tanács kezdeményezheti. Az elnöki poszt feltételi és ezzel járó feladatai tisztázottak, már csak az a kérdés, hogy ki fogja a bársonyszéket elfoglalni? Az ezzel kapcsolatos találgatások már a szerződés aláírását követően megkezdődtek. A többség úgy véli Tony Blair, korábbi brit miniszterelnök minden szempontból alkalmas lenne a feladatra. Gordon Brown, jelenlegi elnök szerint Blair alkalmas az Európai Unió elnökének, bár véleménye szerint még korai nyilatkozni bármit is a kérdésben. Másrészről vannak, akik szerint Blair jelölése megosztja, megoszthatja a tagállamokat, amennyiben ő ül majd a bársonyszékben.
Ennek oka a 2003-as iraki megszállás során tanúsított angol egyetértés, vagyis hogy Nagy-Britannia támogatta az iraki jelenletét, s ezzel sokak szemében rossz fát tett a tűzre. Blair a miniszterelnöki posztról történő lemondása óta közel-keleti megbízottja Oroszországnak, az Egyesült Államoknak, az ENSZ-nek valamint az Uniónak. A volt miniszterelnök azonban nem az egyetlen esélyese az újonnan létrehozott elnöki bársonyszékért folyó, s lassanként alakuló küzdelemnek. Néhányan úgy látják, hogy a pozíció betöltésre hasonlóan alkalmas lenne még Jean-Claude Juncker luxemburgi, és Anders Fogh dán miniszterelnök is. De felmerült Aleksander Kwasniewski, lengyel miniszterelnök neve is.
2005- ben Juncker lett az „év európai embere”, nagy tekintélynek örvend politikus társai szemében, valamint 2005 első felében ő töltötte be az Unió soros elnöki posztját, tehát minden adottsága meg van hozzá, hogy az EU-elnöke legyen. Fogh, dán miniszterelnök 2002-ben ülhetett a soros elnöki székbe, viszont ő belesodródott a Mohamed-próféta körül kialakult karikatúra botrányba, amelyet a Jyllands-Posten című újság váltott ki a képek közlésével, de ettől még nem rosszabbak az esélyei, mint az előbb említett politikusok bármelyikének. José Manuel Barroso, az Európai Bizottság jelenlegi elnöke, szintén jó eséllyel indulna a pozíció megszerzéséért, bár a kérdés kapcsán úgy nyilatkozott, hogy ő szívesebben marad a Bizottság elnöki székében. Ettől függetlenül úgy véli, hogy az EU-elnök posztja fontos több szempontból is, egyrészt biztosítja a stabilitást, a hatékonyabb együttműködést a szervezeti szinteken, másrészről folytonosságot hoz, hozhat az Európai Unió életében.
