Állati jövő
2014/08/29 11:26
1535 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.

Valamikor az állatias jelző egyet jelentett az alantassal, az erkölcstelennel, vagyis olyan helyzetekben használták, amikor valaki durván megsértette egy adott közösség, társadalom szabályait, normarendszerét. Manapság azonban már nem használjuk ebben a jelentésben az állat kifejezést, sőt időnként épp az ellenkezőjét szoktuk mondani: ilyet még egy állat sem tenne. Mi rejlik ezen jelentésbeli változások mögött?

ajovo1

Bentham nyomában

Az utilitarizmus alapítója, J. Bentham vetette fel először azt a gondolatot, hogy az emberek és az állatok közötti éles különbségtétel nem tekinthető korrektnek és megalapozottnak. „Nem az a kérdés, hogy [az állatok] tudnak-e gondolkodni vagy beszélni, hanem, hogy képesek-e szenvedni?” (Lányi-Jávor, Bp., 2005, 44.) Ebből kiindulva az utilitarizmus jegyében azt szorgalmazta, hogy az érző állatokat is sorolják az erkölcsileg érintett lények közé, ha ezt elmulasztanánk, akkor az állatokkal szemben diszkriminatívan járnánk el, ugyanis a szenvedés képessége a minimális feltétele annak, hogy egy lénynek érdekei legyenek. Ezt a gondolatot vitte tovább Henry Salt, aki Az állatok jogai és a társadalmi haladás összefüggései c. művében elutasította az állatok emberi célra történő hasznosítását, beleértve az állatkísérleteket is. Ezen emancipációs megközelítést járta körül mélyebben Peter Singer Animal Liberation c. könyvében, amikor hangsúlyozta, hogy az érző állatok a fájdalomérzés tekintetében egyenlők az emberekkel.

ajovo2

Singer az állatok emancipációjáról

Singer véleményét azzal támasztja alá, hogy az állatkísérleteknek nem lenne semmi értelme és haszna, ha az állatok és az emberek fiziológiai alapon nem hasonlítanának egymásra. Viszont csak akkor lehet az emberre nézve is tudományos érvénye egy állatkísérletnek, ha az ember és az adott állat között van annyi hasonlóság, ami ezt indokolja. Ha ez így van, akkor – érvel Singer – az állatkísérletek erkölcsileg semmivel sem indokolhatók jobban, mintha embereken végezték volna el azokat. De amiatt, mert emberekről van szó, ezt nem teszik, még akkor sem – folytatja provokatív érvelését Singer –, ha egy felnőtt emlősállat érzőképesebb, vagy legalább olyannyira érzőképes, mint egy értelmileg súlyosan sérült hat hónapos csecsemő. Mivel emberekről van szó, ezért, vagyis faji alapon nem kísérleteznek rajtunk, embereken. Ezt a hozzáállást nevezi Singer fajsovinizmusnak (humán-sovinizmusnak). Eszerint az ember faji alapon sajátítja ki magának a morált és a jogot, és él vissza az állatok jogaival.

ajovo3

A fajsovinizmus ellenszere az állati jogok elismerése

Emiatt ez ugyanolyan erkölcstelen és jogtalan, mint egykor a rabszolgák és a nők jogainak korlátozása, ami amiatt történt, mert a rabszolgák rabszolgák, a nők pedig nők voltak (vö. Black Liberation mozgalom, női emancipáció). Ha nagyon szigorúan vennénk azokat a képességeket, melyeket követelményként az állatokkal szemben megfogalmaznak és ami miatt azokat a jogokból kizárják, akkor a társadalom „marginális eseteit”, mint pl. a csecsemőket, a súlyos értelmi sérülteket, a szenilis öregeket szigorúan véve ugyancsak nem illethetnék meg e jogok – Singer szerint. Napjaink ezen előítélete éppen, hogy „...nem védelmez meg bennünket az egyenlőség tanultabb támadójával szemben, olyasvalakivel szemben, aki mondjuk azt indítványozza, hogy azoknak az érdekei, akiknek az IQ-szintjük 100 felett van, előnyben részesüljenek azokkal szemben, akiknek az IQ-ja 100 alatti.” (Lányi-Jávor, Bp., 2005, 42.) Ám az ausztrál filozófus nem amiatt sorolja fel ezeket az érveit, hogy az említett csoportokat megfosszák jogaitól, épp ellenkezőleg, annak érdekében, hogy az állatokat is emancipálják.

ajovo4

Ezt történeti érvekkel is igyekszik alátámasztani. Az emberiség történetét ugyanis olyan folyamatként mutatja be, melynek során a jogokból részesülők köre fokozatosan tágult. Először az emberek csak saját törzsük, hordájuk tagjait védték jogokkal, a másik törzshöz tartozót akár meg is lehetett ölni (morálisan is) büntetlenül. Idővel az egy jogi és morális körbe tartozók az adott nép tagjai lettek, majd még tovább tágította az ember a kört, és manapság már egyetemes emberi jogokról beszélünk (nemre, vallásra, rasszra stb-re való tekintet nélkül). Ezt a logikát továbbfejlesztve jelenti ki Singer, hogy a következő lépés az lesz, amikor a morális szabályokat minden érző lényre kiterjesztjük. Ez persze nagyon komoly szemléletváltást követel, de ezt Singer nem tartja lehetetlennek, amit azzal támaszt alá, hogy valamikor azt is elképzelhetetlennek tartották, hogy akár a rabszolgáknak, akár a nőknek jogaik legyenek.

Kis lépések, nagy ellenállás

Singer elméletének akadtak elszánt támogatói, akik már igen komoly eredményeket is fel tudnak mutatni. Ennek hatására nőtt meg pl. az állatkísérletek ellenzőinek tábora, és jött létre egy olyan szervezet, amely az állatok felszabadításáért küzd (Great Ape Project – GAP). Egyik komoly hatást kiváltó javaslatuk az volt, hogy az emberszabású majmoknak adjanak legalább olyan jogokat, mint ami a gyermekeket, illetve a szellemi fogyatékosokat is megilleti: jogokkal rendelkeznének, de a jogi felelősséget mások viselnék helyettük. A következő lépés az lenne, hogy az ENSZ-ben fogadtassák el ezt a kezdeményezést.

Ezt azonban sokan ellenzik, túlságosan is emberközpontú megközelítésnek tartják, ezáltal úgy vélik, az állatok nem juthatnának hozzá az őket valóban megillető viszonyuláshoz, jogokhoz. Az igazi ellenállás azonban azon alapszik, hogy az emberek általában véve érdekeltek az állatok kizsákmányolásában (pl. étkezés, kozmetikai szerek, gyógyszerek stb.). így az állatok felszabadításának singeri programja még minden bizonnyal várat magára.

ajovo5

További érdekes oldalak:

Farkas Zoltán cikke