Az élet gondozása
2014/06/03 12:17
1056 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.

Éljük az életet – ez egy teljességgel természetes jelenség, mondhatni oly hétköznapi tevékenységforma, mint a levegővétel. Viszont ha erkölcsi oldalról vizsgáljuk meg, könnyedén beláthatjuk, milyen komplex folyamatok, eljárásmódok követelnek maguknak helyet, amennyiben teljes értékű életet kívánunk élni. Még bonyolultabbá válik az élet morális aspektusainak megragadása, ha mások vagy akár a természet életére is jótékony hatást kívánunk gyakorolni. Az alapkérdés: hogyan is gondozzuk az életet?

Tulajdonképpen mi az élet?

Mivel a bioetika legfőbb vizsgálódási területe az élet, illetve annak különböző formái és megnyilvánulásai, ezért vizsgáljuk meg egy kicsit közelebbről, mit is érthetünk ez alatt a fogalom alatt! Ez annál is időszerűbb, hiszen a tudományok fejlődése következtében eljutott az emberiség arra a szintre, hogy az életet általában is képessé vált megkérdőjelezni (vagyis megsemmisíteni). (Vö. Günter Anders: Az atomkor erkölcstelensége c. írása!) Tekinthetjük egyfelől életnek a természet és az ember létezését, de ez túlságosan általános megközelítés. Konkrétabbat azonban igen nehéz alkotni, ugyanis a filozófusok túl tudományosnak ítélik a kérdést, viszont a tudományok művelői túl „filozofikusnak”, így mindkét szféra elhárítja a kérdés alaposabb vizsgálatát. Talán éppen emiatt a bioetika feladata lesz a korrekt választ meglelni, főként amiatt, mert képes lehet az élet kérdését valós és aktuális filozófiai kérdésként rehabilitálni. A bioetika nem egyszerűen leltárba veszi az élet tényeit és aspektusait, hanem feltárja ezen tényszerűségek összefüggéseit, az emberi létkereteket, mégpedig etikai és gyakorlati jelleggel. Az élet ugyanis nem csak egyfajta létadottság, hanem olyan komplexitás, amely meghatározza cselekedeteink minőségét, más élőlényekhez való viszonyulásunkat is.

az-elet-gondozasa1b

A „lét pásztora” és az élet gondozója

Az ember társas lény, ezt Arisztotelésztől kezdve szinte közhelyként tartjuk evidenciában, ráadásul nem telhet el úgy nap, hogy ezt a gyakorlatban meg ne tapasztalnánk. Csak úgy maradhatunk életben, ha ehhez kedvezőek a környezeti feltételek, vagyis olyan körülmények öveznek bennünket, melyek lehetővé teszik alapvető szükségleteink kielégítését. Úgy is fogalmazhatunk, hogy valakik gondoskodnak rólunk, ahogy mi is gondoskodunk a másikról. Ezt a jelenséget ugyan az állatvilágban is megtapasztalhatjuk, de alapvetően emberi vonás a másikról, a bennünket övező világról való gondoskodás, annak gondozása. „Gondoskodj más emberi lényekről: ez a morál univerzális orientatív elve.” (Heller, 1996, 58.) A kései Heidegger ezt az univerzális erkölcsi elvet a Léttel összefüggésben úgy definiálta, hogy az ember a „lét pásztora”, akire a Lét rábízza a világot, hogy gondozza.

az-elet-gondozasa2b

Eszerint nemcsak embertársainkért tartozunk felelősséggel, hanem a természet más lényeinek és képződményeinek gondozása is feladataink közé tartozik, mivel csak így lehet teljes értékű az életünk. Az élet(feltételek) gondozása tehát univerzális feladat, egyfajta erkölcsi imperatívusz, ám ebben mégiscsak kitüntetett szerepe van az embernek, ugyanis egyedül ő képes az életet egészében, összefüggéseiben megérteni – éppen ez teszi alkalmassá a gondozásra.

Albert Schweitzer életetikája

Az élet tisztelete c. esszéjének már a címválasztása is jelzi a XX. sz. e nagy gondolkodójának élet-eszményét: „a világ- és életigenlés meg az erkölcs találkozásához vezető út” megtalálását, képviseletét. Az élni akarás egyszerre jelenti az „életet megtartani és fejlődését előmozdítani” attitűd képviseletét, illetve az ezzel ellentétes irányú tendenciák, a rossz akadályozását, másfelől pedig az „életigenlést” kiterjeszti a másikra és a nem emberi életformákra is, vagyis Heideggerhez hasonlóan a gondozást központi etikai követelményként aposztrofálja. „Csak akkor igazán erkölcsös az ember, ha engedelmeskedik annak a belső kényszernek, hogy minden hozzáférhető életnek segítségére legyen, s fél attól, hogy bármely élőnek ártson. […]” neki maga az élet, mint olyan, szent. Nem tép le levelet a fáról, nem szakít le virágot, s ügyel arra, hogy egy rovart se taposson el.”

Ez alapján Schweitzer a bioetika egyik korai előfutáraként tartható számon, aki az életszemlélete révén a természettel szembeni szemléletváltozásra jelentős hatást gyakorolt: ez mutatkozik meg abban, hogy más élőlényekkel az „igazság kényszere alatti” azonosulás az állati jogok elismerése és a környezetfilozófia felismerése felé tett jelentős lépésként könyvelhető el.

albert-schweitzer-mit-katze Albert Schweitzer

Műveljük kertünket, gondozzuk életünket...!

Erich Fromm meglátása szerint a nyugati ember belemerült a birtoklás-, a szerzésvágy ingoványos világába, a külvilág meghódítására összpontosította a figyelmét, ennélfogva kezdett megfeledkezni a gondozás követelményéről, az együttműködés helyett az atomizálódást választotta. Ezzel maga a gondozás, ezen keresztül pedig a tartalmas élet került veszélybe. Ahhoz ugyanis, hogy a gondozás hatékony legyen, a gondozónak és a gondozottnak együtt kell működnie, s kettejük kapcsolata csakis bensőségesség esetén hatékony. Ellenkező esetben gondatlanságról (kedvezőtlen feltételeknek kiszolgáltatott magatartásról) vagy önkényeskedésről, ennek túlburjánzása esetén pedig (önkényességről) erőszaktevésről lehet szó. Ez igaz a hivatalos, intézményes viszonyokra is.

Mindez arra figyelmeztet, hogy legyünk tisztában a gondozásban részvevő felek közötti kölcsönös kapcsolat jelentőségével és kialakításának mikéntjével. Mivel a gondozás arra irányul, hogy a gondozott életére jótékony hatással legyen a gondozó, ezért tisztázni kell, milyen feltételek megteremtése, fenntartása szükséges a gondozáshoz, illetve a gondozás során hogyan tudom biztosítani a gondozott autonómiáját.

Nem könnyű a fenti elvekre tekintettel lenni, de megéri észben tartani azokat, hogy egy valóban értelmes, teljes értékű életet élhessünk, hogy kertünket tovább építhessük...

További érdekes oldalak:

  • Günter Anders: Az atomkor erkölcstelensége, Pro Philosophia Füzetek, 1999. 19-20.
  • Heller Ágnes: Morálfilozófia, Cserépfalvi K., Bp., én.
  • Ungvári Zrínyi Imre: Alkalmazott etikai alapfogalmak, Egyetemi Műhely K., Bolyai Társaság – Kolozsvár, 2007
  • Martin Heidegger
  • Rúzsa Magdi: Vigyázz a madárra

Farkas Zoltán cikke