Az epheszoszi Artemisz-templom
2013/09/19 11:39
5813 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.

Az ókori világ hét csodája közé tartozó templom romjai a mai Törökországban található Izmir városától kb. 50 kilométerre láthatók egy elmocsarasodott területen. A szidóni Antipatrosz által a Kr.e. II. században írt epigrammában megénekelt ókori építménynek nem csupán a szépsége lehetett páratlan, hanem a története is nagyon tanulságos.

Az ötlet születése

Kis-Ázsia leggazdagabb városai közé tartozott az ókorban Epheszosz. Ión hajósok alapították a Kr. e. 2. évezredben, és hamarosan az ókori világ egyik jelentős kereskedelmi és kulturális központja lett, kikötője nagyobb forgalmat bonyolított le, mint az Athénhoz tartozó Pireusz. Pazar épületek, széles utak, gyönyörű és hatalmas középületek jelezték a város kereskedelmen alapuló gazdagságát.

450px-Selçuk_statue_Artemis

A mitológiai történet szerint Létó, Zeusz (egyik) kedvese egy Epheszoszhoz közeli ligetben szülte meg ikergyermekeit: Apollónt és Artemiszt. Artemisz egy nappal hamarabb született, mint testvére, a mondák szerint segített annak világra jöttében. Bár ő maga szűz maradt, mégis a szülő nők és a termékenység istennőjeként is tisztelték, nem csupán a vadak és a természet védelmezője volt. Artemisz kultusza azért erősödhetett meg a városban, mert alakja, szerepe hasonlított Kübelééhez, aki helyi, nem görög népesség által tisztelt termékenységistennő volt. Kübelé tiszteletére emelték az első templomot a helyi lakók, majd ezt építették át Artemisz számára a görögök.

A templom bankként is működött, az itt elhelyezett pénzösszegeket magas kamatra kölcsönadták. A pénz kezelése a főpap dolga volt.

Az építkezés története

Artemisz temploma – vagy ahogy az ókorban emlegették, Artemiszion – az ókori világ hét csodája közül a legtöbbször újjáépített alkotás. A krétai Khersziphrón és fia, Metagenész tervezte. Teljes egészében márványból készült. Kr.e. VI. század közepén kezdtek az építéséhez és 120 év alatt lett kész.

A várostól hét kilométerre, egy dombon emelték fel az épületet, a közeli hegyekből szállították hozzá az építőanyagot. Nagyon ötletesen oldották meg ezt a feladatot: az oszlopokhoz kifaragott másfél-két méter átmérőjű, közel húsz tonnás hengereket deszkákkal vették körbe, erre kereket szereltek, és ökrökkel vontatták. Úgy kell elképzelni, mint egy úthengert vagy fűnyírót. Az egyes hengerdarabok egyik végén pöcök volt, a másikon egy lyuk, s így illesztették egymásba a darabokat. A hengereket emelőszerkezettel emelték a helyére.

Az épülethez 36 oszlopot Kroiszosz – az elhíresült Krőzus – lüdiai király adományozott az istennő iránti tisztelete kifejezésére, miután Kr.e. 560-ban elfoglalta a várost. A templomot Kr.e. 356-ban – a hagyomány szerint Nagy Sándor születésének éjszakáján – felgyújtották, s teljesen leégett. Állítólag Nagy Sándor is felajánlotta anyagi segítségét az újjáépítéshez, s ezért cserébe azt kérte, az épület egyik falán tüntessék fel a nevét. A felajánlást a helyiek elutasították, de nem akartak maguknak bajt, ezért Nagy Sándor elé borulva kijelentették: a mindenkit leigázó makedón király maga is egy igazi istenség, az pedig nem járja, hogy egy istennő templomát egy másik isten építtesse fel. A makedón uralkodó elfogadta a számára hízelgő magyarázatot. Kr.e. IV. század elején készült el az új templom. Kr. e. 133-ban Epheszosz a Római Birodalom fennhatósága alá került, de a templomot Diana – a római istenvilágban Artemisz „párja” – tiszteletére épségben hagyták. Először egy földrengés, Kr.u. 262-ben pedig egy gót támadás rombolta le, s mikor a Római Birodalomban a kereszténység lett az államvallás, akkor köveit új, immáron keresztény templomok építéséhez hordták szét.

Az épület jellemzői

Miniaturk_009

A templom szélessége 55, hosszúsága pedig 115 méter lehetett, ez egy nagyobb futballpálya mérete. A felgyújtás utáni átépítésekor alapterületét 65×125 méterre növelték az új alapozás és lépcsősor miatt, de az eredeti forma szerint állították helyre az épületet. Szokatlanul sok, összesen 127 oszloppal büszkélkedhetett. A felfelé keskenyedő ión oszlopok magassága 18 méter volt, ez hagyományosan kilencszer akkora, mint az átmérője. A könnyed oszlopszerkezet tette lehetővé, hogy a templom hatalmas méretei ellenére se tűnjön nehézkesnek. A timpanon csúcsa 25 méter magasan volt, s a nimfák körében időző Artemiszt ábrázoló dombormű díszítette.

A 48x21 méteres szentélyrész felett nem volt tető, az istennő szobrát a szentélybe épített belső templomban állították fel. A szobor kb. 2 méter magas lehetett, aranyból és elefántcsontból készült (más verziók szerint arannyal és ezüsttel borított faszobor lehetett). Mellén a tavasz jelképeként virágfüzér díszelgett, karjába oroszlánok kapaszkodtak, rengeteg melle a bőséget és termékenységet szimbolizálta, ruháját pedig bikák, szarvasok, griffmadarak, méhek és virágok díszítették.

A templom utóélete

Az Artemiszion alapjaira John Turtle Wood professzor akadt rá 1869-ben egy hat méter vastag sárréteg alatt. Igazán szerencsésnek mondhatta magát David Hogarth is, aki 1903-ban felfedezte a templomban tartott, az istennőnek ajánlott kincseket, arany-, ezüst- és elektronpénzeket, igazgyöngyöket, ékszereket. A monumentális építményből mára csupán néhány kőtömb és egy rekonstruált oszlop maradt fenn.

Farkas Judit cikke