A "nagy lélek"
Kimondottan tehetős fűszerkereskedő családba született 1869. október 2-án. A Mahátma nevet csak később kapta tisztelőitől, a szanszkrit szó jelentése: „nagy lélek”. Később azonban legszívesebben bűncselekménnyé nyilváníttatta volna ezt a megszólítást (meg is tiltotta, hogy rá használják), olyannyira zavarta, hogy szinte szentként akarták tisztelni már életében is.
Vallását tekintve az indiai dzsaina követője volt; ez a hinduizmus és a buddhizmus egyfajta keveréke. Az erőszakmentesség elve („áhimsza”) is ide nyúlik vissza. Ennek lényege, hogy gyakorlói semmiféle erőszakosat nem tesznek, és azt is elutasítják, hogy ezt velük tegye bárki is (akár elnyomás, akár nyílt agresszió formájában). A bibliai „szemet szemért” elv helyett (Gandi szerint: „A szemet szemért vakítja meg az egész világot.”) a szeretet mindenhatóságát és az egyéb reakciókat (pl. fölvilágosítás, oktatás, állampolgári engedetlenség) használnak. Gondolkodására hatással bírt még többek közt a Biblia, Tolsztoj és Thoreau is. „Személyes hitem teljesen egyértelmű. Szándékosan semmit sem sérthetek meg, ami él, emberi lényeket végképp nem, még ha a legnagyobb rosszat teszik is nekem és az enyéimnek.”
Növényevő ember
Ennek az elvnek fontos része az is, hogy az állatokkal kapcsolatban sem enged agressziót, ebből fakadóan azok leölését és megevését sem támogatja. „Egy nemzet nagysága és erkölcsi fejlettsége híven tükröződik abban, ahogy az állatokkal bánik... Helytelen mindennapi imáinkban a könyörületes Isten áldását kérnünk, míg magunk nem gyakorlunk elemi könyörületet teremtménytársaink iránt.” Mahátma – ma úgy mondanánk -- nyersvegán étrenden élt: semmiféle állati eredetű táplálékot nem vett magához (nagynéha egyedül a tejjel tett kivételt, de ezt az önéletírása szerint megbánta). Mivel a 20. század első feléről beszélünk, amikor a nyersvegánság fogalmát sem ismerték, egyszerre forradalmi és meglepő ez a tény. „Az emberi felépítés gondos vizsgálata azt bizonyítja, hogy a hús nem természetes táplálék... és a Természet az embert növényevőnek szánta.”
Az egészség
Mivel érettségi után egy ideig vacillált az orvosi és a jogi pálya között (végül az utóbbi mellett döntött, mert a boncolást vallási meggyőződése miatt erkölcstelennek tartotta), az egészség témája később is érdekelte. Természetgyógyászattal foglalkozott, 1921-ben jelent meg az „A Guide to Health” című műve. Nézetei szerint a betegségeket az okozza, hogy „nem követjük az egészség természeti törvényeit”. „A betegség nem más, mint a Természet figyelmeztetése, hogy szemét halmozódott fel a test valamely részében, és a bölcsesség azt tanácsolja, tegyük lehetővé, hogy a Természet kitakarítsa ezt a piszkot. Ne fedjük el gyógyszerekkel! Aki gyógyszert vesz be, megnehezíti a Természet munkáját. A Természet munkáját úgy segíthetjük, ha bizonyos elemi alapelveket ismerünk, például böjtölünk, hogy a szemét ne szaporodjék, és szabad levegőn testgyakorlatokat végzünk, hogy a szemét egy része izzadás útján távozzon. A legfontosabb pedig az, hogy elménket szigorú felügyelet alatt tartsuk.”
Rendszeresen böjtölt, úgy vélte, a nyugati ember eleve túl sokat eszik, és ez szükségszerűen kórságokhoz vezet. Mindemellett a gyaloglás föltétlen híve volt, a vérkeringésre gyakorolt pozitív hatása és a természet közelsége miatt nem múlt el nap, hogy ne kelt volna útra. Ő az, aki lényegében mindent éhségsztrájkkal (és polgári engedetlenséggel) ért el, ez a politikai nyomásgyakorló eszköz előtte nem volt gyakorlatban.
Einstein, aki egyébként szintén az erőszakmentesség (így a vegánság) híve volt, ezt mondta róla halála után: „Az eljövendő generációk aligha hiszik majd el, hogy egy ilyen ember, hús-vér formában valaha ezen a földön járt.”
Zwickl Éva cikke
