"Jővel Jézus légy vendégünk,
Álld meg, amit adtál nékünk."

"Aki ételt, italt adott,"
Annak neve legyen áldott!"

Az étkezés nyáron hármas szerkezetű volt, a téli hónapokban csak kétszer ettek. Az első étkezés a reggeli, amire a jószágok ellátása után került sor. Ez alkalmat adott arra is, hogy megbeszéljék az aznapi teendőket. A reggeli bőséges, a gazdaság által megtermelt alapanyagból állt: tojásrántotta, szalonna, kolbász, tepertő, sajt, tej, tejfeles kenyér, aludttej voltak a legjellegzetesebb "fogások".

A főétkezés az ebéd, általában 12 és 13 óra között fogyasztották. Erre utal a délebéd kifejezés is. Az ebédet az édesanya főzte meg. Gyakrabban volt szárnyas (csirke, tyúk, kacsa, liba), mint disznóhús, ami, ugye főleg a disznóvágás utáni időszakban került az asztalra.
Nyáron, a mezei munkák idején nem mindig tértek haza ebédelni a férfiak, ilyenkor az ebédet a nagyobb gyerekekkel küldte ki a ház asszonya. Nehéz nyári munkák idején étkezés után egy órácskára megpihentek. Szükség is volt erre, hiszen késő estig dolgoztak, "látástól vakulásig", mint ezen kifejezésünk utal rá.
Vacsorára rendszerint a napi maradékot, esetleg könnyebb ételeket, tejet aludttejet, gyümölcsöt ettek kenyérrel.
Annak is meg volt a maga rendje, hogy egy-egy étkezésnél milyen sorrendben merhettek a tálból. Ha főtt ételt ettek, akkor először az apa, majd a gyerekek, végül az anya szedett. Ha egy tálból ettek, akkor ki-ki maga elől kanalazott. Italt ritkán tettek az asztalra, az étkezésekhez tejet vagy vizet ittak.

(A következő részben az ételekről, levesekről, tésztafélékről olvashattok.)