Az étkezés rendje
2002/05/28 00:00
2253 megtekintés
A cikk lejárt! Valószínű, hogy már nem aktuális információkat tartalmaz!
A paraszti családokban az étkezés fontos szerepet töltött be. Mindig nyugodtan, komótosan végezték, megadták a módját, például azért, mert a nehéz fizikai munka elvégzése közben az étkezés alkalmat adott pihenésre, beszélgetésre. Az étkezéseket rendesen imával kezdték és fejezték be.

"Jővel Jézus légy vendégünk,
Álld meg, amit adtál nékünk."

"Aki ételt, italt adott,"
Annak neve legyen áldott!"

Az étkezés nyáron hármas szerkezetű volt, a téli hónapokban csak kétszer ettek. Az első étkezés a reggeli, amire a jószágok ellátása után került sor. Ez alkalmat adott arra is, hogy megbeszéljék az aznapi teendőket. A reggeli bőséges, a gazdaság által megtermelt alapanyagból állt: tojásrántotta, szalonna, kolbász, tepertő, sajt, tej, tejfeles kenyér, aludttej voltak a legjellegzetesebb "fogások".

A főétkezés az ebéd, általában 12 és 13 óra között fogyasztották. Erre utal a délebéd kifejezés is. Az ebédet az édesanya főzte meg. Gyakrabban volt szárnyas (csirke, tyúk, kacsa, liba), mint disznóhús, ami, ugye főleg a disznóvágás utáni időszakban került az asztalra.
Nyáron, a mezei munkák idején nem mindig tértek haza ebédelni a férfiak, ilyenkor az ebédet a nagyobb gyerekekkel küldte ki a ház asszonya. Nehéz nyári munkák idején étkezés után egy órácskára megpihentek. Szükség is volt erre, hiszen késő estig dolgoztak, "látástól vakulásig", mint ezen kifejezésünk utal rá.
Vacsorára rendszerint a napi maradékot, esetleg könnyebb ételeket, tejet aludttejet, gyümölcsöt ettek kenyérrel.
Annak is meg volt a maga rendje, hogy egy-egy étkezésnél milyen sorrendben merhettek a tálból. Ha főtt ételt ettek, akkor először az apa, majd a gyerekek, végül az anya szedett. Ha egy tálból ettek, akkor ki-ki maga elől kanalazott. Italt ritkán tettek az asztalra, az étkezésekhez tejet vagy vizet ittak.

(A következő részben az ételekről, levesekről, tésztafélékről olvashattok.)