1824-ben Az antik és a modern Mexikó címmel volt Londonban az első kiállítás, amelynek témája a prekolumbiánus kultúra volt. William Bullock szervezte, aki gyűjtő volt és műtárgy-kereskedő. A kiállítást az Egyiptian Hallban rendezték. Csaknem két évszázaddal később a Royal Academy rendezvénye ezt a sikert akarja megismételni. 380 kőből, tollból, papírból, jadéból és egyéb féldrágakövekből készített tárgyban gyönyörködhet a látogató. E tárgyak némelyikét még sohasem állították ki Európában. Gyűjteményeik legszebb darabjait adták kölcsön a mexikói és az európai múzeumok. Az egyetlen korlátozást a tárgyak nagysága és súlya képezte, 2,5 tonna felettit nem állítottak ki a szervezők.
A kiállítás számára rekonstruálták Tenochtitlan régi mexikói főváros főtemplománál folytatott ásatások során feltárt két szentélyt: Tlalocét, a víz és a termékenység istenéét, valamint Huitzilopochztliét, a Tollas Kígyóét, aki a Nap és a háború istene volt. Látható többek között Mictlantecuhtlinak, a sas és a halál istenének szobra, valamint a víz másik istennőjéé, Chalchiutlicué. Igen értékes darabok a kódexet, a madridi nemzeti könyvtár által kölcsönadott Duran-kódex, a firenzei és a mendozai. Az utókor szerencséje, hogy a spanyol hódítókat csak az arany érdekelte, és nagyon sok egyéb anyagból készült remekmű épségben megmaradt.
"Meg akarjuk mutatni, milyen szerepet játszottak valójában a történelemben az aztékok - nyilatkozta Adrian Locke, a kiállítás biztosa - a közhit szerint ez a civilizáció véget ért Cortez odaérkezésével. A hagyományai, a nyelve, a kézműipara, a legendái azonban tovább élnek. Az aztékok sötét legendáját a spanyolok terjesztették. Érdekükben állt barbárként beállítani ezt a civilizációt, hogy igazolják Mexikó meghódításának jogosságát. Arról beszéltek, hogy az aztékok sok tízezer embert áldoztak fel isteneiknek, de nincs olyan lelet, ami ezt igazolná. Eddig a Templo Mayornál, a főtemplomnál csak ötven ilyen tetemet találtunk. Egyenlőségjelet tettek az aztékok és az erőszak között. Mi más arcot mutatunk róluk. Egy fejlett és szervezett társadalomét, amelynek magas színvonalú építészete, művészete volt."
Nem volt akkor Európában egyetlen olyan város sem, amely nagyságban, lakosainak számában felülmúlta volna Tenichtitlant. Kőépületei voltak, rendezett negyedei, jó utai, a csatornákban tiszta víz folyt. "Európa a saját kultúráit mégis fejlettebbnek ítéli meg még ma is - mondja Locke - Ez igazságtalan, mert az azték munkák minősége, főleg a kőből és tollból készített tárgyaknál, kivételes finomságú."
De a művészettörténet a görög és a római klasszicizmus kánonjai szerint ítél és minden mást periférikusnak tart. A született amerikai kultúrákat csak etnográfiai szempontból értékeli, és nem veszi be a művészet hivatalos történetébe. Az aztékok nem voltak háborús nemzet, a politikát részesítették előnyben. Mitológiai eredetet adtak maguknak, Aztlant, egy soha meg nem talált várost tartottak bölcsőjüknek. Nehéz eldönteni, hol végződik a mítosz, hol kezdődik a történelem, de abban az időben Mexikó középső részén hatalmi vákuum volt, és az aztékok ezzel a legendával meg tudták erősíteni befolyásukat, hatalmukat."
Locke szerint ilyen jelentőségű azték kiállítás nem várható újra harminc éven belül, de az is lehet, hogy soha többet nem lesz.
Talán ezért is tervezték ilyen hosszúra: 2003. április 11-ig tekinthető meg.
(gluck)