Az ókor hét csodája
2012/05/17 08:00
3264 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.

Az ókori írók hét csodálatra méltó látványosságról számoltak be, olyan építményekről, melyek kicsiszolt technikájukkal, nagyságukkal és tökéletességükkel ámulatba ejtették az ókori városok lakóit. Ezzel magyarázható, hogy a látványosságokat világcsodaként emlegették.

giza_piramis_01_520 Időszámításunk előtt 353-ban Halikarnasszoszban meghalt Mauszólosz perzsa király. Az általa épített síremlék később az ókori világ hét csodájának egyike volt. Arról azonban, hogy mely építmények számítanak a világcsodának, különböző felfogások voltak. Egyes javaslatok nem is találtak jó fogadtatásra – például Babilon falait, amelyek oly szélesek voltak, hogy a harckocsik felhajtottak rájuk, Szidóni Antipatrosz író az időszámítás előtti második században felvette a világcsodák listájára. Idősebb Gaius Plinius Secundus római tudós Thébát és egész Rómát is a világcsodák közé sorolta.

500 évvel később Cassiodorus, egy nyugatrómai tudós is megerősítette ezt a feltételezést, ő ugyanis azt mondta, hogy „egész Róma önmagában egy nagy csoda”. Később a kereszténység megjelenésével az egyház azokat az építményeket nevezte csodának, melyek az üdvözüléshez vezető utat szolgálják. Végül, a 16. században heves viták kíséretében Johann B. Fischer von Erlach építész elkészítette hét, máig elismert világcsoda rajzát, melyek az építmények egykori küllemét példázták.

A gízai Piramisok

A legrégebbi világcsoda egyben az egyetlen máig fennmaradt műemlék. A három piramis Gízánál, a Kairó melletti sivatagban fekszik. Krisztus előtt 2551 és 2471 között temetkezési helynek építette három fáraó, Kheopsz, Khephrén és Mükerinosz. A kövek ideszállítása csaknem 1000 km-re fekvő Asszuánából, olykor 30 tonna súlyt is elérő tömbök egymásra helyezése az építéstechnika és a szállítás fantasztikus teljesítménye volt, akárcsak a piramisok megszerkesztése és csillagászati tájolásuk.

A babiloni függőkert

II. Nabú-kudurri-uszur babiloni király állítólag pompás kerteket épített temploma közelében iráni feleségének, hogy az asszonyt ezzel emlékeztesse hazájának hegyes vidékeire. Egy 120 x 120 méteres területen, boltíveken nyugvó tetőkert rendszer volt a függőkert, melyet dúsan termő növényzet borított és megszerkesztett öntözőrendszer látta el.

Az epheszoszi Artemisz-templom

A templomot Artemisznek, a vadászat és a termékenység istennőjének szentelték. Egy 20 méter magas márványtorony emelkedik ki a lábazatból. Kroiszosz király építette a fából készült tetőt, melyet 127 oszlop tart. A templomnak e részét egy Hérasztratosz nevű polgár Kr. e. 356-ban felgyújtotta. Helyére új templom épült, melyet a negyedik században leromboltak.

rodos_akropolisz_01_200 Zeusz szobra Olümpiában

Pheidiasz athéni szobrász Olümpiában megalkotta Zeusz isten 12 méter magas, kultikus szobrát, elefántcsontból és aranyból, trónja fából készült el időszámításunk előtt 500 évvel. Jobb kezében Nikének, a győzelem istennőjének szobrát, bal kezében sassal díszített jogart tartott. A szobor valószínűleg egy tűzvészben semmisült meg.

A halikarnasszoszi Mauszóleion

Mauszólosz egy kis-ázsiai perzsa tartomány, Kária királya volt, aki megbízást adott síremléke elkészítésére. A kétemeletes épület márványból készült, és 49 méter magasra nyúlt. 24 lépcsős tetőpiramisát egy négyes fogat koronázta. Az alsó épületet harci jeleneteket ábrázoló frízek díszítették. Az építést Mauszólosz halála után nővére, egyben felsége Artemiszia fejezte be, majd a 16. században a templomot lerombolták.

A rodoszi Kolosszus

Héliosz napisten gigantikus szobra mindössze 66 évig vetett árnyékot Rodosz kikötőjére. A hatalmas emlékmű vasból és kőfalakból álló belső vázát betonbevonattal látták el. A kolosszust egy földrengés rombolta le időszámításunk előtt 226-ban.

Az alexandriai világítótorony

Alexandria kikötője előtt elterülő Pharosz szigetén 136 méter magasan emelkedett a világítótorony, mely 35 kilométer messzeségig elvilágított. Építését I. Ptolemaiosz kezdte, és utódja, II. Ptolemaiosz avatta fel Kr. e. 283-ban.