Max Scheler (1874-1928)
Münchenben született egy eredendően protestáns, majd izraelita hitre áttért apa és zsidó anya gyermekeként, ő maga viszont 25 évesen katolikus hitre tért. Bár a katolicizmus nagy szerepet játszott egész életében, annak szigorú dogmarendszerétől mindvégig idegenkedett. A gimnáziumot követően Münchenben kezdte meg egyetemi tanulmányait is, eleinte orvostudományt hallgatott, majd a pszichológia és a filozófia felé fordult érdeklődése. Berlinben Dilthey és G. Simmel, Jénában pedig Rudolf Eucken volt rá nagy hatással, akinél a szakdolgozatát is írta. Már diplomamunkájában is a logika és az etika viszonyát boncolgatta. Ezt követően Jénában, majd Münchenben volt magántanár. Ezidőtájt nagy hatást gyakorolt rá Husserl Logikai vizsgálódások c. műve, majd ennek hatására 1902-ben személyesen is találkoztak, s bár Scheler a fenomenológiai mozgalom meghatározó tagja lett, mégsem alakult ki szoros kötődés Husserllel. 1910-ben egy írása körül kialakult botrány miatt elbocsátották egyetemi állásából, ezután szellemi szabadfoglalkozásúként nyilvános előadásokat tartott. A húszas években nagy volt a népszerűsége, sorra jelentek meg írásai, és rendszeresen kérték fel előadások megtartására, ami többek között arra vezethető vissza, hogy rendkívül sokrétű volt az érdeklődése – foglalkozott ismeretelmélettel, etikával, pszichológiával, tudásszociológiával, antropológiával, illetve vallásfilozófiával is. 1916-ban jelent meg főműve, A formalizmus az etikában és a materiális értéketika, majd a kölni Társadalomtudományi Kutatóintézet szociológiai részlegét vezette, s ettől kezdve haláláig a kölni egyetem oktatója is volt egyben. 1928-ban meghívták a frankfurti egyetemre is szociológiát és filozófiát tanítani. Munkássága alapján három korszak különíthető el: a korai, a századfordulóig tartó időszakban az etika alapkérdései foglalkoztatták; a 20-as évek elejéig tartó második korszakában a fenomenológia vált meghatározóvá, ennek módszerét igyekezett az etikában alkalmazni; utolsó korszakában pedig a szellem, a vallás, a tudásszociológia és az antropológia felé fordult a figyelme.
Értékek és élmények
Bergson intuíció fogalma és Husserl fenomenológiája nyomán Scheler abból indult ki, hogy a teoretikus jellegű szemlélet mellett az ember rendelkezik egy másfajta képességgel is, nevezetesen az érzés révén ugyancsak szert tud tenni ismeretekre. Ezt a felismerést alapvetően az etika területén kívánta kamatoztatni, és a kanti, formalistának titulált kötelességetikával szemben kidolgozta a materiális értéketikát. Kantot alapvetően amiatt vádolta, hogy a kategorikus imperatívusz világában nincs helye az érzésnek, ami annak köszönhető, hogy az a priorit és a formálist azonosította, vagyis Kant a kötelességeket tisztán formális, racionális elvekből vezette le. De Scheler elvetette az utilitaristák hasznosságra alapozódó érvelését és minden, az etikai relativizmust zászlajára tűző irányzatot is. Ezek helyett egy olyan etikai a priorit tartott megfelelő kiindulópontnak, ami materiális, vagyis tartalmilag is meghatározott – ami nem más, mint az érték. Az értékek olyan ideális tárgyak (idealitások, azaz ideális lényegek), amelyek függetlenek a szubjektumtól, az értékhordozóktól, vagyis objektíven adottak (erkölcsi a priori), így elkerülhető az a kanti csapda, hogy a materiálist az érzékivel keverjük össze. Az érzés ugyanis független mind az érzékitől, mind a racionálistól, ennélfogva az emotív intencionalitás (egyfajta lényeglátás) révén a szubjektum képes megragadni az értékeket. De az érték nem valami megtapasztalható létező, sokkal inkább a személyen keresztül realizálható entitás, hisz a személy sem önállóan létezik, hanem állandóan megvalósul.
Az értékek világa
Az értékek egymással összefüggnek, sőt sajátos hierarchia mentén rendeződnek. Az értékhierarchia legalacsonyabb szintjén a szenzuális értékek állnak (a testileg kellemes és kellemetlen), ezután következnek a vitális értékek (egészséges, egészségtelen, nemes, hitvány), ezeket a szellemi értékek (szép, rút, igaz, hamis, jogos, jogtalan) követik, a legmagasabb szinten pedig a vallási értékek (szent, profán) találhatók. Az értékek rangsorának meghatározása nem az értelmi meghatározás vagy pszichológiai megismerés terméke, hanem az előnyben részesítés szabálya révén történik.
Az értékek megragadására a személy hivatott, mely nem azonosítható önmagában a tiszta énnel vagy a tudattal, illetve a pszichével, a személy ugyanis olyan idealitás, amely egyfajta totalitás, mely minden lehetséges intencionális aktus alapja. Lényegében a tudat formája, maga is aktus jellegű valóság, azaz tiszta dinamizmus. A személy a szelleme révén válik nyitottá a világra s tudja azt a maga témájává tenni. A személy és a szellem kapcsolatáról élete utolsó évtizedében értekezett elmélyültebben, s ebbéli meglátásait Az ember helye a kozmoszban c. művében foglalta össze. Meglátásai a XX. s. antropológiát is új alapokra helyezték.
További érdekes oldalak:
- Max Scheler: A formalizmus az etikában és a materiális értéketika, Gondolat K., Bp., 1979
- Max Scheler: Az ember helye a kozmoszban, Osiris – Gond K., Bp., 1995
- http://www.sulinet.hu/tovabbtan/felveteli/ttkuj/16het/filozofia/filozofia16.html
Farkas Zoltán cikke
