Törekvések egy magyarajkú ortodox püspökség létrehozására az 1930-as években I.
2015/04/17 08:35
1180 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.

Németh István 1890. július 25-én született a Zala vármegyei Halápon. Római katolikus teológiai tanulmányai befejeztével 1914. június 24-én szentelték pappá a váci egyházmegye szolgálatára, amelynek területén - többek között - Bagon és Lőrinciben működött segédlelkészként.

Később megnősült, áttért az ortodox hitre és előbb a szerb ortodox egyház, majd a konstantinápolyi patriarkatus papjaként szolgált Szentesen. 1934. március 15-én a híveiből álló magyar ortodox egyház - állami engedély nélküli, nem hivatalos - zsinata püspökké választotta, majd 1934. szeptember 23-án Mar Theodosius néven püspökké szentelte I. Efrém (Mar Ignatius Afram I Barsoum) antiochiai szír jakobita pátriárka és kinevezte a „magyar görögkeleti ortodox egyház érsekévé". Miután Szentesről távozni volt kénytelen, Budapestre költözött. A második világháború után pedig nyugatra távozott és folytatta keleti keresztény egyházi tevékenységét. Németh István Theodosius püspök 1969 márciusában hunyt el Münchenben.

Az alábbiakban Németh István szentesi éveinek eseményeit, valamint püspökké választásának és szentelésének történetét tekintem át-mint azon törekvések egyikét, amelyek egy magyarajkú ortodox püspökség létrehozására irányultak a két világháború közötti Magyarországon. Tanulmányom elsődleges forrása a szentesi ortodox egyházközségnek a Magyar Nemzeti Levéltár Csongrád Megyei Levéltára Szentesi Levéltárában őrzött (A szentesi görögkeleti egyház iratai. XII. 4. 1-4. doboz) irategyüttese volt.

1929. augusztus 18-án tartotta a szentesi városháza 42. számú tárgyalótermében ülését „a szentesi görögkeleti egyház belő ügyeit intéző bizottság". A bizottság kijelölt elnöke Lakos István polgármester-helyettes volt, de az eseményen részt vett Csergő Károly Csongrád vármegyei alispán is. A bizottsági tagok - Gyuricza Jenő, Gyuricza György, Gyuricza Andor, Gyuricza Pál, id. Argyelán Miklós, Kira Antal, Veres György, Veres Péter, Kifor Ferenc, ifj. Kifor János, vitéz Kürti Demeter, Kelenczés Sándor és Kelenczés György - ekkor egyrészt (ismételten) kijelentették az egyházközség „magyar nemzeti" jellegét, másrészt lelkésszé választották Németh Istvánt.

Az ülésen a levezető elnöki feladatokat ellátó helyettes polgármester megállapította, hogy a 30.782/1908. számú magyar királyi vallás- és közoktatásügyi minisztériumi határozat értelmében „a szentesi görögkeleti egyház magyar jellege törvényes alapon kimondatott". Ezután Gyuricza Jenő - mint az egyházközség alapítóinak leszármazottja (ezen minőségüket a Gyuricza család tagjai gyakran hangsúlyozták az egyházközség hivatalos ügyeinek intézésében vállalt szerepük alátámasztására) - megfogalmazta a közösség igényét a magyar jelleget kifejező magyar istentiszteleti nyelvre, valamint a szándékot, hogy olyan lelkészt válasszanak maguknak, „aki nem tarozik sem a szerb, sem a román egyházi fennhatóságok alá". Majd hozzátette: „A trianoni békeszerződés következtében az eddigi egyházi fennhatóságtól, amit in spiritualibus et dogmaticis a karlócai patriarkátus gyakorolt, a szentesi magyar görögkeleti egyház elvált; a karlócai-belgrádi pátriárkának a jurisdiktióját mi, magyar ajkú vérbeli magyar emberek a trianoni békeszerződés életbe lépése óta eddig is csak tűrtük, most pedig nemzet és haza ellen vétkeznék az egyház, ha tovább is elismerné azt." Gyuricza Jenő hangsúlyozta, hogy az egyházközség fölötti összes kánoni joghatóság „az autokefál görögkeleti magyar egyház teljes kiépüléséig visszaszállanak az ősi jogforrásra, a konstantinápolyi pátriárkára", majd javasolta Németh István lelkésszé választását, amit az egyházközségi tanács egyhangúlag támogatott és az alábbi határozatot hozta.

„A szentesi magyar görögkeleti egyház intézőbizottsága Gyuricza Jenő javaslatát egyhangú lelkesedéssel elfogadja és ezáltal Németh István görögkeleti magyar esperes lelkész urat meghívás útján a szentesi magyar görögkeleti egyház lelkészéül megválasztja. Kimondja, hogy határozatilag értesíti, dr. Wiener T. László hódmezővásárhelyi görögkeleti adminisztrátort, miszerint szolgálatainak hálás megköszönése mellett további szolgálatai alól felmenti és az eddigi szolgálatokra szóló engedélyt tőle visszavonja."

Németh István számára 1926. október 19-én (6-án) két dokumentumot adott ki a szerb ortodox egyház püspöki szinódusa által 2000 májusában a szentek listájára fölvett Dositej Vasié (1887-1945) niši püspök. Az egyikben (2351/1926. sz.) elismerte egyházmegyéje kötelékébe tartozó papnak, s szabadságot és a püspökség területétől való távollétet engedélyezett számára azzal, hogy az egyházmegyei határain kívül is „az összes szent titkokat és isteni szolgálatokat végezheti, melyeket bármely görögkeleti lelkész jogosítva van végezni". A másik iratban (2352/1926. sz.) pedig kitüntetésként fölhatalmazta Németh Istvánt papi ruháján a vörös öv viselésére.

1929. szeptember 17-én Csergő Károly alispán tájékoztatta a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumot a lelkészválasztásról, amelyre Petri Pál államtitkár október 2-i levelében a következő sorokkal reagált: „a lelkészválasztás csak abban az esetben igényel részemről való tudomásul vételt, ha a megválasztott egyén nem magyar állampolgár; az egyházi főhatósági jóváhagyás, pontosabban a püspöki jurisdictio pedig a megválasztott egyén és az egyházközösség oly belső ügye, mely a kormány érdeklődési körén általában teljesen kívül áll".

A lelkészválasztás előtt nem sokkal (1929 júliusában) az egyházközségi bizottság nevében Gyuricza Jenő jegyző és Kira Antal főgondnok 1929. november 1-jével fölmondta az egyházközségtől lakást bérlő Pokorny László és özv. Wellisch Vilmosné szerződését, mivel a helyiségeket a közösség lelkészlakás, illetve tanácsterem céljára vette volna használatba. Végül a paplakot Németh István rendelkezésére bocsátották, míg a másik megürült lakást Jobban Ferenc Józsefvárosi tisztviselőnek adták bérbe.

1929. augusztus 19-én - a lelkészválasztás másnapján - az egyházközségi tanács ismét ülést tartott, amelyen azonban már a megválasztott lelkész elnökölt. Ekkor Gyuricza Jenő javaslatára a közösség havi négyszáz pengő tiszteletdíjat szavazott meg Németh részére, valamint egy lakást és egy veteményes kertet adott át neki használatra. Az ülésen Kira Antal fölvette, hogy ha már az egyházközségben a magyar lett a liturgia nyelve, akkor az egyházi ünnepek is „más felekezetek ünnepével egyidejűleg" - vagyis a „régi" Julián-naptár helyett az „új" Gergely-naptár szerint - kerüljenek megtartásra. Németh István válaszát az ülés jegyzőkönyvében az alábbi szavakkal örökítették meg.

„Németh István esperes lelkész legnagyobb örömének ad kifejezést a bizottság ilyen magyar hazafias kifejezésének nyilvánítható kérését illetően és kinyilatkoztatta, hogy ebben nincs semmi olyan cselekedet, mely az egyház egyenes működését csökkentené, sőt épp a legnemesebb cselekedet itt, a magyar földön élő görögkeleti magyar egyháznál.

A bizottság a legnagyobb örömének kifejezése mellett köszönetet mond Németh István esperes lelkészének, valamint határozatilag is kimondja ezután, hogy az ünnepek, melyek eztán következnek az úgynevezett új naptár szerint fognak megtartatni, mely hivatalos elnevezéssel Gergely-féle naptár.

Németh István esperes lelkész ismételten köszönti a bizottságot ezen hazafias elhatározásáért és ígéretet tesz a bizottságnak ismételten arra nézve, hogy ha továbbra is ilyen szellemben akar haladni magyar egyházának felvirágoztatásában és ha bizalmát továbbra is ennyire neki ajándékozza, minden lépését a legbuzgóbb papi erejével fogja támogatni."

Az egyházközség az 1930. év folyamán elkészítette alapszabályát, amelyben egyrészt kihangsúlyozta annak magyar nemzeti jellegét, másrészt kifejezte autonómiáját. A dokumentumot Petri Pál vallás- és közoktatásügyi minisztériumi államtitkár 1930. december 24-én hagyta jóvá azzal, hogy az alapszabály ideiglenes jellegű - addig hatályos, „amíg a görögkeleti magyar egyház ügye véglegesen rendeztetik" - és az egyházközség működési területe Szentes városára és Csongrád vármegyére terjed ki.

Ugyancsak abban az évben - hosszú idő után először - vagyonleltár készült, illetve részletes zárszámadás került összeállításra. Az ezekről készült dokumentumokat Németh István 1931. január 27-én küldte el a vármegyei alispáni hivatalnak, amit az február 23-án el is fogadott. 1930-ban a szentesi ortodox egyházközség 14 737 pengő 98 fillér bevételt és 12 866 pengő 17 fillér kiadást számolt el.

Dr. Miklós Péter PhD
történész, teológus
a Szegedi Tudományegyetem oktatója