Éljen május elseje!
2002/04/30 08:00
830 megtekintés
A cikk lejárt! Valószínű, hogy már nem aktuális információkat tartalmaz!
Május első napja sok diáknak iskolai szünetet jelent, az idősebbeknek pedig a kötelező ünneplés, a felvonulások jutnak eszébe. Mint minden ünnepnek, ennek is sokkal régebbre nyúlnak vissza a gyökerei..

Már az "ősemberek" korában is jeles időszak volt ez, a tavasz kezdete. Független volt ez néptől, vallástól, még talán az éghajlattól is. Május eleje mindenhol a változás ideje volt, amikor a természet újraéled. Ez mindig okot adott az ünneplésre.

Kr.e. 494-ben Rómában az emberek kivonultak a város melletti hegyre, ahol a vezetők a tanácskozásaikat tartották, a polgárok szavazójogot követeltek maguknak. Sikert arattak, amit azután minden évben megünnepeltek. Ez is éppen május elejére esett, így a két ünnep lassan összeolvadt. Az emberek a tavasz beköszöntét együtt ünnepelték tánccal, evéssel, ivással, gondtalan együttléttel. Most már csak az a kérdés, hogyan válhatott ez a munkásság és a munka ünnepévé!?

Minden az ipari forradalommal kezdődött. Megjelentek a gyárak, és ezzel a munkások is. Természetesen a gyárosoknak a termelés és a bevétel volt a fontos. Mivel az egész helyzet teljesen új volt, semmi nem akadályozta meg őket abban, hogy kihasználják dolgozóikat. Hamar kiderült, hogy szabályozásra, törvényekre van szükség, így megalakultak a szakszervezetek, amelyek a gyári dolgozók érdekeit képviselték a tulajdonosokkal szemben.

1886. május 1-jén Chicagóban hatalmas munkástüntetést szerveztek, ahol 8 órás munkanapot és 5 napos munkahetet követeltek. A tömegben bomba robbant és a kirendelt rendfenntartók a felvonulók közé lőttek. Másfél évvel később ugyancsak Chicagóban koholt vádak alapján halálra ítéltek több szakszervezeti vezetőt. Mindez komoly nemzetközi felháborodást váltott ki.

1890. május 1-jére az Amerikai Szakszervezetek Szövetsége a tragédia 4. évfordulójára emlékgyűlést szervezett, és felszólította a világ munkásait, hogy vegyenek részt benne.
És a dolog hihetetlen sikert hozott. 1891-ben ezen a napon 100 ezres tömeg vonult az utcákra, de ugyanez volt a helyzet szerte a világban. A tömegek láttán a hatalom is hajlandó lett engedményeket tenni, reformokat bevezetni.

Eleinte nagyon színes volt a tömeg, az emberek politikai beállítottságuktól függetlenül vonulnak az utcára. Ekkor még ellenzéki volt az ünnep, a nép a fennálló hatalomnak akarta megmutatni erejét.

Lassan ez is megváltozott. Először Olaszországban, majd Németországban és a Szovjetúnióban vált a május 1-je kincstári ünneppé. A szigorúan antimilitarista felvonulásokból katonai parádét, kötelező "tüntetést" csináltak.

Talán így már érthető, hogy miért nem tűnt el ez az ünnep a rendszerváltás idejében sem. Nem tűnt el, csak új színezetet kapott. Ma már nincsenek politikától független felvonulások. Minden párt kötelességének érzi, hogy rendezvényeket tartson e napon, mindenki választhat és a különböző helyszíneken ihatja a sört, eheti a sültkolbászt, sütkérezhet a napon. Lényeg, hogy nem kell iskolába menni és dolgozni!

Éljen május elseje!