Érettségi tételek 2014 - A honfoglaló magyarság társadalma és életmódja
2014/03/13 19:34
36961 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.

A szóbeli érettségire való felkészülést segítendő az elkövetkező hetekben 30 tétel kifejtését tesszük közzé. Ennél – természetesen – jóval több érettségi tételcím kiadható a jelenlegi szabályozás szerint, de igyekeztük azokat kiválogatni, amelyek tapasztalataink szerint gyakrabban szerepelnek a középszintű tételsorokban. A terjedelmi korlátok nem teszik lehetővé a nagyon bő lére eresztett magyarázatokat, ehelyett egy vázat szeretnénk adni, ami alapján egy tartalmas feleletre fel tudsz készülni. A források beépítéséről ne feledkezz meg!

honfoglalas-bejovetel-horizontal

Bevezető gondolatok

  • A magyarokra félnomád életmód jellemző a honfoglalást megelőző időszakban: sátrakban/jurtákban éltek miközben együtt vonultak az állatokkal, télen a folyók mellé húzódnak, művelték a földeket is. Életmódjukban már a levédiai időszakban a földművelésre helyeződött a hangsúly, részben letelepedett életet éltek.
  • A korabeli források szerint 862-től több esetben is jártak a Kárpát-medencében.

A tétel kifejtése

A honfoglalás

  • 895-907 között történt meg a Kárpát-medence megszállása, azaz a honfoglalás Árpád és Kurszán vezetésével. A kettős fejedelemség 904-ig, Kurszán haláláig állt fenn.
  • letelepedés törzsi keretekben és nemzetségi rendben történt. A fejedelmi törzs az ország közepén lévő földeket szerezte meg, ezt körbevette védelmi funkcióval a többi. A határ menti magyar törzsek vettek részt elsősorban a kalandozásoknak is nevezett zsákmányszerző hadjáratokban.

Kalandozások

  • A hadjáratok jellemzően a frank területek és Itália ellen irányultak, de jártak Bizáncban, a lengyel területeken és a Pireneusi-félszigeten is. A nyugati hadjáratok a 933-as merseburgi és 955-ös augsburgi vereségeknek köszönhetően, a Bizánc elleniek 970-ben értek véget.
  • A kalandozó hadjáratok elsősorban zsákmányszerző, adóztató és felderítő szerepűek voltak, de a sikeres magyar harcmodor miatt gyakran jártak ún. bérhadjáratban is. (A nyugati területek belső harcaiban szembenálló felek bérelték fel őket.) A zsákmányszerzés helyébe egy idő után az adószedés lépett, így megváltva a területet az évenkénti támadásoktól (pl. német területeken).
  • A hadjáratok tervezett akciók voltak, a gyors mozgású csapatok, váltott lovakat használtak. A közelharcot igyekeztek elkerülni, inkább az íjaikat használták. Taktikájuk alapja az ellenfél nehézlovas csapatainak fellazítása volt. Nem szemtől szembe támadtak, hanem vagy látszólag menekültek, amikor az ellenség üldözőbe vette őket, megfordultak és nyílzáport zúdítottak rá, vagy cselt vetve maga után csalogatta az ellenséget egy előőrs, a többiek pedig váratlanul bekerítették őket. Mindkét taktika igen fegyelmezett magatartást feltételez, tehát a korabeli források szedett-vedett pogány hordákról szóló írásai erős elfogultságot tükröznek.
  • A hadjáratokban valószínűleg a katonáskodó középrétegek, ill. a segédnépként szolgáló szabadok vehettek részt. A zsákmányt, ill. az adóból származó bevételt hazaérkezés után osztották szét, ami megnövelte a fejedelmi hatalom súlyát, szerepét.

A társadalom átalakulása

  • A magyar társadalomról a X. század első felében jogállása szerint két csoportra osztható: szabadokra és szolgákra.
    • A félnomád nemzetségi-törzsi szervezet élén a fejedelem, a törzsek élén a törzsfők álltak, akik a szabad harcosokat irányították.
    • A közösség számára fontos kézműves, termelő munkát a részben a Kárpát-medencében élt és a magyarok által leigázott, részben pedig magyar szolgáltató népek végezték. A szolgák tehát a meghódított lakosságból vagy a zsákmányszerző hadjáratokban ejtett foglyokból kerültek ki.
  • A kalandozó hadjáratok és a letelepedés hatására a X. század második felében differenciálódott a társadalom.
    • A nagyfejedelem hatalma a senioratus elve alapján öröklődött Árpád nemzetségében.
    • Kialakult a fejedelmi kíséret, tagjai katonai szolgálattal tartoztak a fejedelemnek vagy akár a törzsfőknek is, hozzá hűek voltak. Az urak hatalma jelentős mértékben az ő szolgálatukon alapult.
    • A bők/nemzetségfők földmagántulajdont szereztek, s ez lett felemelkedésük alapja.
    • A termelő munkát végző szabad köznép, azaz a közrendűek csoportja vagyonát tekintve heterogén lehetett.
    • A szolganépek helyzete és szerepe nem változott.

A tétel összegző lezárása

  • A magyarok ősvallása a sztyepp népei körében általánosan elterjedt a totemizmus örökségét is magán viselő sámánhit. A magyarok sámánjaikat táltosoknak is nevezték A közösség életét érintő jelentős döntések előtt rendszeresen ki is kérték a tanácsukat. A szellemek megnyerése vagy ártó hatásuk elkerülése érdekében áldozatokat is bemutattak.
  • A kereszténység bizánci hatásra jelent meg először a magyarok között. Géza fejedelem (970 k. - 997) azonban a nyugati kapcsolatok erősítése, és a terjeszkedő Bizánc jelentette fenyegetés csökkentése érdekében a nyugati kapcsolatok kiépítését tartotta megoldásnak.

Farkas Judit cikke