Érettségi tételek 2014 - A tatárjárás és az ország újjáépítése IV. Béla idején
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
Tatár íjász
Bevezető gondolatok
- IV. Béla (1235-1270) már apja uralkodása idején szerzett kormányzati tapasztalatokat, Horvátországot irányította.
- IV. Béla már trónörökösként is bírálta apja birtokadományozó politikáját, egyértelművé vált, hogy királyként is birtokok visszavételét fogja szorgalmazni, hiszen apja, II. András úgy osztogatott királyi birtokokat a főtisztviselők között, hogy azok örökölhető birtokok (feudumok) lettek.
A tétel kifejtése
1. IV. Béla tatárjárás előtti politikája – a konfliktusok
- a birtokpolitika miatt ellentétbe került a nagybirtokosokkal,
- a hivatalokban szervienseket alkalmazott.
- a bároknak megtiltotta, hogy jelenlétében a királyi tanács ülésein leüljenek, külsőségekben is megkövetelte a királyi hatalom tiszteletét.
- kunokat telepített az Alföld középső részére
- a tatárokkal szemben is használható könnyűlovas katonája legyen
- a nemességtől független hadserege legyen.
- De a kunok pogányok és nomádok voltak, vándoroltak az Alföldön, amivel jelentős károkat okoztak az akkor már letelepedett életet élő keresztény magyaroknak. Amikor a magyarok megölték Kötönyt, a kunok vezérét, akkor nem sokkal a tatárok támadása előtt, komoly pusztítást okozva kivonultak az országból.
2. A tatárjárás
- A tatárok közeledését jelezte az előlük menekülő kunok érkezése, de Julianus barát is tudósította a fenyegetésről az uralkodót. IV. Béla segítséget kért a pápától és a császártól is, de az invesztitúra háborúk idején nem kapott.
- A főurak sem vették komolyan a tatár veszélyt, sőt – a királyi intézkedéseket sérelmezve – többen azt szerették volna, ha IV. Béla szégyent vall.
- 1241 tavaszán a tatárok több irányból támadták meg az országot.
- A főerők a Vereckei-szoroson keresztül Batu kán, az Arany Horda vezetőjével az élen.
- Ellenük vonult IV. Béla a magyar fősereggel és a döntő ütközetre Muhinál került sor 1241. április 11-12-én. A magyarok vereséget szenvedtek, a király éppen el tudott a dalmáciai Trau szigetére menekülni.
- A tatár portyázó erők végigpusztították Erdélyt és az Alföldet, sőt a befagyott Dunán is átkeltek. Csak néhány kőfallal körülvett központ tudott nekik ellenállni (pl. Esztergom). Ráadásul az ország szorult helyzetét kihasználva az osztrák herceg több nyugati vármegyét elfoglalt.
- A tatárok végül 1242-ben váratlanul kivonultak az országból. Ez magyarázható taktikai okokkal (két fázisban hódítanak), de az időszerűvé vált kánválasztással is.
3. A tatárjárás utáni politika
- Mivel számítani kellett újabb tatár támadásokra, IV. Béla gyökeresen változtatott a politikáján, és igyekezett megnyerni a nemeseket magának.
- Lemondott a birtokok visszavételéről, sőt adományozott is azzal a feltétellel, hogy a birtokon jól védhető és a környékbelieknek menedéket biztosító kővárat építenek és a páncélos magánhadsereget szerveznek, amit a király is igénybe vehet, ha az országot támadás éri.
- A tatárjárás jelentős pusztulást okozott a népességben, ezért az Alföld elnéptelenedett területeire visszahívta a kunokat (fiával a kun fejedelem lányát házasította össze), Erdélybe román, a Felvidékre cseh és morva, a Dunántúlra pedig német hospeseket telepített. A betelepülő hospesek kedvezményeket kaptak, ami miatt a jobbágyok terhei is csökkeni kezdtek.
- A városok közül többet szabad királyi várossá nevezett ki, ezeket kőfallal kellett körülvenni. Más városoknak is adott kiváltságokat (pl. szabad bíróválasztás, vámmentesség), ill. városokat alapított (pl. Buda, Szeged).
- 1267-es országgyűlésen megerősítette a szerviensek jogait, ekkortól nemesnek nevezik őket, a birtokadományok és várak építése miatt újra nagyon megerősödött előkelőket pedig báróknak nevezték. Mindez a familiaritás, ill. később a tartományúri rendszer kialakulását vonta maga után.
A tétel összegző lezárása
- A kunok a tatárjárást követően telepedtek le, katonai szolgálatuk a számára a nemességtől független haderőt jelentett, konfliktust jelentett azonban, hogy a IV. Kun László uralkodásáig pogányok maradtak. Az uralkodók sem szorgalmazták a keresztény hitre térítést, hiszen akkor hamarabb betagozódtak volna a társadalomba.
- A tatárjárás jelentős népességcsökkenést, gazdasági és társadalmi feszültségeket okozott, de IV. Béla politikája sikeres volt (pl. külföldiek behívása), a növekedés dinamikus.
További érdekes oldalak:
- Sulinet Tudásbázis - Magyarország a 13. században
Farkas Judit
