Antall József és M. Gorbacsov

Bevezető gondolatok

• Míg az 1960-as években a szocialista országok látványos gazdasági növekedést produkáltak, az 1970-es években ez a növekedés már elmaradt a nyugati társadalmakétól. Az 1980-as évekre már súlyos gazdasági válság bontakozott ki a szocialista tömbön belül: az olajválságból következő eladósodás, a nyugaton eladhatatlan áruk előállítása és a gabonahiány azt jelezték, hogy alapvető gazdasági szerkezetváltásra is szükség van.
• Ehhez hozzájárult, hogy a KGST-n belüli együttműködés sem hozta meg a várt eredményeket: pazarló, ám ugyanakkor hiánygazdaság jött létre, a felszínen „testvéri együttműködésről” volt szó, a valóságban azonban a tagállamok egymással versengő nehézipart építettek ki.

A tétel kifejtése

A Szovjetunió megszűnése

• Mihail Gorbacsov 1985 márciusában lett az SZKP Központi Bizottságának a főtitkára, Radikális gazdasági reformokat, új cselekvési programot jelentett be, gazdasági és politikai számvetést, a hatalmi érdekrendszer átalakítását ígérte, elítélve a Brezsnyev alatti pangást.
• Gorbacsovval "csúcsról jövő forradalom" valósult meg. A peresztrojka, azaz átalakítás, a "glasznoszty", azaz a nyíltság, ami a korlátozások feloldását jelentette az általános üzleti és politikai tevékenység terén. Gorbacsov megpróbálta fokozatosan és lassan érvényesíteni a piaci normákat az országban. A glasznoszty korlátai azonban hamar egyértelművé váltak: a csernobili atomreaktor robbanást először igyekeztek eltitkolni, majd amikor ez lehetetlenné vált, akkor kisebbíteni jelentőségét és veszélyét.
• Gorbacsov tudta, a régi gazdasági rendszer nem tartható, de az újról – a jelszavakon túl – nem volt igazán elképzelése. 1989-re a szovjet rendszer reformjának gorbacsovi modellje is válságba jutott. Gorbacsov népszerűsége ugyan Nyugaton töretlen maradt, de saját népe ellene fordult, mivel a palackból kiszabadított szellem megfékezésére nem volt, de nem is lehetett képes.
• A peresztrojkából megindítójának szándéka ellenére rendszerváltás lett. A Szovjetunió 1991. december 21-én gyakorlatilag megszűnt, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének helyébe szuverén szövetségi és nemzetállamok léptek, amelyek (a baltiak kivételével) laza, konföderatív jellegű szövetségbe tömörültek.

Rendszerváltások

• A szocialista-kommunista rendszerek összeomlása más-más úton játszódott le a különböző szocialista országokban, ám ez csak azért következhetett be, mert ezzel egy időben példa nélküli gyorsasággal omlott össze a Szovjetunió.
• A rendszerváltás politikailag azt jelentette, hogy az egypártrendszerű diktatórikus rendszer helyébe a többpártrendszerű demokrácia lép, gazdaságilag pedig azt, hogy az állami tulajdon dominanciájára épülő államszocialista rendszert felváltja a magántulajdonra épülő piacgazdaság, a kapitalizmus.

Lengyelország

• Lengyelország gazdasági válsága az 1980-81-es nagy sztrájkok idején is egyértelmű volt, a hatalmas sztrájkhullám alapjaiban rázta meg az egyébként is válság felé sodródó országot. A Gdanskban megalakult sztrájkbizottság, s az abból kiteljesedő Szolidaritás Szakszervezet követelései azonban nemcsak a gazdaságot, hanem a politikai szervezeti rendszert is érintették. A közel másfél évig tartó hatalmi harcnak, 1981 decemberében a szükségállapot bevezetése vetett véget. Az ellenzéki politizálás azonban folyamatosan erősödött a 1980-as években, s az ellenzékiség fenntartásában jelentős szerepet játszott a szamizdatirodalom és a katolikus egyház is.
• Lengyelországban a szocialista pártvezetés a szükségállapot alatt reformokat vezetett be, engedélyezték például a nyugati tőkéjű vegyes vállalatokat. 1988 után újra legalizálták a Szolidaritást, mely nemsokára tárgyalásokat kezdett az állampárttal. Ennek eredményeként 1989 augusztusában felállt a szovjet tömb első nem kommunista vezetésű kormánya, a Szolidaritás vezérét, Lech Walesa-t pedig köztársasági elnökké választották.

NDK

• Az NDK vezetése megosztott volt az új szovjet irányvonal kapcsán, emiatt a szovjet-NDK viszony alaposan megromlott. A közelgő válságra azonban az NDK-ban is számos jel utalt, a növekvő gazdasági gondok, a szolgáltatás folyamatos romlása, a környezeti problémák és az áremelések miatt nőtt a belső elégedetlenség.
• 1989 júniusában Mihail Gorbacsov szovjet pártfőtitkár és Helmut Kohl német kancellár nyilatkozatban rögzítette, hogy a népek és az államok szabadon határozzák meg sorsukat, s kapcsolataikat szuverén módon alakítják. Gorbacsov ezzel nyíltan visszavonta a Brezsnyev- doktrínát.
• Az 1989. nyári-őszi hónapok legfontosabb eseménye a Magyarországon, Csehszlovákián és Lengyelországon keresztül az NSZK-ba irányuló menekülthullám volt. (határnyitás) A mikor a keletnémet külügyminiszter Moszkvában a Varsói Szerződés tagállamainak összehívásával igyekezett elérni Magyarország "megregulázását", Gorbacsov figyelmeztette, hogy ilyen eszközökkel már nem él. 
• A változásoknak az NDK vezetése sem tudta útját állni. A nagyobb városokban kitörő utcai megmozdulások eredményeképp szimbolikus esemény volt, amikor 1989. november 9-én megnyitották a berlini fal határátkelőit. Ekkortól merült fel nyíltan a német újraegyesítés lehetősége.

Csehszlovákia

• A Csehszlovák Kommunista Párt 1989. november közepéig meg tudta őrizni hatalmát. Bár a fordulat a november 17-i diáktüntetéssel vette kezdetét, már 1988 óta voltak jelei a lakosság elégedetlenségének, utcai megmozdulásokra került sor. A gazdasági makroadatok itt is a rendszer fenntarthatatlanságát mutatták.
• A berlini fal leomlásának hatására a csehszlovák politikai vezetők nagyobb része a békés átalakulás mellett állt ki. A bársonyos forradalomnak nevezett csehszlovák rendszerváltás rendkívül gyorsan, gyakorlatilag három hét leforgása alatt zajlott le. A rendszerváltás utáni első államfő a csehszlovák ellenzék emblematikus vezetője, Vaclav Havel lett.
• 1992-ben az ország kettévált: Csehországra és Szlovákiára.

A tétel összegző lezárása

• A 80-as években válságba kerülő szocializmust a gorbacsovi reformok sem tudták megmenteni. Mind a Szovjetunió köré szervezett és egybefüggő nemzetközi diktatúra rendszereként összetartott nemzetközi szocializmus, mind a Szovjetunión belüli szocialista birodalom darabjaira esett.
• A függetlenedő államok többsége azonnal közelíteni kezdett az Európai Unióhoz és nyolcan közülük – Szlovénia, Szlovákia, Csehország, Lengyelország, Magyarország, Észtország, Lettország és Litvánia – 2004-ben tagországgá váltak.

További érdekes oldalak:

Sulinet Tudásbázis - Rendszerváltás a posztsztálinista országokban

Farkas Judit

• Letöltés
• További kidolgozott tételeket találsz itt