Erkölcs és etika
Az erkölcs és az etika vizsgálata mindig is foglalkoztatta az embert, hiszen cselekedeteihez minden korban minden generáció igyekezett valamiféle objektív iránytűt találni. Jelen írásunkban azt vizsgáljuk meg, miként definiálták az erkölcsöt és az etikát az elmúlt évezredekben. Ezáltal nemcsak az etika sokszínűségére és komplex jellegére derül fény, hanem annak a felelősségét is tudatosíthatjuk, hogy az etika nem egy tőlünk független, készen kapott valóság – épp ellenkezőleg, mi magunk vagyunk erkölcsi világunk zálogai.
Először is vizsgáljuk meg az erkölcs, illetve az etika szó eredetét!
Az etika mint tudományág, filozófiai diszciplína neve a görög ethosz szóból származik, ami eredetileg az állatok legelőjét jelentette, később pedig átvitt értelmet nyert, és az ember élőhelyét, illetve az azzal összefüggő vonatkozásokat értették rajta. Idővel a szokás, hagyomány, modor, illem értelemben használták, ugyanis a neveltetés során sajátítjuk el közösségeink (család, baráti, iskolai közösség, település stb.) szabályait, normáit, és ezeket igyekszünk betartani. Azonban ezeket a mintákat és normákat nem követjük mechanikusan, vakon, hanem belátásunk szerint interiorizáljuk, tesszük magunkévá, és megfontoljuk azok betartását, alkalmazását.
Összességében tehát elmondhatjuk, hogy a készen kapott értékeket, normákat egyéniségünkkel, személyiségünkkel összhangba hozzuk. Így lépünk túl az ethoszon, és az effajta viselkedést már éthosznak, vagyis jellemnek, erkölcsi arculatnak, erénynek nevezzük.
Az erkölcs latin eredetű rokon értelmű kifejezése, a morál a latin mos, vagyis akarat szóból ered. Eredetileg a szokásban, hagyományban megnyilvánuló akaratot jelenti, tágabb értelemben pedig az egyénnek a szokásokra, törvényekre reflektáló akaratát, szemléletét, lelkületét.
Erkölcs és morál
A görög és latin gyökereket (éthosz, morál) követően vizsgáljuk meg a magyar erkölcs szó eredetét! A Magyar etimológiai szótár szerint: „a társadalom által megkívánt magatartásformák összessége, szokás, természet, magaviselet. Származékai: erkölcsös, erkölcstelen, erkölcsi, erkölcsiség.” Az eredetre vonatkozóan azonban röviden csak ennyit tudhatunk meg: „Ismeretlen eredetű szócsalád.” Ugyan a szó születésének körülményeiről nem tudhatunk sokat, ám érdemes tisztázni a szócsalád egyes elemeit a tisztánlátás végett. Az erkölcs a latin morál-nak megfelelően „azoknak a cselekvési mintáknak az összessége, amelyeket az ember bizonyos közösségében elismertek, s általában véve kötelező érvényűek. ...az emberi kapcsolatok történetileg kialakult elrendeződése, olyan természetesen szerveződött életforma, amely visszatükrözi bizonyos cselekvési közösség értelem- és értékfelfogását.” (Nyíri, 1988, 11.) Ezek alapján az erkölcs vagy morál az ethosz fogalomköréhez áll közelebb, az erkölcsiség vagy moralitás viszont az éthosz által leírt jelentéssel rokon.
Az erkölcsös vagy morális kifejezések azonban többjelentésűek, ugyanis használhatjuk az ethosz és az éthosz értelemben is, vagyis jelentheti azt, hogy egy közösség tagja betartja a szűkebb vagy tágabb értelemben vett társadalmának szokásait, elvárásait, de rejtheti azt is, hogy az adott illető megfontoltan, erényesen, jellemével harmonizálva alkalmazza a normákat, elvárásokat.
Végezetül vizsgáljuk meg, mivel foglalkozik az etika mint tudomány! Az erkölcsöt és az etikát a köznyelvben is gyakran keverik, ezért célszerű a két terminus közötti határokat tisztázni. „Erkölcsön az erkölcsi normák, értékítéletek, intézmények összességét értjük, etikán pedig az erkölcs problémakörének filozófiai vizsgálatát.” (Nyíri, 1988, 11.) vagy másképpen: „Etikának azt a filozófiai tudományt nevezzük, amely az erkölcsi parancsok érvényességének filozófiai megalapozásával foglalkozik.” (Steiger, 1997, 105.)
Tehát míg az erkölcs közvetlenül vonatkozik az egyes cselekedetekre (emberi döntésekre), addig az etika (erkölcsfilozófia) reflektál az erkölcsi cselekedetekre, azaz az erkölcsi normák megítélésének, illetve érvényességüknek általános feltételeit vizsgálja, körvonalazza.
