Erotikus szimbólumok és játékok a zalai horvát lakodalmakban I.
2015/06/23 10:11
1970 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.

Az emberi élet három nagy fordulópontja: születés, házasság, halál. Ennek az átlagosan 60-70 éves ívnek legszebb fázisa, virágkora és csúcsa a házasság. A népdalok megfogalmazásában: Bimbóból lesz a rózsa..., Bimbó voltam anyám kiskertjében, rózsa lettem babámnak ölében.

A klasszikus agrártársadalmakban ez a fázis a leányok esetében a 14-20-22 éves kor. Ettől kezdve már öreglánynak számított, ha 25 éves korig férjhez nem ment, már kendőt is kötött a fejére. A férfiaknál ez a szakasz a 16-24 éves kor. 25 év felett már a legényt is öreglegénynek(későbben agglegénynek) nevezték.

Biológiailag a fiatal ekkor érett arra, hogy a közösség írott és íratlan szabályai szerint (szexuális) párkapcsolatot létesíthet, amely nemcsak mint megengedett lehetőség, hanem az egyéntől elvárt döntés. Más szóval, a hagyományos családi rendszerben házasságra lépjen, utódokat nemzzen, a család fennmaradását tovább biztosítsa.

Az eseményt (aktust) törvényesítő szokásrendet leánykérésnek, eljegyzésnek, esküvőnek, házasságkötésnek, lakodalomnak nevezik, amelynek előtte a fiatalok közt a szexus tilos. Az egy istenhívő - zsidó, keresztény, mohamedán - közösségekben az eseményt ünnepi rituálé veszi körül, és azt bonyolult erotikus tartalmú és jelzésű szimbólumrendszer szövi át:

a/ Rejtett, lírai szimbólumok: öltözködés, lírai dalok, színek, tárgyak
b/ Rusztikus motívumok: termékenységi táncok, fallikus tárgyak, erotikus jelképek, pajzán játékok.

Rejtett, lírai szimbólumok
A zalai horvát szerelmi népdalvilágban gyakran találkozunk a galambbal, gerlével (golob, golobica, grlica), álljon itt példának két pentaton szerkezetű népdal:

Golobek lobleni, kaj si mi tak tožen?
Kaj si mi tak tožen, od mene rezdružen?

(Szerelmes galambom, mért vagy oly szomorú?
Azért vagy szomorú, mert tőled el kell válnom?)

Gerlica loblena, ja bom dimo došel.
Ja bom dimo došel, kaj bo suhi borek,
Zelen listekpuščal...)

(Szerelmes gerlicém, akkor jövök haza,
Akkor jövök haza, ha a száraz fenyő,
Ha a száraz fenyő, ismét zöld levelet hajt...)

Akár a magyar népdalban, kedvelt motívum a leányt rózsabimbónak, majd kinyílt rózsának nevezni, amely a leány ártatlanságának, kivirulásának lírai jelképe, a hervadó virág pedig későbbi küzdelmes életnek és a hanyatlásnak a szimbóluma.
Ruža ti se povehnola, kaj si nabralak...
(Virágzó rózsa vagy, amit leszakítnak...)

Ftrgala sem ruža, od mene, od mene,...
(Letört rózsa vagyok...)

E lírai rendszerből részletesebben csak egyet emelünk ki, amikor a templomba indulás előtt a vőlegény csapata megérkezik a menyasszony házához és ott, úgymond „kikérik" a szülői háztól. A vőlegény szószólója, a starašin (násznagy) és a menyasszony képviselője, a vrtlar (kertész) között a ház bejárata előtt, rövidítve az alábbi tréfás párbeszéd hangzik el: Falam bodi Jezoš Kristoš! Gospon vrtlaru! Ophodil smo silne strane da bismo našli para našem junaku! Dočuli smo da ovde je jeno čuveno vrtlarstvo te se u njemu skriva najlepši pupoljak ruža. Došli smo potražiti tu ružu. Molimo vas, da nam date ružu! (Dicsértessék a Jézus Krisztus! Kertész úr! Sietséggel érkeztünk, hogy vőlegényünk párját itt megtaláljuk. Azt hallottuk, hogy a maguk csodálatos kertjében van elrejtve a legszebb rózsabimbó. Mi ezt a rózsát jöttünk megkeresni. Az a kérésünk, adják ki nekünk ezt a rózsát!)

Akkor elővezetnek egy vénasszonyt paprikafüzérrel a fején: - Evo! To je najlepši pupoljak ruža! Ozbiljno, nemamo više i lepše. - Na nemojte! Valjda niti nije ona takva ružna, ali je ona samo bila ruža, pa je več dobrano povehnula. Gospodine vrtlaru! Tražite samo i nadalje u svom vrtu, jer sigurno iščeje tamo i druga cveča! (Itt van! Ez a legszebb rózsabimbó, ami a kertünkben van. Komolyan, nincs több és szebb. - Na, ne mondja! Talán ennél nincs is csúnyább a világon. Ez bizony csak valamikor volt rózsa, ahogy elnézegetem, mostanra már ugyancsak jól elhervadott. Kertész úr! Keresgéljen csak tovább a kertjében, egész biztos, hogy van még ott egy másik, szebb virág is!)

Eztán a kertésznek mondott férfiember egy gyereklányt vezet elő egyszerű, menyasszonyi ruhában felöltöztetve.: - No! To je ona ruža, koju vi tražite. Od nje zaista nemamo lepše v ćelom našem vrtu! - Hej! Hej! Dragi gospodine! Ova je zaista predivna. Ali ona još nije ruža, nego je slaba pupoljak. Samo bode ruža. Idite i tražite i nadalje u svom vrtu, dok ne nadjete najlepšu nam ružu! I nosite simo! (- Na! Itt van az a rózsa, amit maguk keresnek. Ennél szebb aztán már igazán nincs az egész kertünkben. - Ej, ej! Uram! Ez valóban gyönyörűséges, de ő még bizony nem rózsa, csak gyenge bimbócska, majd csak lesz rózsa. Fáradjon csak vissza és keresgéljen a tovább a kertjében, amíg meg nem találja nekünk a legszebb rózsát!)

erotikus1 Tótszentmártoni kismenyasszony, 1999 (Fotó: Kuzma)

Harmadszorra elővezetik az igazi menyasszonyt: - Dragi naši gosti! Jeste li ve zadovoljni? Ovo je bogi bogme, najlepši cvijet iz sredine mojeg vrta. Čuvali smo ga, gojili, štitili čak od rose, te ga ve evo predajemo gospodinu starešini. (- Kedves vendégeink! Most már elégedettek? Isten bizony, ez a legszebb virágszál a kertünk közepéből. Nevelgettük, gondoztuk, még a harmattól is őriztük, és most, íme, átadjuk őt násznagy uraméknak.)

Színek
A leány érintetlenségét, szüzességét jelentheti a zöld szín is, köztük elsősorban a rozmaring -ružmarin, rozmarin. Mint tudjuk, az eladó sorba kerülő leány kertjében, ablaka alatt egy cserép rozmaringot is nevelt, amely azt jelezte, hogy eladó leány van a háznál. Ez utóbbi a zalai horvát lakodalmak elmaradhatatlan kelléke. Ágait apró szalagokkal díszítik, a vőlegény kalapjára, a vőfélyek mellére tűzik, a barátnők kezébe adják. Itt a Mura mellett a beteljesült szerelem szép szimbóluma a bazsalikom - bažolka is. Az alábbi dalt, mint az esküvői rituálé részét akkor éneklik el, mikor a menyasszony a házból elindul:

Sejali smo bažolka, sejali srni draga ljubav, bažolka.
Elje zišel, elje ni? Zišel, zišel draga ljubav i procvel.
Idemo ga mi dva gled, idemo ga draga ljubav, mi dva gled.
Trgnemo se kite dve, trgnemo se draga Ijuvav kite dve.
Jeno tebe za škrlak, drugo mene , draga ljubav za pojas.

(Elvetettük a bazsalikomot, kedves szerelmem, elvetettük a bazsalikomot.
Vajon kikel-e, vagy sem? Kikelt, kikelt, én kedvesem és virágzik is.
Menjünk, együtt nézzük meg, menjünk együtt én kedvesem, nézzük meg.
Törjünk két ágacskát, én kedvesem törjünk két kicsi ágacskát.
Neked egyet kalapodra, másikat az övedre kedvesem.)

A leány szüzességének jelképeként még ott szerepelhet a fehér liliomszál, a mirtuszág fehér bimbói, a gyöngyvirág (djurdjica), és a fehér szegfű a klinčec. Más színes virág nem. A menyasszony koszorújába és csokrába szintén csak fehér virágot / rózsát, szegfűt, liliomot / illett kötni. Amelyik leányról esetleg már másfajta hírek is jártak és mégis tiszta fehér csokrot vett a kezébe, a kíváncsiskodók csípősen meg is jegyezték: igazság szerint már jobban illene neki a lila.

A leány (a menyasszony) ártatlansága, ruházatának a színeiben is tükröződött. Bármilyen furcsán is hangzik, a XIX. sz. elején a menyasszony ezen a vidéken is feketébe öltözött. Koszorúja, köténye volt csak fehér színű. Az 1920-as években jelenik meg a teljesen fehér öltözet, amely szabásában a népviselet formáit követi. Az 196o-as években jelenik meg a városi, polgári divat szerinti, hosszú, fátylas és fehér esküvői ruha.

erotikus2 Horvát menyasszony öltöztetése paraszti viseletben. Molnári, 1970 (Fotó: Eperjessy Ernő)

Ezen általános lírai szimbólumjegyek emlegetését csupán bevezetésnek szántam, hiszen ezek
a lakodalmak mindmáig tele vannak ennél erőteljesebb erotikus, serkentő utalással is,
amelyek a termékenység, s egyben a család bővülését, fennmaradását szolgáljak. Közülük is
csak néhány fontosabbat emelünk ki.                                        

Kétségtelen hogy a régebben elmaradhatatlan élő kakas (pevec), a vőlegény férfiasságának a szimbólumaként jelenik meg a lakodalomban. Az összekötött lábú kakast egy 8-10 eves fiúra bízták hogy - útban a menyasszonyos ház felé - a vendégsereg után, a zenekar előtt vigye, s időnként szárnycsapásokra késztetve, magasra emelje. A kakas nyakába egy füzér csípős paprikát és egy bugylibicskát (klimpačot) akasztanak. A kakast a menyasszonyos háznál Molnáriban Tótszentmártonban a főszakácsné kapja az alábbi szöveggel: Gospa sukačica! Dejte meni klimpača, ja vam dam pevceka. Ako mi ne date klimpaca, ne dobite med noge šturkača !

(Tisztelt főszakácsné! Adja nekem a bugylibicskát, én adom a kakast. Ha nem adja nekem a bugylibicskát, nem kap a lába közé vakarót.)

A vacsora elején a kakas két heréjét és közte a tarajos fejét, nagy derültség kíséretében, látványosan egy tálcán a menyasszony elé helyezik. A XX. sz. második felében a kakasvivés ugyan már elmaradt, az erotikus szimbólum azonban nem. Helyette két főtt krumpli és egy nagyméretű főtt sárgarépa kerül a tálcára. A sárgarépára esetleg masnit is kötnek piros szalagból, hogy a copernicák(boszorkányok) meg ne rontsák.

Eperjessy Ernő
néprajzkutató