Erotikus szimbólumok és játékok a zalai horvát lakodalmakban II.
2015/06/24 09:46
1871 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.

Az emberi élet három nagy fordulópontja: születés, házasság, halál. Ennek az átlagosan 60-70 éves ívnek legszebb fázisa, virágkora és csúcsa a házasság. A népdalok megfogalmazásában: Bimbóból lesz a rózsa..., Bimbó voltam anyám kiskertjében, rózsa lettem babámnak ölében.

Cer, cera, cerafa
E vidéknek egyik legjellegzetesebb, mindmáig élő szokása a cerafa-, cer állítás, amit Gönczi Ferenc: Muraköz és népe című munkájában mojga néven említ,. Két típusa van: - 8-10 m magas, erdőben kivágott és legallyazott sudár tölgyfa (cer, dub), amelynek tetején meghagyják a lombot. Az eljegyzés napján a leány udvarában állítják fel.

Felállításakor elmondják hogy ez a leány fan-szőrzetét szimbolizálja. Erre az eljegyzéskor kötik fel a menyasszony jegykendőjét, jelezve, hogy a leány elkelt. Ezt a lakodalom napján a templomi esküvő után vágják ki, ünnepélyesen, gyakran vaskos humor, zene és tánc közepette. Ebben az esetben az első vőfélynek nem kell felmászni a fára, Úgy vágják ki a törzset. - A leány házának udvarában egy élő fára, amelyre még egy kiemelkedő póznát is kötnek, kötik fel a menyasszony fejkendőjét. Ezért a lehozatalkor már fel kell mászni. A fára mászó férfi tarisznyát, bort visz magával, útközben háromszor pihen meg, eszik, iszik, a nadrágjából kolbászt vagy sárgarépát, piros paprikahüvelyt lógat ki, azt időnként meglengeti, mellette egy üvegből vörös bort csurgat a fa tövére, hogy az „el ne száradjon". Közben párbeszédet folytat az alant lévőkkel. Példa a szöveg részleteire: - Mit látsz odafönn Štéf vagy Jožek? Mit? A szőlőcsősz most hajtotta föl a kapásasszonyok szoknyáját ..., Most vonulnak be a rekruták katonának ..., Látom, hova dugta el a násznagy a jó bort a vendégek elöl...,stb. Legfelül: Itt már csak felhőket, meg az eget látom. Ott lakik a Jó Isten, aki adjon áldást a fiatal házaspárra! A fáramászás közben, az alatta lévők közül két alakoskodó férfiember a boszorkányok (cigány és cigányasszony) a fát (tréfásan, fejsze fokával és egy fűrész hátával) ki karja vágni, hogy dőljön le. A fa alatt, ha van hely, körültáncolják. Végül vizelést imitálva vörös borral megöntözik a fa tövét, hogy „meg ne sértődjön", el ne száradjon „szégyenében". Mindezek természetesen csak utalások, a teljes rítust részleteiben itt leírni nincs alkalmunk.

Deres - derež
A kaj-horvát nyelvvonulat keleti részein: Murakeresztúron, Beleznán és Légrádhegyen hajnalban dereselés is szokásban van. Benne a hajdani jobbágykor emléke él. Virradatkor minden férfiembert, házigazdát és vendéget egyaránt deresre húznak, azaz egy lócára fektetnek, és nagy szereposztásban a - bíró, a pandúrok és a hóhérok - a számára megítélt számú (játékos) botütést mérnek. A végén egy valódit is. Az elhangzott vádak között a lakodalomban "elkövetett" hibákat róják fel: - Ki csámpásan táncolt, ki elaludt a széken, majd aztán pajzán bűnökkel gyanúsítva kerül sorra a vőlegény és más fiatal legények. A „sérült", jajgató szenvedőket egy orvos, ápolónő pálinkával gyógyítgatja.

Itatás
Teljesen egyedülálló, archaikus népszokás ugyancsak a keleti zónában az „itatás", vagy a „menyecskemosdatás".

Hajnalban a lakodalmas menet zenekari kísérettel valamelyik távolabbi forráshoz, kúthoz, folyópartra, patakra vonul, ahol a két fiatal pár egymást megmosdatja, megtörli, majd pedig a menyecske minden vendéget megmosdat, törülközővel letöröl. Egy lavór vízbe, a vendégeknek fémpénzeket illik dobni. A rítus után táncolnak egyet, majd nótaszóval hazavonulnak. A rituális tisztálkodási rítus alatt a lakodalmas házat kiseprik, kiszellőztetik és megterítenek a reggelihez. Megjegyezzük, hogy ez a lakodalmas szokás más vidéken is elterjedt volt, amit trachomás fertőzés visszaszorítása érdekében a XIX. sz. végén törvényben tiltottak.

Ezeknek a lakodalmaknak legfontosabb összefüggő erotikus játékrendszerét a két (a fehér és a fekete) boszorkány, avagy a černi copernjak és bela copernica, az utóbbi időben cigány és cigányné szerepe alkotják. Rá két felnőtt korú, játékos kedvű és humoros alkatú férfi vállalkozik. Egyik a fekete boszorkány, újabban cigány, fekete, rossz férfiruhába öltözik, kezében seprű. A másik a nő. Fehér alsószoknyákba, keszkenővel jelenik meg, kezében egy fából faragott pólyásteknő, benne rongybábu, vagy egy nagyobb méretű játékbaba. Feladatuk a vőlegény elindulásakor kezdődik és másnap reggel az itatás után fejeződik be. Ez alatt az idő alatt, külön-külön szakaszokban groteszk, humoros formában eljátsszák az emberi élet nagyobb fordulóit. Mondván, hogy a fiatal párt figyelmeztessék és okítsák arra, hogy mi vár rájuk.

Elsőben a vőlegény előtt seperve az utat, haladnak a menyasszonyos házhoz. A tisztességes és komoly szertartás idejét tiszteletben tartva, mellékszereplőként a lakodalmas menetet követve tevékenykednek. A templomba vonulás idején útközben illetlenkedve többször is a szerelmeskedőket imitálják, majd „gyereket csinálnak". Második felvonásban vacsora után jelennek meg és szórakoztatják a vendégeket táncközi szünetekben. Ekkor már az asszony „terhes, állapotos", nagy hassal jelenik meg. „Fájásai" vannak. A kötény alá egy macskát kötnek, vagy síróbabát raknak, amely megnyomogatva nyekergő hangot ad. A szülésre éjfél után a menyecsketánc utáni időben kerül sor. Amikor a fehér boszorkány vagy cigányné elfekszik a szoba közepén és tréfás mozdulatokkal egy bábáskodó gólyanéni kioldja a macskát a szoknya alól, az futva menekül a közönség derültségére. Eztán veszik elő a pulyatekenyőt a babával. Az asszony dédelgeti, nagy kitömött selyemharisnya mellekkel szoptatja, stb. Majd újabb gyermeket „készítenek elő..." Reggel ők söprik az utat az „itatásra" vonuló lakodalmas menet előtt. Mindezen rögtönzött erotikus, szexualitást imitáló intermezzók és játékláncolat közben itt szó szerint nem idézhető, pajzán ki- és beszólások hangzanak el, amelyeket felnőttek, öregek és gyerekek, egyaránt nagy derültség közepette látnak és hallanak.

Vizelési verseny
Hajnali esemény, amikor a vőlegénynek régebben bizonyítania kellett, hogy a jövendő családalapításhoz megvan a szükséges kelléke. Majd a „kié visz messzebbre" című versenybe kezdenek. Ennek megtekintésére csak férfiak és a legedzettebb, idősebb asszonyok vállalkoznak.

Termékenységi táncok
Itt kell megemlítenünk többek közt három termékenységi táncot is. Ezekre éjfél utáni időben kerül sor, amikor a zenészek már nagyobb szüneteket tartanak. Közben - hogy a násznép el ne álmosodjék - mutatják be nyúltáncot, a mozsártáncot, és a szent koituszt (sveti jeb). A nyúltánc esetében: 4-5 felnőtt férfi a fejére szakajtóruhából a fejére nyúlszerű fület köt. A díszlet ennyi. Négykézláb, miként a nyulak beugrálnak a szoba közepére, zenére vagy a nélkül, utánozzák a nyulak párosodását. Célja: az ifjú pár legyen olyan termékeny és szapora, mint a nyulak.

erotikus3 Nyúl alakoskodó. Szentmihály, 1961 (Fotó: Dömötör Tekla)

A mozsártáncot két férfi adja elő. Egyik nőnek öltözik, előrehajolva a lába közé egy famozsarat szorít, nyílásával hátrafelé. A férfi lába közé egy sodrófát szorít és zenére körbetáncolják a lakodalmas teret úgy, hogy koitálást színlelve, férfi a sodrófát kopogósan a mozsárba lökdösi.

A szent koitusz (sveti jeb) Tótszentmárton és környékén volt ismert, utoljára az 1950-es években. Itt a férfiak egymás után állva, egymás vállára téve kezüket táncolnak körbe menetelve. Az elsőnek a lába között egy sodrófa, vagy egy söprűnyél áll ki, azt erotikusán előre-hátra mozgatva az asszonynépség felé lökdösi, akik sikongva, nevetgélve menekülnek.

Mindezek ősi örökségképpen nemcsak a jókedv eszközei, hanem egyben termékenységi varázslatok is, amelyek az egymást követő nemzedékek fennmaradását vannak hivatva biztosítani.

A horvát lakodalmak erotikus motívumait csak vázlatosan, mutattuk be, azoknak természetes része. A látott és hallott csípős szövegek, esetenként obszcén, rusztikus jelenetek itt nem botránkoztatnak meg senkit. Hangsúlyozom: azok sohasem naturalisztikusak, a szövegeik nem trágárak, sohasem öncélúak, hanem mint a rituálé része, a termékenység biztosítását célozzák. Mindezt a jelenlévők, még azok a templomba járó, jámbor és erkölcsös (rózsafüzéres) asszonyok is természetesnek találják, akik másnap, az élet más alkalmain az ott elhangzottaknak akár csak egy mondatán is erősen felháborodnának.

erotikus4 Kasmírkendőből készült lakodalmi zászló. Murakeresztúr, 1985 (A fénykép készítője ismeretlen)

Eperjessy Ernő
néprajzkutató