Esztergomi kirándulás - Vármúzeum és Keresztény Múzeum
2002/05/13 08:00
1048 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
Esztergom a magyar királyok városa volt évszázadokig, ennek emlékeit őrzi a Vármúzeum. A Keresztény Múzeum gyűjteményének része M. S. mester néhány táblaképe - és ez már önmagában megérne egy túrát.

S. mester néhány táblaképe és ez már önmagában megérne egy túrát. Amikor három éve Budapesten járt a kiállítás, kiegészülve az egykori oltárkép valamennyi még megmaradt képével, a Nemzeti Galéria szinte minden nap tele volt.

Őszintén szólva M. S. mester a német Altdorfer mércéjével mérhető alkotó. Emberi alakjai egyszerre őrültek és normálisak: milyenek is lennének azok, akik éppen keresztre feszítenek egy másik embert, aki ráadásul Isten fia.
A múzeumban M. S. mestertől a Krisztus az olajfák hegyén, a Keresztvitel, a Kálvária és a Feltámadás található, melyek egyetlen, 1506-ban festett sorozat részei. A Kálváriáról annyit el kell mondani, hogy kísérteties hatását nem utolsó sorban annak köszönheti, hogy a keresztre feszített Jézus szemének fénypontja nem egyetlen folt, hanem több apró fénypontból áll össze, melyek egyszerre törik szét tekintetét, és teszik egésszé azt. A test görcsbe rándul ám nemcsak a szenvedőé, hanem a keresztre feszítőké is. Ők a gonoszságtól merevednek meg, izmok és inak döfik át a vékony bőrt testükön. Megrendítő erejű kép, a magyar festészet egyik legnagyobbja.

A Keresztvitel alakjai Hieronimus Bosch képeinek mozgalmasságával forognak a központi alak, a földre rogyott Krisztus felett. Az arcok között van résztvevő, ott van a fájdalmas anya és vannak gonosz arcok, eszelős tekintetek. Ezek az arcok végigvonulnak M. S. mester képein, szinte mindig ugyanazok, és eszelőségük is mindig ugyanaz: kételyekkel borítja el a nézőt. Ha ilyen az emberi természet, vajon lehet-e változtatni rajta?
Az 1427-ben keletkezett szárnyasoltár, Kolozsvári Tamás alkotása világhírű kincse a Múzeumnak szinte az egyetlen a maga nemében, mely ilyen kitűnő állapotban fennmaradt. A Múzeum gyűjteménye főként magyar középkori műalkotásokat tartalmaz, ám korai itáliai (XII-XVI. század) és flamand darabokat is tartalmaz. Ez utóbbiak főkét gobelinek, melyek Magyarországon szintén egyedülállóak. Ragyogó kelyhek, monstranciák, és egyéb egyházi jellegű iparművészeti alkotások is nagy számban találhatók itt.
A Vármúzeum a Magyar Nemzeti Múzeum része, mely főként a középkori királyi vár, és az érseki palota romjainak gyűjteményeként épült, tulajdonképpen azt is mondhatnánk, hogy az egyik legrégebbi magyar épületben működik: még első királyaink idején húzták fel azokat a falakat, melyek sokszoros felújítás és átalakítás után, ám ma is állnak. Ennek megfelelően a román stílus ragyogó képviselői ezek az épületek, melyek közül kiemelkedő a Szent István-szoba, a lakótorony és a királyi várkápolna. Ez utóbbi már nem csupán a román stílus, hanem a korai gótika stílusjegyeit is magán viseli, egyik legkorábbi emlékként. A Vármúzeum termeiben kiállítás mutatja be Esztergom múltját, mely összeforrt az egykori királyság történelmének első évszázadaival és a magyarországi kereszténység, majd katolicizmus történetével.

A cikk végére hagytam egy ínyencséget: egy kis esztergomi dombon található Babits Mihály háza, mely utolsó lakhelyéül szolgált. A ház a dombtetőn áll, körben a kert terül el, a ház falára pedig azok az alkotók írták föl nevüket, akik akkoriban látogatták Babitsot. Karinthy, Szép Ernő, Móricz és a szerkesztők legjobbjai. Érdekes adalék, hogy elég sok nevet lefestett Babits felesége egy idő után ugyanis divat lett irodalmi körökben felkerülni a falra, és számos fiatal, vagy éppen tehetségtelen író is azzal akart büszkélkedni, hogy a falon van a neve. Babits nekik sem mondott nemet, ám távoztuk után felesége női leleményességgel gondosan átmeszelte a "felesleges" neveket. A házban emlékszoba található, eredeti kéziratokkal és bútorokkal.