Nagyváradon teremtette meg Vitéz János az első magyar humanista könyvtárt, aminek gyarapításában jelentős része volt unokaöccse, Janus Pannonius rendszeres könyvküldeményeinek is. Janust Vitéz János küldte Ferrarába, ahonnan reneszánsz műveltséggel felvértezve tért vissza Magyarországra. Az ő pécsi könyvtára lett a második magyarországi humanista könyvtár, de az első olyan, amelyben a latin könyvek mellett igen sok görög kódex is volt. S hogy mindez miért olyan fontos? A fiatal Mátyás király uralkodásának első szakaszában ez a két humanista tudós volt legfőbb politikai támasza és tanácsadója, nevelését pedig már kora gyermekkorától kezdve Vitéz János irányította. Ilyen előzmények után természetesnek vehetjük, hogy Mátyás tervei között is szerepelt a minél nagyobb és szebb királyi könyvgyűjtemény kialakítása. Ez lett a Corvina Könyvtár, aminek első könyvtárosa a humanista költő Galeotto Marzio lett, Janus Pannonius barátja.
A könyvtár története
A könyvtár alapítását nem tudjuk konkrét évhez kötni, hiszen nem valami hirtelen elhatározásról volt szó, hanem a könyvek és irodalom iránt érdeklődő király folyamatosan növelte fiatalkora olvasmányaiból, a királyi elődökről rámaradt kódexekből álló gyűjteményét a humanisták hatására újabb és újabb kötetekkel. 1472-ig folyamatosan bővült a királyi könyvtár, de ezután a fejlődés a Vitéz János és Janus Pannonius vezette összeesküvés miatt megállt. Mátyás átmenetileg kiábrándult a humanistákból.
Az Aragóniai Beatrixszal kötött házasság hozott újabb fordulatot a könyvtár életében. Ebben elsősorban nem Beatrix játszotta a főszerepet, hanem a vele érkező humanista tudósok. (Beatrix királynénak önálló könyvtára is volt, a fennmaradt kódexeken az egyesített magyar és az aragón címer látható.) Bécs elfoglalása 1485-ben újabb fordulópont a könyvtár életében, ekkortól megint lázas bővítésbe kezd Mátyás, hogy beteljesítse élete egyik álmát. A már idézett Bartolommeo della Fonté 1489. szeptember 16-án (alig fél évvel a király halála előtt) Firenzéből azt írta, „a királynak az a szándéka, hogy amint minden más dologban, ebben a könyvtárban is felülmúlja a többi uralkodót" és della Fonté véleménye szerint „fölül is fogja múlni őket”.
A kor eszményei szerint azonban nem a könyvtár külső pompája vagy a gyűjtemény száma volt az érték, hanem a teljessége.
Nem az volt a cél, hogy naprakészen, minél modernebb tudást gyűjtsön, és ezt állandóan fejlessze, hanem a humanista számára egyetlen igazi értéket jelentő antik művek teljességét szerette volna összegyűjteni. A cél tehát az ismert kéziratok lemásoltatása, s ha lehet, minél több ritkaság beszerzése.
A corvinák
A könyvállomány régi latin és görög kéziratokból, XV. századi kéziratokból és ősnyomtatványokból, a budai könyvmásoló műhelyben készült, az itáliai könyvkereskedőknél megrendelt kéziratokból, az írók és kiadók által Mátyásnak ajánlott könyvekből, valamint magánszemélyek ajándék kézirataiból és nyomtatványaiból állt. Számos könyvmásoló és könyvfestő munkája eredményeként születtek meg a díszes, bőr-, bársony- és selyemkötéses, Hunyadi címerrel ellátott corvinák. Innen származik az elnevezés is, ugyanis a kódexek fedőlapján Mátyás címerállata, a holló látható - a holló latin neve: corvus.
A könyvtártermek
„A budai palota Dunára néző, keleti oldalán, az első emeleten, közvetlenül a királyi kápolna mellett volt a magas boltozatú könyvtárhelyiség. Ehhez csatlakozott később a gyűjtemény gyarapodása miatt szükségessé vált második helyiség. Két ablak színes üvegmozaikján keresztül áradt a világosság a terembe, az ablakok közt a király aranyos terítővel letakart heverője. A falak mentén körös-körül aranyozott polcok, három sorban. Ezeken feküdtek első táblájukra fektetve a szakok szerint csoportosított kódexek, csillogó-ragyogó, aranyozott, címeres, meggypiros színű bőrkötésben vagy piros, zöld, kék, lila selyem- vagy bársonykötésben, aranyozott ezüst, zománcdíszes veretekkel, csatokkal. A por ellen színes-aranyos szövésű leplek védték az értékes könyveket. A polcok alatt pedig művészi faragványokkal díszített, zárt szekrényekben volt a többi könyv, ami nem fért a polcokra. Az olvasók számára háromlábú, ókori mintájú székek voltak a teremben, amelynek boltozatát hatalmas pillér tartotta, rajta a fölirattal: „Mathias princeps invictus ingenii voluptati opus hoc condidit generosum" [A győzhetetlen Mátyás király a szellem gyönyörűségére alapította ezt a nemes művet]. (Csapodi Csaba: A Corvina Könyvtár története)
A könyvgyűjtemény nagysága
A Corvina Könyvtár kötetszámára nincsenek konkrét adatok, ezért csak különböző becslések léteznek. Heltai Gáspár - erőteljes túlzással - 50 ezer kötetre becsülte a nagyságát, ám ha összevetjük a kortársak megjegyzéseit, a könyvtár helyiségeinek valószínű nagyságát és berendezését, a kötetek elhelyezésének módját, az elődöktől örökölt kódexek föltételezhető mennyiségét, a másoltatás és beszerzés valószínű ütemét a könyvtár fejlesztésének különböző szakaszaiban, akkor nagy valószínűséggel 2000-2500 kötetre tehetjük a kódexek és nyomtatott könyvek együttes számát.
A könyvgyűjtemény sorsa
Mátyás korai halála után Magyarország széthullása következtében a Corvina is pusztulásnak indult, kódexeit széthordták. 1541-ben Buda elfoglalásakor a törökök zsákmányként magukkal vitték a megmaradt kódexeket, s csak 1877-ben II. Abdul-Hamid szultántól kapott vissza az ország ajándékba 35-öt. Napjainkban 216 eredeti Corvina ismeretes, beleértve a Magyarországon őrzött 53 Corvin-kódexet. A többit 16 ország 43 városának 49 könyvtárában őrzik.
Mátyás digitális könyvtára
Bibliotheca Corviniana Digitalis
Farkas Judit cikke