Február 14-e, Bálint - nap
Szendrei Judit
2004/02/13 10:39
1501 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
Az utóbbi időkben elhatalmasodó képeslap- és ajándékáradatból kiindulva sokan úgy hiszik, hogy a Valentin-nap nem más, mint egy Amerikából átvett újkori divathóbort, valójában azonban egy ősi ünnepről van szó, amelynek semmi köze nincs a tengerentúlhoz, sőt: nagyon is európai.

A katolikus egyház ma legalább három Valentin nevű szentet is számon tart, akik valamennyien mártírhalált haltak. Bár a legendák mögötti igazság többnyire a homályba vész, a történetek mindegyike romantikus hősként emlékezik meg Valentinról; akit ennek köszönhetően már a középkori Angliában és Franciaországban az egyik legkedveltebb szentként ünnepeltek.

A legismertebb legenda szerint Valentin egy a III. században élt római pap volt. Uralkodója, II. Claudius császár felismerte, hogy az egyedülálló férfiak lojálisabb katonák, mint családdal megáldott társaik, ezért megtiltotta fiatal katonái számára a házasságot, Valentin azonban - ellenszegülve a parancsnak - titokban továbbra is összeadta a fiatal szerelmeseket. Amikor törvényellenes tettére fény derült, Claudius börtönbe záratta és elrendelte kivégzését. A raboskodó Valentin a börtönben beleszeretett zárkaőrének vak lányába és erős hitével visszaadta látását. Halála előtt a csodatévő pap szerelmes levélkét küldött a lánynak, amelyet "A te Valentinod" aláírással zárt. Az első Valentin-üdvözlőlapot tehát maga a névadó küldte, ám mindmáig az ő szófordulatát használják a világ képeslapgyártói.

Más források szerint a február közepén tartandó ünnepről maga a keresztény egyház rendelkezett, hogy ily módon avassa saját ünnepévé az ókorban divatos Luperca- fesztivált. Az ókori Rómában február közepén, a tavasz, a megújulás, a termékenység szimbólumaként, Luperkusz isten tiszteletének szentelve rendezték eme ünnepeket. A szertartások velejárójaként a fiatal fiúk feldarabolták és áldozati vérbe mártották a kecske bőrét, majd a termékenység érdekében gyengéden megpaskolták vele a fiatal lányokat. A nap végén a város hajadonjai urnába dobták a nevüket tartalmazó jeleket, amikből a nőtlen férfiak húztak egyet-egyet, és az ily módon kiválasztott hölggyel az ünnepség és a táncok idejére párok lettek. Az ilyenkor egymásra talált párok gyakran egész évben együtt maradtak, a következő évi Luperkalia idején pedig össze is házasodtak. A hagyománynak végül Gelasius pápa vetett végett, aki a véletlenszerű házasodást pogánynak tartotta és betiltotta, február 14-ét pedig Szent Valentin napjává avatta.

Nagy-Britanniában Valentin ünnepe a XVII. században vált igazán népszerűvé, ekkortól vált a szerelmesek szokásává, hogy az alkalomból apró ajándékokkal örvendeztessék meg egymást. Az 1780-as évektől elterjedtek a speciálisan ez alkalomra nyomtatott, úgynevezett barátságkártyák, amelyek annál is inkább jó eszközként szolgáltak az érzelmek kifejezésére, hogy a szóbeli vallomásokat a kor erkölcsi nem tartotta igazán helyénvalónak. Az "előregyártott" vallomást tartalmazó üdvözlőlapok főleg Németországban arattak nagy sikert, de rövid időn belül a legtöbb nyugat-európai országban meghonosodtak. Az őrület Amerikát csak egy évszázaddal később hódította meg, ahol - ahogy az a Tengerentúlon lenni szokott - rövid idő alatt hatalmas bizniszt csináltak belőle.

Valentin napja és a szerelemről való megemlékezés valamikor a kilencvenes évek elején vetette meg a lábát Magyarországon, bár a nőnaphoz, hóvirághoz szokott honfitársaink többsége eleinte idegenül szemlélte a szivecske-áradatot. Azóta persze már úgy tűnik, mintha mindig is Valentin-napot ünnepeltünk volna: sokan örülnek az új ünnepnek, ami az újabb alkalmat adhat számukra arra, hogy meglepjék kedvesüket.

Ha magát az ünnepet nem is, a drága ajándékok, szivecskés szuvenírok ajándékozásának szokását garantáltan az Egyesült Államokból vettük át, nem véletlenül nevezik sokan e napot a szerelmesek helyett a kereskedők ünnepének. Pedig a dolognak nem erről kellene szólnia. Ugyanúgy mint karácsonykor, itt sem az ajándék értéke, hanem a gesztus a lényeg; az, hogy boldogságot, mosolyt csaljuk az általunk szeretett lény arcára. Egy személyre szóló, saját készítésű aprósággal nagyobb örömet okozhatunk, mint bármilyen boltban kapható szivecskés giccsel, de egy a kapcsolat, vagy az illető fontosságát igazoló képeslap, vagy egy szintén a lángolásról tanúskodó vörös rózsacsokor ugyancsak kedves meglepetés lehet. A piros szíves naphoz remekül illik egy romantikus, gyertyafényes vacsora vagy egy Valentin-napi szerelmes hétvége is.

Ha már Amerikánál tartunk, érdemes szót ejteni az ünnep elnevezéséről is: február 14-e Magyarországon Bálint napjára esik, ezért - Amerika és divat ide vagy oda - szerencsésebb dolog az ünnepet Valentin-nap helyett Bálint-napnak nevezni, ahogy december 24-ét sem nevezzük (hál'istennek) Christmasnak, és január 1-jét sem New Yearnek...

Képek

  • www.aromaweb.com/images/aromagrams/full/valentine01.jpg
  • www.antiquingonline.com/cards/lovers.gif