Az Európai Bizottság ez év júniusában hozta nyilvánosságra a „Flexicurity” című közleményét, amelyben új stratégiák és módszerek alkalmazását vették számba annak érdekébe, hogy az Unió munkaerőpiacát modernizálják, és hatékonyabbá tegyék, mind a munkaadók, mind pedig a munkavállalók számára. A közlemény természetesen állást foglalt amellett, hogy a meghatározott irányvonalak nem minden tagország számára jelentenek megoldást, viszont négy pontban foglalták össze azokat a koncepciókat, amelyek mentén mód nyílik a reformok megvalósítására. A négy szempont közül az egyik, hogy rugalmasabb munkaszerződési feltételeket biztosítsanak a munkavállalók számára, s ennek a problémának a megoldása különösen fontos a spanyol, görög és az olasz munkavállalás kapcsán, ahol jelenetős különbségek tapasztalhatók a határozott és határozatlan munkaidejű szerződések alkalmazásában.
A Bizottság iránymutatása szerint, ezekben az országokban jelentős energiákat kell fordítani a kérdés rendezésére, és minél hamarabbi átállást biztosítani a határozott szerződések nagymértékű alkalmazására. A flexikuritás második eleme az aktív munkaerőpiaci politika kialakítása. Ezen a téren szintén jó néhány országnak kell lépéseket tennie a célok megvalósításának érdekében, valamint hatékonyság javítására. Németországnak, Belgiumnak és Luxemburgnak is egyaránt reformokat kell életbe léptetni a nagyobb foglalkoztatottság elérésére. Az élethosszig tartó tanulás szintén eleme a munkaerőpiac biztonságos reformjáról szóló programnak, s ezen a téren történő hatékony előrelépés van szükség Hollandia és Dánia esetében.
Ebben a két országban ugyanis alacsony a képzett munkaerő száma, s ezzel együttesen jelentkező probléma, hogy a képzettséggel rendelkező munkavállalók között is jelentős eltérések tapasztalhatók, vagyis szükséges a flexikuritás szempontjain alapuló reformok elvégzése.
Végül és nem utolsó sorban a folyamat végrehajtásának utolsó irányvonala, hogy mindezen feladatok megvalósításához együttesen kell társulni bizonyos jóléti és szociális intézkedéseknek, hiszen csak így hozható létre az Unió rugalmas és a globalizáció kihívásainak is megfelelő piaca a munkaerő tekintetében. A Bizottság a négy szempont mellett nyolc irányvonalat is meghatározott, amelyek mentén lehetőségük van a tagállamoknak a piaci viszonyok rendezésére. Ilyen elv például a nemek közötti egyenlőség támogatása, hiszen még mindig számtalan felmérés bizonyítja, hogy a nők hátrányt szenvednek a férfiakkal szemben a munkavállalás tekintetében.
Még egy érdekes elv a nyolcból az esélyegyenlőség előmozdítása, amelyben hazánknak is jelentős a lemaradásokat könyvelhet el, bár az uniós csatlakozás óta történek e területen előrelépések. A felmérések itt is azt bizonyítják, hogy még mindig aránytalanul kevés sérült vagy kisebbségi munkavállalónak van lehetősége munkavégzésre. Mint ahogy a Bizottság jelentése is hangsúlyozza nincs egyetlen és egységes recept, amely minden tagállam esetében alkalmazható lenne, ezért a fent említett javaslatok mellett azt tanácsolják, hogy az országok kövessék egymás példáit, s használják a bevált gyakorlatokat a reformok végrehajtása során.
A flexikuritás, vagyis a munkaerőpiac reformjának megvalósítására meghatározott céldátum 2013, s az ehhez szükség pénzügyi keretek biztosítása, valamit a végrehajtás finanszírozására szánt összeg jelentős része az Európai Szociális Alapban áll rendelkezésre.