Hot spots
„Hot spot”, magyarul annyit tesz: forró pont. A kifejezésnek csak az egyik értelmezés szerint van köze a magas hőmérséklethez, másik jelentése sokkal inkább szimbolikus. Használatos a geológiában és a biológiában, ökológiában is.
Geológiai forrópontok
Geológiai értelemben a forrópontok a földkéreg olyan helyei, amelyek alatt intenzív magmaáramlások vannak. Ráadásul ezeket a kőzetlemezek aktív peremszegélyeitől távolabb, a litoszféralemezek belsejében lehet észlelni. Bár a pontos mechanizmus nem ismert, de feltehetően a földmagig lenyúló köpenyhőoszlopok, keskenyebb áramlási cellák olvasztják meg alulról a szilárd földkérget. Ha a feláramló magma át is lyukasztja a litoszférát, akkor a felszíni forrópontos vulkanizmus jelenségét tapasztalhatjuk meg. Mivel ezek a forró köpenycsóvák évmilliók alatt sem változatják helyüket, a felettük mozgó kőzetlemezek újabb területeit kezdik el olvasztani, melegíteni. Így jönnek létre olyan vulkáni szigetsorok, mint a Hawaii-, a Galápagos- vagy a Marquesas-szigetek a Csendes-óceánban.
A forrópontokhoz kapcsolódó vulkánok azok a kivételek, amikor a tűzhányótevékenység nem a lemezhatárokhoz kötődik. A forrópontos vulkanizmus a kevésbé veszélyesek közé tartozik, a bázikus (bazaltos) lávaömléseket ritkán kíséri robbanásos tevékenység. Természetesen a nagy mennyiségű forró anyag útja ezekben az esetekben is nehezen számítható ki, tehát az ember által létrehozott infrastruktúrát ugyanúgy lerombolhatja, mint más vulkánok.
Geológiai forrópont nem csak óceáni, hanem szárazföldi lemezek alatt is található, ennek köszönheti a Yellowstone-park is híres gejzíreit.
Friss lávamezők Isabela szigetén (Galápagos-szk.)
Ökológiai forrópontok
Ökológiai forrópontokról először Norman Myers beszélt 1988-ban. Később elterjedtté vált a kifejezés. A Föld legveszélyeztetettebb, de felbecsülhetetlen természeti értékekkel rendelkező helyei lettek.
Meghatározása nem is olyan könnyű. Ahhoz, hogy egy területet ökológiai forrópontnak tekintsünk, két fontos kritériumnak kell teljesülnie: az egyik a biodeiverzitással, a fajgazdagsággal, a sokféleséggel kapcsolatos. A tudományos kritérium pedig az, hogy az adott terület hajtásos növényeinek legalább 0,5%-ának, vagy legalább 1500 fajnak endemikusnak(bennszülöttnek) kell lennie. Természetesen ezek a növények rendkívül sokféle állatnak is élőhelyet biztosítanak.
A másik feltétel, hogy az adott terület legalább 70%-ának nem szabad elsődleges vegetációval rendelkeznie. Az ember által teljesen érintetlen területek így nem tartoznak az ökológiai forrópontok közé. Csak a Föld azon területei, ahol az ember már megbolygatta a természetet, de még nem sikerült teljesen átalakítania, viszont jó eséllyel tönkreteheti azt, mert az ott élő, nagyszámú, endemikus élőlény rendkívül sérülékeny.
Jelenleg 25 nagy ökológiai forrópontot tartanak számon a Földön, de várhatóan számuk kilenccel emelkedni fog.
Az ökológiai forrópontok nem apró foltocskák a Föld felszínén, hanem sokszor hatalmas területek, biogeográfiai régiók, mint például Polinézia-Mikronézia, a Földközi-tenger medencéje és a Kaukázus is. Az olyan, ma már csak mozaikosan megjelenő kisebb területek, mint a nyugat-afrikai guineai erdők vagy a Tumbes-Chocó-Magdalena ökorégió erdői, melyek a Guineai-öböl, illetve az Andok nyugati lejtőin burjánzó trópusi erdők utolsó maradványai a világ legveszélyeztetettebb helyei. Az ökológiai forrópontok a Föld azon régiói, amikre a legjobban oda kell figyelnie az emberiségnek, mert védelem nélkül pusztulásra vannak ítélve.
Köderdő az Andok nyugati előterében – Ecuador (Tumbes-Chocó-Magdalena ökorégió)
Kapcsolódó linkek:
Barta Géza cikke
