Gazdasági kérdések és adósság

1922-ben a genovai konferencia keretében Walter Rathenau német külügyminszter minden politikai és tárgyalási képességét latba vetve próbálta elérni, hogy Németország végre kikerüljön a háború okozta elszigeteltségből, s hogy az ország ipari termelés újra megindulhasson. Terveinek leginkább a szovjet érdekek szabtak gátat, de április tizenötödikén úgy tűnt, hogy végre sikerül megegyezni a két félnek, amely során a két állam elengedi az egymással szembeni háborús adóságokat.

Ez a szerződés még több, a két fél számára fontos gazdasági kérdéseket is tisztáz, amelyek a diplomácia kapcsolatok megerősítését jelentik, s amelyekkel a külügyminszter elismeri, hogy az orosz állam jelentős erőt képvisel a világpolitikában. Rathenau ezen felfogása „forradalmi” tettre sarkalja a Németországban egyre erősödő hazafias csoportosulásokat.

Kőműves főszerepben

Az Organisation Consul titkos társaság tagjai tervet készítenek a külügyminiszter meggyilkolására. Rathenau nyomában vannak, hogy közelebbről is megismerjék szokásait, napirendjét, hogy megtalálják a megfelelő helyet és időpontot, amikor leszámolhatnak az áldozatukkal. A tervük megvalósítására 1922. július 24-én kerül sor. Az összeesküvöknek azonban néhány váratlan eseménnyel kell megbirkóznia.

A kiszemelt utcasarkon várják, hogy szokás szerint tíz óra tájban megjelenjen a miniszteri autó, de hiába. Rathenau azon a reggelen egy órával később kel, hiszen az előző estén egy ünnepi vacsorára volt hivatalos. A külügyminiszter tíz óra tájban kel fel, a reggelit követően beszáll a kocsijában, s meghagyja a sofőrjének, hogy lassan hajtson, hogy élvezhesse a Napot. A Königsallee kettős kanyarodójánál egy szürke autó megelőzi Rathenau kocsiját, az abban utazó három férfi közül az egyik felemelkedik, s egy pisztollyal tüzet nyit.

S hogy a terroristák biztosan végezzenek a miniszterrel, még egy kézigránátot is a járműre dobnak, amitől hatalmas robbanás rázza meg a környéket. A miniszter testét öt golyó járja át, s számtalan repeszdarab. Nem sokkal a támadás után meghal. A tettesek azonnal távoznak a helyszínről, azonban a közelben épülő házon dolgozó kőműves szemtanúja az eseményeknek, így a gyilkosok kiléte nem marad sokáig titokban.

A városban mindenhol keresik őket, így kénytelenek menekülni, míg végül Saaleck várában húzzák meg magukat. Ott üt rajtuk a rendőrség. A négy elkövető nem adja meg magát, így a rendőrök tüzet nyitnak rájuk és ketten a helyszínen meghalnak.

A gyilkosság többi résztvevője 1922 októberében áll bíróság elé, ahol alantos és becstelen indítékokból elkövetett gyilkosságnak tekinti az államügyész a merényletet, s ezért az autó vezetőjét, Techowot tizenöt év fegyházra, a többieket pedig két hónaptól nyolc évig terjedő feltételes fogházbüntetésre ítéli.