Hagyományos vezetéknevek, hagyományos mesterségek - Bognár
Kormos Edit
2007/12/16 22:23
1638 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
Vezetéknevünket nem választhatjuk meg. S legfeljebb csak akkor válhatunk meg tőle, ha férjezett nevünkből tűnik el, vagy éppen a tanúvédelmi programban nyerünk új személyazonosságot. Fordítsunk hát némi figyelmet vezetéknevünk jelentésére!

A bognárok vagy kocsigyártók olyan kisiparosok voltak, akik a hintóktól a szekerekig állatok vontatta járművek készítését vállalták el. A bognárok saját műhelyükben végezték el a kocsigyártás minden egyes műveletét, és természetesen itt is javították őket. Egészen a közelmúltig faluhelyen a férfiak közül egészen sokan értettek a szekerek javításához, hiszen ez a mindennapok praktikus tudásának részét alkotta. Nem is csoda, ha az egészen korai időkben csak a kerekes mesterek tudománya képezte külön mesterség alapját, hiszen a kerékgyártás követelte meg a legtöbb szakértelmet. Ezt a mesterséget őrizte meg két családnevünk is: a Kerekes és a Kerékgyártó nevek.

A bognár szó német példára jelent meg nyelvünkben a Wagner szó magyar változataként, amit feltehetően a XIII. század folyamán vettünk át. A középkori Magyarországon ráadásul egyes településeket törvény kötelezte a szekérkészítésre mint szolgáltatás nyújtására. Honi szekérgyártóink hamar Európa élvonalába kerültek. A XVIII. században luxus kivitelű hintók készültek hazai műhelyeinkben, melyek hűen követték a nyugati hintódivat áramlatait. A XIX. század elejéig azonban a szekérgyártás a céhes iparhoz hasonló keretek között működött. A gazdák - akárcsak ma az autóvezetők - vagyoni helyzetüket és kényelemszeretetüket egyaránt kifejezésre akarták juttatni kocsijukban.

A kocsi egyfajta presztízstárggyá is vált a praktikumán túl: tekintélyt sugárzott és adott birtokosának. Ugyanakkor azonban a kisiparosok készítette járművek kényelmesebbé tették a személy- és biztonságosabbá az áruszállítást. Ugyanakkor ezek a kocsik ötvözték magukban a paraszti és földműves élet szükségleteit csakúgy, mint a vagyoni gyarapodás következtében megnövekedett igényeket.A XX. században megindult a nagyüzemi kocsigyártás. A tervgazdálkodó szocialista agráriumban megnőtt az igény a mezőgazdasági járművek (tömeg)gyártására.

Így vált az egyik legjelentősebb járműüzemmé a szentendrei kocsigyár is. A kocsigyártó mesterek azonban sok helységben munkálkodtak tovább, azonban a hagyományoknak megfelelően "maradtak a kaptafánál": csak és kizárólag a fa alkatrészek készítését vállalták a kocsigyártás folyamatában, a vaselemek gyártását a kovácsokra hagyták.Kocsigyártók pedig - hála Istennek - máig is élnek. Bár mesterségük ma már jobbára leszűkült a kocsik karbantartására, fogatokat, sőt míves szánokat is gyártanak.