Hagyományos vezetéknevek, hagyományos mesterségek - Tímár
Kormos Edit
2007/10/23 20:57
3544 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
Vezetéknevünket nem választhatjuk meg. S legfeljebb csak akkor válhatunk meg tőle, ha férjezett nevünkből tűnik el, vagy éppen - ne adj Isten! - a tanúvédelmi programban nyerünk új személyazonosságot. Fordítsunk hát egy kis figyelmet vezetéknevünk jelentésére!

A tímár szó eredete ismeretlen, bár találgatások azért vannak. Úgy tartják, hogy a mesterség elnevezése a timsó főnévvel állhat összefüggésben. S mi köze a timsónak a tímárhoz? A tímárok a cserzővargákhoz hasonlóan a bőrök kikészítésével foglalkoztak. A bőr timsóval való megdolgozása keletről ismert módszer. A tímárok tehát a bőr kikészítésével valamint megvarrásával foglalkoztak. A középkorban ugyanis a két munka még nem vált szét: aki lábbeliket készített, maga dolgozta meg hozzá a bőrt is.

A 14. században aztán elindul az a folyamat, melynek nyomán a tímár mesterség kettős jelentése egyre inkább a "bőrösre" redukálódik. Ugyanebben az időben tűnik fel nyelvünkben a "varga" szó, amit a tímár eredeti kettős jelentésével bír. Ezek a vargák tehát cipőkészítők és cserzőmesterek voltak egyben. A cserzés a timsós kikészítésnél modernebb, nyugatról érkező módszer. A vargák így készítették a sarukat és cipellőket, miközben háttérbe szorították a tímár munkáját. Így aztán a tímároknak maradt az olcsó bocskorok és azok talpalásának munkája.

Mikor aztán a törökök bevonultak keleties csizmáikban Magyarföldre 150 év uralmat és egyúttal új divatot teremtettek. Az új típusú csizmák iránt megnövekvő igény a vargákat is háttérbe szorította, akárcsak korábban a tímárokat. A vargák immár azon pereskedtek a tímárokkal, hogy melyikük joga a bocskorkészítés. A kordován és szattyán kikészítése azonban nem volt kétséges, a tímárok feladata maradt, akik továbbra is a hagyományos módszerekkel: timsóval a szömörcével dolgoztak.

Hogyan is dolgozott egy tímár? A 19. században a következő lépésekből állt a munka menete: a frissen nyúzott bőrt beáztatták, törték, mésszel szőrtelenítették, majd állati (kutya, tyúk vagy galamb) ürülékkel pácolták. A pácolás után a bőr rugalmassá, könnyen megmunkálhatóvá vált. Ezután jött a bőr cserzése szömörcével esetleg tölgygubaccsal.A tímárokat sokáig nevezték fehérgyártónak vagy fehértímárnak is a timsós megdolgozási módszernek köszönhetően. Később aztán tobakos néven szólítják a puha bőröket, mint a szattyán vagy a kordován, kikészítő tímárokat. S hogy a tímár név sem veszett ki, őrzi számos vezetéknevünk.