Harcosok és pásztorok pártfogója – Szent Dömötör (október 26.)
2014/10/27 08:00
1406 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.

Az ókori vértanú katonaszent, Szent Dömötör szegedi tisztelete államalapító királyunk, Szent István korára nyúlik vissza. Később aztán mivel Dömötör napján terelték be a legelőkről a juhnyájakat, vidám pásztorünnepet tartottak október 26-án: a dömötörözést.

domotor

Szent Dömötör a keleti ortodox és a nyugati katolikus egyházban egyaránt népszerű volt. Legendájából tudjuk, hogy Dömötör a harmadik században a pannóniai Sirmium (a későbbi Szávaszentdemeter, a mai szerbiai Sremska Mitrovica) városában született, amely a középkorban a magyar királyság része lett. Így a magyarság körében kultusza mint saját szentünk tisztelete alakult ki, s ezáltal erősebb és elterjedtebb lett, mint a külföldi szenteké. Nem véletlen, hogy a Szent Korona bizánci részén is ott találjuk Dömötör ábrázolását.

A hagyomány szerint Dömötör gazdag családból származott és katonaként szolgált a római hadseregben. Utolsó szolgálati helye Szaloniki volt. Történt egyszer – így szól Szent Dömötör legendája –, hogy a Krisztus követőit üldöztető császár megbízásából egy nagyerejű óriás gyilkolta a szaloniki keresztény közösség tagjait. Dömötör barátja, Nesztór megvívott az óriással, akit legyőzött és megölt. A bajvívás előtt Dömötör megjelölte barátját a kereszt jelével, aki ennek a mágikus erejével nyert. Amikor ezt a császár megtudta, mindkettejüket kivégeztette. Vértanúsága előtt Szent Dömötör számos beteget és ördöngöst gyógyított meg érintésével.

Szeged legrégibb egyházi műemléke, a Dóm téri – valószínűleg tizenegyedik századi, Szent István-kori alapokon álló – Dömötör-torony az ő tiszteletének emlékét őrzi. A város ősi templomát és plébániáját ugyanis Szent Dömötörnek ajánlották a régi szegediek. Lehet, hogy a városban és környékén élő bolgár népesség hatása volt a választás. A középkori bolgár birodalom és az alakuló magyar állam határvidéke volt ugyanis ez a régió. Nem kizárt, hogy a bolgárok határaik védelmét és a támadók elűzését remélték a szenttől. Valószínű, hogy miután a magyarok megszilárdították hatalmukat a vidéken, már nem akartak más védőszentet választani a szegedi kőtemplomnak, s maguk is határvédő funkciót s a győzelemhez szükséges égi közbejárást vártak a szenttől.

Később aztán a magyarság gondolkodásmódjában Szent Dömötör elvesztette katonaszent jellegét és a pásztorok patrónusaként tűnt föl. Ennek oka lehetett, hogy a balkáni népeknél és a magyaroknál is az ő ünnepe tájékán – október utolsó napjaiban – terelték be a nyájakat a legelőkről a téli szállásokra. Szeged környékén is Dömötör napján számoltak el a juhászok a rájuk bízott állatállománnyal és ekkor kapták meg egész éves bérüket is, de a következő évi elszegődéseket is ezen a napon ütötték nyélbe.
A régi szeged-palánki templom búcsúja így szakrális tartalma mellett gazdasági tartalommal is rendelkezett. Október 26-án a juhászok és a város környéki tanyák népessége ünneplőbe öltőzve bevonult Szegedre, ahol a városi szenátus küldöttsége és a Szent Dömötör templom papja fogadta őket. Az ünnepi szentmisén való részvétel és a prédikáció meghallgatása után átadták ajándékaikat: a pásztorok fehér bárányokat, a menyecskék fonott kalácsot és szőlőt hoztak. Ezután a palánki templom kertjében és a környező belvárosi tereken kezdetét vette a mulatozás dudaszóval, borral, tánccal. A dömötörözésnek nevezett ünnep fő étele a birkapaprikás (a szegedi nép ajkán: bürgepaprikás) volt.

Mivel a jó időt végleg elbúcsúztató és a telet köszöntő vidám ünnephez a pásztorok béreinek kiadása is hozzátartozott, jócskán fogyott a borból. Ezért terjedt a szegedi tájon a mondás a részeges emberre, hogy „neki mindönnap Dömötör napja van”. A dömötörözést nevezték juhtornak, juhásztornak, juhászbálnak is, az ünnepet követő hetet pedig dömötörhétnek hívták.

A Szent Dömötör-napi kedvelt pásztorünnep a tizennyolcadik és tizenkilencedik században fontos mozzanata volt a szegedi nép életének. Kifejezte a városi polgárság és a Szeged környéki tanyavilágba kirajzottak együvé tartozást: mind vallási, mind kulturális, mind gazdasági szinten. Ennek jegyében a városi tanács minden évben jelentős összeggel támogatta a népünnepélyt. Az utolsó dömötörözést 1835 októberében tartották, ezután Kreminger Antal palánki plébános beszüntette.

A Szent Dömötör-templomot 1914-ben bontották le, s ekkor találták meg a templom falaiban megbújt, ma is álló Dömötör-tornyot. Helyén 1930-ra készült el a Fogadalmi templom, amelynek egyik mellékoltára Szent Dömötörnek van szentelve. Így már több mint ezer éves az ókori keresztény vértanú szegedi tisztelete.

Dr. Miklós Péter PhD
történész, teológus
a Szegedi Tudományegyetem oktatója

Kép forrása.