Zelnik István tájékoztatása szerint a lelet összesen 14 darabosként volt ismert, ám nemrégiben kiderült, egy 15. darab is tartozik hozzá. A gyűjtő a 8 kilogrammos, Hadrianus-portréval díszített ezüsttálat is megvásárolná.
Közel másfél évig kutatta a Seuso-kincset, mire sikerült megismernie, hogy pontosan hány darabból áll, kik birtokolják és hol találhatóak a darabok. A teljes lelet együttes őszdíja több tízmilliárdra is rúghat.
A gyűjtő szerint nem kizár, hogy idővel több apró darab is előkerülhet, így például evőeszközök, poharak. Zelnik István ugyanakkor azt is elmodta: csak akkor vásárolja meg az értékes kincset, ha az bizonyíthatóan az egykori Pannonia területéről származó értékes lelet. Ennek kiderítésére még szükség van egy hosszabb kutatómunkára. Ha igazolódik, hogy valóban az egykori Seuso-kincsről van szó, a gyűjtő akár egy saját múzeumot is berendezne a gyűjteménynek. Kiegészítésül az I. és az V. század között készült ötvösművészet darabjaival, arany- és ezüsttárgyakkal, érmékkel, szobrokkal, amforákkal is gazdagítaná a kiállítást.
A vásárlás és a hazahozatal költségeinek egy esetlegesen a magyar állam is finanszírozhatná, hiszen a kincs az ország területéről származik és a gyűjtő is Magyarországra hagyná a leletet halála után.
Mi is a Seuso-kincs?
Időszámításunk előtt 12-ben a mai Dunántúl a Római Birodalomhoz került. A mai Balaton mentén élt akkoriban Sueso, egy gazdag római polgár a mai Polgárdi szőlőhegységen. A kicset egy barbár betörés alkalmával rejtette el. Sümegh József 1975 és 1976 között akadt rá Polgárdiban az értékes ezüst tálakra, kancsókra, melyeket az 1990-es években egy New York-i aukcióház már Seuso-kincsek néven árverezett el. Érdekes adalék, hogy a megtaláló Sümeghet 1980-ban holtan találták, az gyészség öngyilkosságnak nyilvánított az esetet.
Még 1982-ben az angol Lord Northhampton adott megbízást egy ügyvédi irodának, hogy felkutassa a Seuso-kincset. Az iroda által talált származási iratokat is mellékelt a megtalált 14 kincshez, ám ezekről később kiderült, hogy hamisak.
2003-ban egy férfi, bizonyos Lelkes József úgy nyilatkozott egy újségnak, hogy annak idején ő is részt vett az ásatásokban Sümegh mellett. Elmesélte, hogy a Polgárdi bányában egy két méter mély gödörben találták meg a két nagy üstöt, mely összesen 40 leletet tartalmazott. Lelkes elmondása szerint három barátjuk, akik szintén tudtak a leletről szintén gyanús körülmények között haltak meg. Lelkes azt állította, hogy a leleteket egyesével értesítették.
1993-ban a magyar állam beperelte Lord Northhamptont kétes tulajdonjoga miatt, ám a perekben a lord javára döntöttek. Az egyik felhozott bizonyítékot, mely szerint az egik tálon a PELSO felirat szerepel a bíróság megalapozatlannak ítélte. A Pelso név a Balaton egykori neve volt.
Később Szabadbattyánban feltártak egy római kori villát, mely feltehetően az egykori tulajdonosé, Seusoé lehetett.
Jelenleg az 1878-ban Polgárdi mellett feltárt, a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött késő római kori ezüstálvány összehasonlító anyagvizsgálatától várnak perdöntő bizonyítékot. 2006 októberében Lord Northampton bejelentette, hogy eladni szándékozik a Seuso-kincset. Az eladásra kínált leletet tízmillió fontért kívánják értékesíteni. Vevő egyenlőre nem akadt rá.
