Híres ember hobbija - Kossuth Lajos
2002/03/05 08:00
3004 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
Kossuth Lajos (1802-1894) a magyar történelem sokat vitatott alakja. 21 évesen megszerezte ügyvédi oklevelét, és gyakorlatilag azonnal belevetette magát a politikai életbe. Tudósított az 1832-36-os országyűlésről, majd Pesten a törvényhozási munkáról. Tette ezt a Habsburgok szerint lázadó, pimasz hangnemben, amivel 3 év börtönt érdemelt ki.

Kossuth Lajos azt üzente, elfogyott a növénytan könyve...


Szabadulása után a Pesti Hírlapot szerkesztette. Az ott megjelent cikkeivel nem a hatalom, hanem Széchenyi rosszallását váltotta ki. (Erről bővebben a Hídember című filmben szólnak.) Az 1847-48-as országgyűlésen már ő volt az ellenzék vezére. A szabadságharc alatt gyakorlatilag az ország vezetője volt, először mint a Országos Honvédelmi bizottság elnöke, majd kormányelnökként, végül kormányzó-elnökként. Az ő kezdeményezésére mondták ki a Habsburg-ház trónfosztását. Végül 1849. augusztus 11-én átadta a hatalmat Görgey, és Viddinbe menekült. Életében nem tért vissza többé az országba, száműzetését Londonban, Olaszországban, Törökországban töltötte. 1865-től végleg letelepedett Torinóban, ott írta meg emlékiratait. 1890-ben megfosztották magyar állampolgárságától, mire több város díszpolgárává választotta.

Mindezt eddig is tudtuk Kossuth Lajosról, de azt biztosan kevesen tudják, hogy mi volt az ő hobbija! Ahogyan Rákóczi, úgy Kossuth is öregkorára, a száműzetés unalmas ideje alatt vált hobbistává. Ő nem barkácsolt, hanem szenvedélyesen kertészkedett. Sőt, nemcsak a földet kaparta, hanem több tudományos dolgozatot is készített e tárgykörben.

"Midőn az 1867-iki jogelalkuvás bevágta előttem azon politikai tevékenység utját, melynek életem akkorig a számkivetésben is szentelve volt: a természettudományokban kerestem, nem vigasztalást, mert ezt a hazafi szomorúságának más, mint a szomorúság okának elháritása nem nyujthat, hanem kerestem szórakozást. 'A természetet megtaláljuk s csakis azt találjuk meg a balsors napjaiban,' írta Chateaubriand; és igazat irt. Sokat foglalatoskodtam a növénytannal is, a mit szeretetre méltó tudománynak (Scientia amabilis) neveztek el. Meg is érdemli e minősitést. E foglalkodás közben érdeklődéssel lapozgattam Barra Magyar növénytanát is, érdeklődéssel mind azért, mert sokszor igen érdekes értesítést nyujtott a felôl, hogy minő nézetek vannak egy-egy hazai növény gyógyereje s egyéb tulajdonságai felôl népünk közt szájhagyományilag elterjedve, mind azért is, mert növénygyüjteményem rendezésénél az otthon is honos növények magyar neveinek meghatározásában jó hasznát vehetém."

Még ekkor is hazáját szerette volna szolgálni, ezért nagy munkába fogott. Szerette volna a természettudományokban használatos fajneveket magyarosítani, hiszen a legtöbb - főleg akkoriban csak latinul volt ismert. E tevékenysége kapcsán került szembe Hayald Lajos bíborossal, aki maga is műértő botanikus volt, és ellenezte Kossuth törekvéseit. Kossuth egyik barátján keresztül hosszas levelezést, vitát folytattak a kérdésben.
Végül Kossuth Lajos nem vitte véghez ezen utolsó nagy munkáját, amit ékesen bizonyít, hogy ma is minden tudományegyetemen rengeteg latin nevet kell a tanulóknak bebiflázni!