Hírhedt magyar betyárok: Sobri Jóska
Simon Tamás
2003/06/29 12:29
4075 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
Sobri Jóska a 19. század leghíresebb dunántúli betyárja volt. Apja Pap István kanász, aki a Sopron megyei Sobor faluból került át az Erdőd majorba, ahol valószínűleg Jóska fia született 1810-ben. Valószínüleg innen származik a Sobri ragadványnév.

A legenda szerint fiatalkori rossz társaság terelte a rossz útra. Már 18 éves korában inkább legénykedésből, mint bűnöző szándékkal részt vett egy bakonyi disznólopásban, majd az eltulajdonított jószág értékesítésében. A cselekményre azonban hamar fény derült, s Jóskát a törvényszék a kár megtérítésére és a szombathelyi börtönben letöltendő két év bütetésre, továbbá pálcázásra ítélte.

A néphagyomány szerint a börtön átalakította a fiatalembert. Romantikus mesék szólnak a pokolábnéval való szerelmi kapcsolatáról. Egyik rabtársától megtanult írni és olvasni, öltözködése is megváltozott. Mikor hazatért, cifra ruhát viselt, már kész kalandor volt. A börtönből való szabadulásáról is többféle mendemonda kering. Az egyik szerint megszökött a foglárné segítségével, a másik szerint kitöltötte büntetését.

1835-ben társával, Fényes Istók bojtárral kirabolták a kolomposi juhászt. Istókot elfogták és felakasztották, Sobrinak azonban sikerült megszökni az igaszságszolgáltatás elöl. Ettől kezdve bujdosásra kényszerült. Csakhamar a bujdosó szegénylegények vezérévé vált, akikkel a Dunántúl erdős vidékein garázdálkodott.
1836-ban követi el talán leghíresebb rablását. Kónyiban a győri káptalan pénztárát fosztotta ki, s a kasznár minden vagyonát is elrabolta.

A közvélemény eddigre már félte Sobri nevét. Az országban gyakoriak voltak a rablások, melyeket akkor is az ő számlájára írtak, ha nem ő követte el. Veszélyessé vált az utazás. A kancellária a bűnözés megállítása érdekében mozgósítja hat vármegye katonaságát, s valóságos hajtóvadászatot rendel el. Sobri Jóska fejére 100 arany vérdíjat tűztek ki. 1837 február 16-án fogják el hetedmagával. A 30-35 főnyi katonaság körülvette a betyárokat, akik elkeseredetten védekeztek. A korabeli jelentés szerint Sobri a harc során súlyosan megsebesült, s mikor látta helyzete reménytelenségét, agyonlőtte magát.

A kalandjait, sorsát megörökítő népdalok, balladák leírják cifra öltözetét. Jellegzetes kalapját a mai napig Sobri kalapnak nevezik.
A Somogy megyéből származó ballada elfogatásának, halálának körülményeit meséli el úgy, ahogy a szájhagyomány megőrizte.
Subri Jóska

Ejnye, ejnye Subri pajtás,
hogyan tetszik a vándorlás?
Nékem aztán nem jól tetszik,
Kisangyalom halva fekszik.

Bálványosi kertkapunál
Kilenc pandúr elébem áll.
Csak azt kérdi: honnan jöttél,
Hol, az utazóleveled?

- Pandur káplár, addig várjon,
Míg a lajbit kigombolom.
A lajbimat kigomboltam,
Pisztolyomat előkaptam.
Egyet mindjárt fejbelőttem:
Itt az utazó levelem!
Másik mondja: Ez a Subri,
Föl kell eztet akasztani!

A pandurok el is fogtak,
A börtönbe toloncoltak.
Onnan is kiszabadultam,
Subri Jóskának maradtam.

Pandur káplár parancsot ada:
Élve-halva megfogjátok!
Subri Jóskát agyonlőtték,
Egy mély sírba beletették.
Édesanyja siratgatja,
Nincs már többé Subri Jóska.