Iparjog
Magyarországon az iparjog a közigazgatási jog részét képezi és azokat a szabályokat tartalmazza, melyek az iparra vonatkoznak. Ilyen például a különböző engedélyek, jogosítványok kiadása egyes iparágakon belül, a szabadalmak és védjegyek használata, vagy a szerzői jogvédelem.
Hazánkban 1872 óta létezik törvény az iparjogra vonatkozóan. Ennek értelmében a magyar korona országainak területén törvényes keretek között mindenki szabadon gyakorolhatta bármelyik iparágat. Az ipar gyakorlásának megkezdését a törvény egy dologhoz kötötte: az iparhatósághoz szükséges írásban bejelenteni a tevékenység megkezdését, engedély azonban nem szükséges. Amennyiben olyan mesterséget kívánt valaki űzni, melyhez szakmai előképzettség szükséges, úgy fontos volt a tanoncbizonyítvány és két év gyakorlatot igazoló dokumentumok bemutatása, így volt kiváltható az iparhatósági igazolvány. Ilyen szakmák voltak a vendéglátás, kocsma és kávémérés tartása, a kéményseprés és a személyszállítás például.
Jelenleg az iparjog az iparűzésre való jogosultságot jelenti elsősorban. Két formáját kell megkülönböztetni: a személyes és a reál iparjogot. Személyes iparjog abban különbözik a reál formától, hogy nem átruházható, tehát csak a tulajdonosa számára érvényes. A reál iparjogot ezzel szemben a tulajdonos másra is átruházhatja. Ez leginkább a gyógyszeripar és a kéményseprés területén jellemző. A reál iparjog egyik válfaját gyökös jognak nevezik. Ennek lényege, hogy egy ingatlan tulajdonjogára vonatkozik, mégpedig úgy, hogy az ingatlan mindenkori tulajdonosát teszi iparjogosulttá. A legfontosabb különbség pedig, hogy az ipartörvény kimondja, az iparszabadság elvének megfelelően reáljogot engedéllyel már nem lehet szerezni, így csak a régiek maradnak és adhatóak tovább.
Szerzői jog
A szerzői jog a művészeti és a tudományos munkák védelmét, valamint alkotóik jogait védi. Jele a bekarikázott nyomtatott C betű, vagyis a copyright (jogvédett). A szerzői jog kiterjeszthető mindenre, amit egy alkotó saját magától hoz létre (irodalmi, zenei művek, filmek, képzőművészeti alkotások, fényképek, építészeti tervek, térképek és számítógépes programok.) A szerzői jog védelme alatt álló alkotások használatáért fizetni kell, melyből részben az alkotó, részben a védelmet biztosító szervek részesülnek. Az ilyen védelmet élvező művek másolása, bemutatása és terjesztése a megfelelő engedélyek megléte nélkül törvénybe ütköző cselekménynek számítanak. A művekre védelmi idő vonatkozik, mely Magyarországon a szerző halálát követően hetven évvel szűnik meg, ám a szerző személye ekkor sem változtatható, csupán a felhasználás válik ingyenessé. Ezt a Berni Uniós Egyezmény szabályozza. Ám a művek vagyoni joga átruházható, így megesik, hogy hetven év elteltével is szükséges jogdíjat fizetni.
A felhasználásra vonatkozó engedélyeket hazánkban hat szervezet szabályozza. Zenei és irodalmi művek esetében az Artisjus, képzőművészeti és iparművészeti alkotásoknál a HUNGART, hanglemezkiadásban a MAHASZ, a filmiparban a FILMJUS, előadóművészek esetében az EJI, a szakírókat és a szépirodalmi írókat pedig az MRSZ és a MASZRE védi.
