A magyar rendek

1490-ben tehát Ulászlót a magyar rendek hívták a magyar trónra, és a királlyá választási feltételek között kikötötték, hogy az uralkodó nagyrészt Magyarországon éljen, amit a cseh rendek nem elleneztek. Egyrészt mert eddig is jobbára kormányzók irányították őket, másrészt pedig így sokkal inkább saját elképzeléseik szerint irányíthatták az országot. II. Ulászló és fia is betartotta ezt az ígéretet, uralkodásuk java részét Budán töltötték. A Jagellóknak két központja lett ezután: Krakkó és Buda.

A Jagellók országai a XVI. század elején

Magyarország és Csehország között valóban perszonálunió volt, hiszen a királyon kívül egyetlen közös tisztviselője vagy kormányzati szerve sem volt a két országnak. Egyik állam rendjei sem bánták, ha a királyuk több ország ura, esetleg még újabbakat hajt uralma alá, csak ne kelljen idegenekkel osztozni a birtokokon és a hivatalokon. Azaz idegenellenesek voltak ilyen értelemben, ahogy egész Európában máshol is ez jellemző. Ezt a jelenséget nevezzük rendi nacionalizmusnak. A cseh –magyar viszonyt egy dolog terhelte csak igazán. A Mátyás által meghódított cseh tartományok a király halála után kinyilvánították, hogy visszatérnek Csehországhoz, ám a magyar rendek ezért jelentős összegű zálogot követeltek az olmüczi békére hivatkozva. Mindkét ország rendjei igazságot követeltek II. Ulászlótól, aki bármelyikük mellett is döntött volna, a másik érdekeit sérti. Ezért a szorult helyzetben inkább nem csinált semmit. Meghallgatta a sérelmeket és nem tett semmit az ügyben.

Habsburgok és Jagellók

II. Ulászló trónra lépésekor az egyik legkomolyabb ellenfele Habsburg Miksa volt. A vele 1491 novemberében Pozsonyban kötött béke lezárta az 1482 óta tartó Habsburg-magyar háborúkat. És bár a békében III. Frigyes és Miksa elismerték II. Ulászlót magyar királynak, fenntartották trónigényüket a magyar trónon arra az esetre, ha II. Ulászlónak nem születne törvényes fiúgyermeke. Erre az öröklési megállapodásra minden vezető magyar tisztviselőnek esküt kellett tenni a továbbiakban. A megegyezés értelmében kölcsönösen visszaadták a fegyverrel elfoglalt területeket (amit még Mátyás foglalt el, azt is), és Ulászló 100 ezer arany kártérítést fizetett az osztrák háborúkért.

Amikor a századfordulóhoz közeledve Ulászló hatalma mind bel- mind külpolitikai értelemben megszilárdult, megpróbálta a Habsburg örökösödéstől megszabadítani trónját és országait. (Ne feledjük, Csehország a császárság része, választófejedelemség, és a császári trónon Habsburgok ültek!) Első lépésként ehhez örököst kellett produkálnia, mivel még nem volt nős sem, ezért feleség után nézett. Külpolitikájában ekkoriban a némiképp Habsburg ellenes francia szövetség volt a jellemző, ezért vehette el a francia király unokahúgát Foix-i Annát 1502-ben. 1503-ban meg is született az első gyermek, de ő leány lett, Anna. 1504 januárjában váratlan fordulat történt, amikor Ulászlót rosszul lett (szélütést kapott), ráadásul egymás után többször is. Ha a király úgy halna meg, hogy nincs fiúgyermeke, akkor a Habsburgok kezébe kerül a magyar trón. A magyar nemességben erre a lehetőségre megint fellobbant a németgyűlölet. A nemesi ellenzék vezetője pedig Szapolyai János volt, a legnagyobb magyar birtokos, aki maga is szerette volna megszerezni a magyar koronát. Az indulatok annyira fellángoltak, hogy a birodalmi követeket kis híján megverték Budán. Ezekre a hírekre a német rendek is erős választ adtak. Az akkor még csak német király Miksa bejelentette, hogy Ulászló országait a Német-római Birodalomhoz csatolja. Ez nyilván csak Magyarország számára lehetett fenyegetés, Csehország már egyébként is része volt. Sőt a birodalmi gyűlés hadakat szavazott meg Miksa számára a magyarok ellen. Ezen események hatására fogadta el 1505-ben a magyar országgyűlés az ún. rákosi végzést, amiben kimondták, hogy Ulászló fiú utód nélküli halála esetén a trónra csak magyart választanak.

A rákosi végzés ugyan megerősítette Ulászlót, de nagyon megerősödött Szapolyai is. Ennek ellensúlyozására 1506-ban létrejött egy utódaik kölcsönös összeházasításáról szóló Habsburg-Jagelló titkos megállapodás. Mindez úgy, hogy Anna királyné második gyermekét várta, akinek a neméről még nem lehetett tudomásuk. Ez a titkos szerződés volt az alapja az 1515-ös Habsburg-Jagelló házassági szerződésnek, aminek értelmében az 1506-ban született Lajos cseh és magyar trónörökös eljegyezte Habsburg Máriát, Jagelló Annának pedig Miksa egyik unokája lett a vőlegénye. Hogy Ferdinánd vagy Károly, az később dőlt el.

I. Miksa és családja. A kép alsó részén láthatók Miksa unokái: Ferdinánd és Károly, a jobb szélen pedig II. Lajos magyar király.

A cseh-magyar Jagelló ház kihalása

Apja halála után II. Lajos (1516-1526) nem volt könnyű helyzetben. 10 éves volt az új uralkodó, de a rendek megegyezése alapján a királyt nagykorúnak tekintették, aki helyett az ügyeket a királyi tanács intézte. Ez a megoldás a bárók hatalmának a további erősödéséhez és az ország gazdasági-politikai válságának elmélyüléséhez vezetett. Habsburg Mária hiába próbálta megerősíteni a központi hatalmat, ezek a törekvések megbuktak a rendek ellenállásán.

II. Lajos portréja

II. Lajos rövid országlása jobbára a rendekkel vívott küzdelmek és a török fenyegetés jegyében telt el. Felesége révén Habsburg szövetségesnek számított, így nem nagyon reménykedhetett a török ellen egyéb segítségben, mint sógoraiéban: Habsburg Ferdinándéban és V. Károly német-római császáréban. Az 1526-ban bekövetkező mohácsi vereség egyrészt Magyarország történetének egy új fejezetét nyitotta meg, a cseh-magyar Jagelló-ág számára pedig végzetesnek bizonyult, hiszen II. Lajos a csata utáni menekülés közben meghalt. Mivel nem volt gyermeke, a dinasztia ezen az oldalágon kihalt.

További érdekes oldalak:

• Sulinet Tudásbázis - Magyarország válsága a 16. század elején 

Farkas Judit cikke