A vidéken élőket a kertkultúra, a paprika, és zöldség és gyümölcstermesztés tette gazdaggá. Viseletük a XIX. században még egyszerű kékfestő volt. A XX. sz. elején lett a viselet egyre díszesebb, színesebb. Eleinte sötétkék és fekete, később piros, zöld, sárga, fehér, lila színekkel hímeztek virágokat ruházatukra.
A harmincas évekre már 30-40 féle színárnyalatot használtak a varróasszonyok. A női felsőruha alapja a fehér gyolcs, ünnepélyes alkalmakkor a selyem és a bársony. Nagy felületen borították színes hímzéssel. A hímzés szabadrajzú, melyeket íróasszonyok terveztek. Akár 40 féle virágmotívumot is készítettek a legjobbak. Pl: bokros, koszorús, dobátrózsás stb. Később a virágmotívumok közti gyolcsalap nagy részét áttört lyukvarrással díszítették.
Az asszonyok, lányok színes rakott kasmirszoknyát hordtak sok alsószoknyával. Ehhez hímzett ingvállat, vagy pruszlikot, vagy viganért viseltek. A szoknya elé hímzett kötényt kötöttek. Ilyen hímzés díszítette az asszonyok főkötőjét és a zsebkendőjét. A harisnyákat is tarkára díszítették, lábukon színes papucsot hordtak. A férfiak zsinóros posztóruhát viseltek. Öltözékükhöz tartozott az un. untercikk - hosszú ujjú csípőig érő kivetve viselt felső ingféle, mely fölött keskeny hátú zsinóros mellényt hordtak.
A gazdag díszítés nemcsak az öltözetet, hanem az emberek környezetés is jellemezte. Ez az egyetlen hely az országban, ahol a népi pingálóművészet a legmagasabb színvonalat érte el. Virágkorát az 1930-as években élte. A pingáló asszonyok, maguk készítette eszközökkel, tejes festékkel festették a meszelt falat. Nem csak a tiszta szoba falait, a kemencét, hanem a ház külső falát is. Kalocsa városában több középületet is kipingáltak, pl.: vasútállomás, városháza, akkora volt a pingálás divatja
Tánchagyományára a régi stílusú táncok közül a botoló jellegű páros tánc, az eszköz felett járt páros kanásztánc jellemző. Régi stílusú tánc motívumait hordozza a kalocsai mars. Divatja a 30-as években tetőzött. Az újabb keletű marsok egyértelműen menettánc jellegűek, ritmusuk és motívumkincsük egyszerű. A leánykarikázóban, amit fércelésnek hívnak fokozottan érezhető az új stílus hatása.
Népszerű tánc volt a vidéken a csárdás. A lassú csárdás motívumkincse egyszerű, a friss csárdásra az aprózó-sarkazó, lenthangsúlyos figurázások és forgások jellemzők. Rendkívül kedvelt volt a körcsárdás és a négyesölés. A speciális táncok közül meg kell még itt említenünk a párnás táncot, kisszék táncot, a szakácsasszonyok lakodalmi táncát, s a ludasjáték nevű labirintus táncot.
