Mándics Mihály - Két jellegzetes bunyevác népszokás II.
2015/10/12 11:40
1072 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.

A nők iránti tiszteletadás szándékával alakult a Materice (anyácskák) anyák napja meghatóan kiemelt ünnepnappá.

Anyák napja

A nők iránti tiszteletadás szándékával alakult a Materice (anyácskák) anyák napja meghatóan kiemelt ünnepnappá. Az anyák, nagyanyák általában a fehérnép iránti megbecsülés jeleként. Az asszonyok, akik férjhez menésük után a közélettől távol a család rabjaivá váltak, őket ünneplik e napon igazán méltóságteljesen, meghatóan, kiemelten.

Mindenekelőtt az anyákat köszöntik, majd a feleségeket, nagymamákat, anyósokat. Ezen felül a rokonsághoz és az ismerős körhöz tartozó valamennyi nőt illik e napon felköszönteni. A leányokat is, mint leendő anyákat! A férj kötelezettsége körébe tartozóan sorrendben először feleségét köszönti, aki mézes pálinkával (medányácsá) kedveskedik ezért. Ezután köszönti édesanyját, nagymamáit és nem utolsó sorban anyósát.

E napon fogadják szertartásosan a fiatal vőt - aki eddig esküvője óta (még ha ez farsangkor volt is) nem látogatta meg napát (anyósát - punicu) -, aki zeneszóval köszönt be (ma már ez nincs így, de alig van már tamburazenekar is) és kézcsókkal, kis köszöntővel érkezik: „Hvaljen Isus, Majčice, čestitam vam Materice!" Válasz: „Živi i zdravi bili, dico moja draga!" Szabad fordításban: „Dicsértessék Jézus, anyácska, köszöntöm a Matericát!" Válasz: „Drága gyermekeim, éljetek egészségben!"

Az anyós terített asztallal és ünnepi ebéddel várja a vöt, akit fehér inggel (uzimátyu -befogadót) és „tyilim" szövésű tarisznyával (torbával) ajándékoz meg, mely jelképesen a családba fogadást jelenti. Igen gyakran e napon szokta először meglátogatni anyját a férjhez ment leány is. Vagyis ilyenkor együtt az egész népes család - amikor az esetleges haragosok is kibékülnek. A gyerekek, unokák nagy boldogan már korán reggel sorba veszik a rokonságot és matericát köszöntenek szép versekkel.

Ebédhez díszesen megterített hosszú fehér asztalnál - már az átmenetileg elhidegültek is kibékülten - az életkor szerinti ülésrend szerint foglaltak helyet. A többfogásos lakomát együtt fogyasztották el, melyhez utóételként szolgálták fel a sós túrós rétest, a „prisznácot". Elképzelhetik, hány tepsivel kellett ezt a kemencéből frissen kiszedni és előtte a tésztanyújtáskor hányszor kellett az asztalt megkerülni. A jó bor a bunyevácok asztaláról sohasem hiányozhat! A házban e napon vendégeskedő férfi is ajándékot kap. (Késő délután, mielőtt szétszéledtek volna, ha az anya korábban meghalt, elmentek a temetőbe fohászt mondani az emlékezetére.) Az ifjú pár a vacsorát az asszony szüleinél fogyasztotta el. E napon mindenki ünneplőben van.

A zenekíséret egykoron a dudás (gájdás) volt. Ez a figyelmesség általában tetszett az anyósoknak, különösen, amikor már tamburazenekar kísérettel érkezett az új vő. Közismert, hogy a bunyevác mennyire szereti a dalt, a zenét, a táncot, a vigasságot és az ékszereket. A mulatságokból reggel a kedvenc tamburazenekar kíséretével (pratizással) hazamenni nem is volt olyan ritka eset. Az ilyesmi még tekintélyt is kölcsönzött annak, akit a zenészek kísértek. Ma sem ismeretlen dolog.

Kis kitérővel említem, hogy a tambura -- pengetős hangszer, perzsa-arab eredetű. Magyarországra feltehetően szláv közvetítéssel jutott el. (Ma speciálisan bácskai hangszer.) Eredetileg ének kíséretére használták, aztán egész hangszercsalád, tamburazenekar fejlődött ki belőle. Horvát, szerb, magyar és cigány muzsikusok kedvelik ma is. Az „első" tamburás zenekart Pajo Kolaric alakította meg 1847-ben Eszéken. Baján az első híres tamburazenekar 1880-ban alakult a bunyevác alvégen, a homokvárosi Petrovác Béla hivatásos tambura-karmester és prímás vezetésével. A Központi Szállóban muzsikáltak. 1896-ban a millenniumi világkiállításon fél évig a fővárosban, Budán muzsikáltak I. Ferenc József császár és király előtt is. Később a fél világot bejárták!

A házon kívüli köszöntésre (mátercsárok) csak az ünnepi nagymise meghallgatása után indultak. A templomi prédikációt csak a plébános mondhatta, a káplán ebben nem helyettesíthette. A „matericák" köszöntését az egyház öt illetve tízparancsolatából indította: „Atyádat és anyádat tiszteljed, hogy hosszú életű lehess a Földön, melyet a te Urad, Istened ád tenéked." Folytatta az irgalmasság cselekedeteiről... Mindig megrendítő, ahogy tanítani akar. A régi öregek a legnagyobb bűnnek tartották az édesanyjuk megsértését. (A vegyes lakosságú településekre régen csak olyan pap kerülhetett, aki a magyar mellett a bunyevác és a német nyelvet is elfogadható szinten beszélte. Ismereteim szerint régiónkban napjainkig ez csak Bácsbodokon van így. Ez az oka, hogy a „matericák" templomi ünneplése ez idő szerint szünetel!)

A fiatalság tetszés szerinti válogatással ment a rokon és ismerős asszonyokat, lányokat köszönteni. A gyerek felköszöntők (mátercsári) kezet csókoltak a nagymamáknak (májki) és nagypapáknak (didi) s csak azután mondhatták el az egymondatos rövid köszöntőjüket. A gyerekek ezt kiegészítették az alábbi versikékkel is:

„ Faljen Isus, gazdarice!
Čestite vam Materice;
Ja sam došo priko mora
Da mi date malo ora';
Snašlame je strašna muka,
Da mi date i jabuka; Vidijo sam i ovaca,
Da mi date i novaca;
Napolju ja zdravo zima,
Molim jednu čašu vina!

(Szabad fordításban így hangzik:)
Dicsértessék Jézus, gazdasszony!
Köszöntjük a ,, Matericákat";
Én tengeren túlról érkeztem,
Adjanak nekem egy kis diót;
Félelmetes rosszullét fogott el,
Adjanak nekem almát is;
Láttam juhokat is,
Adjanak nekem pénzt is;
Kinn nagyon hideg van,
Kérek egy pohár bort!

Ennek Csávolyon ismert változata:
 „Faljen Isus, gazdarice!
Čestitam vam Materice,
Mi smo došli priko mora!"
Da nam date šaku ora,
Da nam date pogačice,
Čestitamo vam Materice!"

Dicsértessék Jézus, gazdasszony!
Köszöntjük a „Matericákat",
Mi tengeren túlról jöttünk,
Hogy adjanak nékünk marék diót,
Hogy adjanak nekünk pogácsát,
Köszöntjük a „Matericákat!"

Az egymondatos szerencsekívánatok, gratulációk, köszöntők szövege „Matericák" napjára a válaszokkal:

Felnőttek:
- Hvaljen Isus, majčice (domaćice, gazdarice)! Čestitamo vam Materice! Dicsértessék   Jézus,   anyácska  (háziasszony,  gazdasszony)!   Köszöntjük  az Anyácskákat!
- Čestitam (čestite) vam Materice!  Köszöntöm (köszöntjük) Anyák napján!

Gyerekek:
Čestitamo vam mile Materice! Köszöntjük a drága Anyácskát!

Válasz:
- Živi i zdravi bili, dico moja draga! Drága gyermekeim, éljetek egészségben!

Szülőfalumban, Csávoly községben az őslakos magyarok - a Szlovákiából kiüldözött idetelepítettek kivételével -, több szokást is átvettek a bunyevácoktól az eredeti elnevezésekkel együtt. Így ők is velem együtt jártak „Matericát" és „Ocát" köszönteni. Több mulatságos szokást is átvettek, mint például a „blágovicát" (gyümölcsoltó napján vérgyűjtés vörösbor fogyasztásának segítségével) vagy a „trojanicát" (társas borivás)... Nem hátrálnak a tamburazenés „pratizásban" sem.
Az alábbi magyar nyelvű köszöntőket Galántai (Grünfelder) Lipót igazgató, kántor-tanító jegyezte le 1928-ban:

Dicsértessék Jézus Krisztus!
Köszöntjük a „Matericákat",
Aki nekünk ez ünnepen
Ad almát és diócskát!
Szép szokás ez reánk nézve
Kapni kis ajándékot,
Ennek fejében adunk mi
Hálás szívvel kézcsókot!
Isten éltesse még soká
Kedves Matericánkat!
Mi jók leszünk, míg csak élünk,
Így rójuk le hálánkat.
Éljen, éljen, soká éljen
A mi kedves anyuskánk!
Adja Isten bő áldását
Jó anyánkra és reánk!

Hvaljen Isus!
Pozdravljamo
Matericu našu
Koja nam daje na ovom prazniku
Orah i jabuku,
Za nas je to lipi običaj
Dobiti mali i lipi dar,
Zbog toga dajemo njoj mi
Zahvalnim srcem rukoljub!
Daj Bože dug život
Miloj našoj Materici!
Dobri ćemo biti dokle god živimo,
Svojoj Materici ćemo zahvaljivati.
Živjela, živjela, dugo živjela
Milo naša Materica!
Nek' Bog blagoslovi
Nas i Matericu!

Egy másik magyar nyelvű köszöntő így hangzik:
„Isten  éltesse   a   matericát   az   ocával   együtt,   erővel,   egészséggel,   sok   számos esztendővel!
Adjon Isten bort, búzát, barackot, kurta farkú malacot. Szekeremnek kereket, poharamnak feneket, hadd ihassak eleget!"

Szabad fordításban ez bunyevácul így hangzik:
„Bog da živi Matericu, sa ocem zajedno u slozi i zdravlju za mnogo godina!
Neka Bog da vina, žita i kajsija, i praseta kusorepa.
Da mi date točak za kolica, da mi date dance za čašicu, da po volji dosta piti mogu!"

A köszöntés után vendégül látják a köszöntő gyermekeket, süteménnyel kínálják, majd megajándékozzák. (Dióval, mogyoróval, almával, aszalt gyümölccsel; később már volt déligyümölcs is - narancs, füge, szentjánoskenyér, mazsola...)

A közeli gyermek rokonok - koruknak megfelelően - ilyenkor sálkendőt, zsebkendőt, almát (melybe egy-két fémpénzt tűztek) kaptak. Az ajándékgyűjtéshez a jellegzetes bunyevác színes tyilim szőttes tarisznyát (torbát) vitték magukkal. A köszöntő csapatok ebéd után is, estig járták a falut. (Ma már ez leszűkült és csak a rokongyerekek járnak a rokonokat köszönteni.) Családon belül a sok gyerek izgalommal számolta már az anyácskák köszöntéséig a napokat -versenyben állt egymással ki ébred fel elsőnek köszönteni az édesanyját! Az élelmesebb gyerekek a vekkert húzták fel, hogy éjfél után elsőként köszönthessék édesanyjukat. Ébredés után az anya, viszonzásul homlokon csókolja, magához öleli őket és a párnája alá rejtett pénzzel tűzdelt piros almát nyomban átadja nekik.

A felnőtt köszöntőket asztalhoz ültetik, pogácsával és borral kínálgatják. A pohárba - töltés közben - fémpénzt ejtettek be, melyet a köszöntő a bor kihörpintése után magához vett. A fémpénz nagysága a gazda módosságának volt a függvénye.

Mielőtt tovább folytatnám, mindenképpen kikívánkozik belőlem, hogy név szerint is megemlítsem a néhai Ivan Petres - csávolyi esperes-plébános - bácskai író és költő e jeles nappal kapcsolatos kimagasló tevékenységét. A könnyekig megható prédikációt, írásait ma is  elismeréssel  emlegetik.  A  Horthy-rendszerben  a hazai  bunyevác  irodalom  egyedüli képviselője. Védnökséget vállalt a bunyevácok felett! Az írói mondanivalót történészi felvértezettséggel, rövid prózai írásmű, novella formájában bocsátotta népe rendelkezésére. Epikus költeményeit ma is szavalják. Népszínműveit a műkedvelő színjátszók mellett a hazai pécsi horvát színház is műsorra tűzi, őrizve ezáltal az elmúlástól. A néprajz és a bunyevác hagyományok szerelmese volt, amely a műveiben kiválóan tükröződik. Bennük a boldogító harmóniát keresi, a tiszteletet, megbecsülést és talán a rajongásig való odafigyelést. Az édesanya a gyengédség, tisztesség, becsületesség, békesség szimbólumaként jelenik meg. Míg élt, e nap tiszteletére évről-évre alkalmi verset illetve elbeszélést jelentetett meg a bunyevácok-sokácok hetilapjában, kalendáriumában. Az író bölcs látásmódjával, gondolati gazdagsággal a valódi életből kiragadott jelenségeket ábrázolt, amelyek jellemezték az adott népcsoportot. Petres művei nagy hatással voltak a korabeli bunyevácságra és sokácságra, s annak identitástudatára.
Az alábbi versekben a költők az anyák napját köszöntik. A verseket magyarra fordította Dékity Márk, bácskai születésű költő, író és műfordító.

Ivan Petreš: Čestitamo Materice
Ima I 'takvog bunjevačkog srca,
Koje danas radosno ne kuca?
Kad nam svanu slavne Materice,
Mogu I' šutit srca glasne žice?

Svaki danas majki svojoj hrli,
Da ljubi, daju slatko grli!
A majčice mehke ruke šire,
Grke dicu i darove dile.

Da ste zdrave, mile Materice,
Koj' rađate sokoliće ptice:
Kršne momke, krasne divojčice!
Čestitamo svima Materice!

Ivan Petreš: Anyák napi köszöntő
A bunyevácnak olyan szíve volna,
Amely ma örömmel ne dobogna?
Ha megvirrad dicső Anyák napja,
Hallgathat-e a szív húrjainak hangja?

Az édesanyákhoz siet ma mindenki,
Édesen ölelni, azt csókkal illetni!
Az anyácskák lágy kezüket tárják,
Gyermekeket ölelve, ajándékkal várják.

Kedves Anyák, jó egészség néktek,
Kik a sólyom madarainkat szültétek:
Derék legényeket, gyönyörű leányokat,
Anyák napján köszöntünk mindannyiótokat!

Tomislav Kopunovič: Na dan svi Matera
U nedilju kod nane,
Biće lipo, ko što je i lane.
Čestitaćemo nani materice.
To je poklon od njezine diče.

Donela je nana kotaricu,
Darivala svoju dragu dicu.
Bilo je tu jabuka i ora,
Od davnina to se tako mora.

Došla dica na užnu kod nane,
Samo nema baće iz mijane.
U mijani puno gustog dima,
Sidi baćo uz litricu vina.

Nisu baćo kogod kadgod lola,
Zna on reda, na užnu se mora.
Unučice metnio na krilo,
To je nani tako drago bilo.

Dode veče, idu kući dica,
Na oce će opet doć porodica.
Baćo će se manit mijane,
Jel će biti divana od nane.

Tribalo bi da to tako budne,
Da se dica češće kod nas skupe.
Radujmo se lipom običaju,
Ostanimo svi u rodnom kraju!

Kopunovity Tomiszláv: Minden Anya napjára
Vasárnap elmegyünk édes anyuskánkhoz,
Olyan szép lesz, mint az tavaly is volt.
Anyuskát köszöntjük majd az Anyák napján,
Gyermeki szívünkből ily ajándékot adván.

Az anyuska kosárkáját elhozta magával.
Drága gyermekeit látva el az ajándékával.
Volt ott alma, dió, ahogy szokott lenni,
Régi idők óta, ezt így kellett tenni.

Eljöttek a gyermekek ebédre anyuskához,
Csak az apa kocsmázik, hiányzik a házhoz.
A kocsmának sűrű füstje szanaszét terjeng,
Édesapa egy liter bor mellett elmerenget.

Édesapa már nem a régi mulatós-dorbéz 'ló,
Ebédre kell menni, a rendet tudja jó.
Unokáit az ölébe veszi kedveskedve,
Anyuskának lelkét imígy örvendezve.

Leszáll az est, a gyermekek haza igyekszenek,
Apák napján családjukkal újra megjelennek.
Édesapa a kocsmát is elfogja kerülni,
Mert anyuska mondókáit alig bírja tűrni.

Úgy kellene annak, szépnek s rendjén lenni,
Gyermekinknek nálunk gyakrabban megjelenni.
Örüljünk mindnyájan e szép hagyomány szokásnak,
S maradjunk meg hűek a drága szülőháznak!

A déli határon túli szerbiai Vajdaságban a bunyevácok által is lakott településeken hasonlóan ünneplik a „Matericákat és Ocikat" a bunyevác testvéreink. Ott e szép családi ünnep nyilvános folytatása a templomban van ma is, ahol a külsőségekben a látványt tovább fokozták. Legújabban a szabadkai Szent Rókus plébánia egyháztestülete irányításával a templomon kívül is ünneplik. Új hagyományteremtés szándékával e nap jelentőségét szórakoztató tartalommal is megtöltik. A bunyevác népviseletbe öltözött fiatalok dramatizálva a templomban, színpadra rendezéssel pedig a műkedvelők élethűen mutatják be az egykori népszokást, hagyományt - mely még ma is él -, sok tamburazenekar közreműködésével. Egész estét betöltő kultúrműsor keretében már a szórakoztatást is szolgálja. Nagy az érdeklődés, teltházat biztosítanak a szervezők a művelődési házakban és sportcsarnokokban bemutatásra kerülő „Matericák" ünnepén, a különböző településeken. Szép emléket állítanak, ápolnak e népszokás színpadra állításával a szülői tiszteletnek és szeretetnek, melyre ma is oly nagy szükség van. Az anyák e módon való tisztelete a reneszánszát éli. A két szomszédos táj egymással való kapcsolata folyamatos, hisz az ott élő bunyevácok egy néprajzi csoportnak, kulturális egységnek tekinthetők. A „Matericák" ünnepléséről még ma is hírt kapunk a tengeren túlra került bunyevácoktól.

Mándics Mihály