Mándics Mihály - Két jellegzetes bunyevác népszokás III.
2015/10/14 14:15
721 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.

Egy héttel a „Matericák" után ünneplik az Apák napját, vagyis az „Oci - Očevi", a családfő ünnepét advent negyedik vasárnapján egész napon át.

Apák napja

Egy héttel a „Matericák" után ünneplik az Apák napját, vagyis az „Oci - Očevi", a családfő ünnepét advent negyedik vasárnapján egész napon át. Ez a karácsony előtti utolsó ünnepnap, amikor szívesen látott vendég a köszöntő. Ekkor is az anyácskák napjához hasonlóan jönnek el ismét a rokonok, a gyermekek, unokák az apai házhoz, a nagypapákhoz, az apósokhoz köszönteni. Igaz, a két jeles nap és a karácsony egymáshoz való közelsége miatt ezen ünnep egyaránt veszít tartalmából és külsőségeiből is. A templomban ugyan a plébános az ünnepi misén az apákat is ugyanúgy köszönti, de a költők, írók már kevésbé. A rokonság sem egyszerre van jelen, és ünnepi ebédre sem kerül sor. A kellemes, közeli újbóli találkozáson csendes borozással meghitt beszélgetésre kerül sor. A személyes példamutatás ezúttal is nagyon fontos, nehogy valaki is megfeledkezzen e napról. Emlékezünk az élőkre és holtakra is, emlegetve őket. Nincsen meghatározott formája a köszöntésnek és az ajándékozásnak sem. A rokon gyermekzsivajtól most is hangos a ház, akik ezúttal egységesen pénzt kapnak ajándékba. A felnőtt köszöntőket pedig pálinkával illetve borral kínálják. Zenekar nincs, hiszen adventban csak az anyácskák napja a kivétel. Nincs tudomásunk csak erre a napra szóló rigmusról, versről, csak egymondatos köszöntőket ismerünk. A nagypapák szíve is csupa szeretet:

„Čestitam van oce!" - Köszöntöm az atyákat!

Válasz: „A vi živi i zdravi bili" - Mindannyian éljenek jó egészségben!

A világ dédikből, nagymamákból és nagypapákból, apákból és anyákból, gyerekekből és unokákból   áll.   Emberekből!   Családokból.   Fontos   megbocsátani   a   házasságból   kilépő szülőnek, másképp soha nem lesz rend és béke a lelkében. Öröm adni, öröm kapni! „Az apa megvéd, támogat és önbizalmat ad!"

Nem sokban különbözik ez a szokás a szerbeknél sem, ahol a vallás különbözősége e tekintetben nem számít. A szokás lényege, hogy anyák napját megelőző este, miután a csillagok megjelennek az égen, a gyerekek ügyesen odakötik az anyjukat, öreganyjukat a székhez vagy az asztalhoz, és addig el nem oldják, amíg az odakötözött ajándékot nem ad vagyis (pénzzel, dióval...) meg nem váltja szabadulását. Mindannyian örülnek! Az ünnep alkalmából az anyákat, DL egy héttel később az apákat minden családtag, mindenki - úgy, mint a bunyevácok -, aki a házba lép, köszönti. Némelyek alkalmi köszöntőt is mondanak. Ezután vendéglátás következik.

Dobro veče gazdarice,
Čestitam materice.
Mi smo došli preko mora,
Da nam malo ora,
Malo ora i rakije...
Eto božic kod kapije.

Jó estét gazdasszony,
Köszöntünk anyák napján.
A tengeren túlról jöttünk,
Hogy egy kis diót kérjünk,
Egy kis diót meg pálinkát...
Itt a karácsony a kapuk előtt.

A szerbeknél érdekes hagyomány az első anyák napi szokás (materice). A szerbeknél azok a rokonok, akik az újasszony lakodalmában voltak, az új szerepbe került fiatalasszonyt a házasságkötés utáni első anyák napja alkalmából nemcsak köszöntik, de kötelezően meg is ajándékozzák. A vendéglátás hasonlít a bunyevácokéhoz, a gyerek-köszöntők is.

Nemzedékről nemzedékre a szájhagyomány útja az, ami a születéstől a halálig végigkíséri az egyén útját a népi hagyományvilágban. A leírtakból kitűnik, hogy e két jeles nap, családi esemény bensőséges melegsége az, mellyel az egymás iránti szeretetet, megbecsülést ápoljuk, fejlesztjük családon és rokonságon belül. Szép példája a szülői tiszteletnek az irántuk érzett nagy-nagy hála a felnevelésünkért, mert mindenki elfordulhat tőlünk, csak a szülők szeretnek vakon. Ezek a napok a köszönetet kifejező napok, hogy gyermekeik viselkedéseiből érezzék a viszontszeretetet, hogy lesz, aki gondoskodik róluk öregségük idején. Annak idején még nem volt divatban a virág, mint ajándék - a kedves szót igazán megérdemlik azért a sok jóságért, gondoskodásért cserébe, amellyel nap, mint nap elhalmozták a családot. A legtávolabbra gyökereink az ünnepek révén nyúlnak. Az ünnepi szokások több ezer év tapasztalatát is eljuttatják hozzánk. Ezért ne vágjuk el azokat!

Időközben eltűntek a tanyák, lakóikkal együtt. A vegyes házasság természetes valóság. Az asszimiláció is megtette a magáét, melynek következményeként az adott etnikumhoz tartozók közül mind többen rendelkeznek kettős identitással: egyaránt kötődnek saját etnikumukhoz és a többségi nemzethez. Ma már rég nem élünk nagycsalád! rendben. Egy napon a gyermekek felnőttként kirepülnek a szülői házból és saját fészküket építik az utódaikkal együtt az új családi körben. Dacára a több száz éves magánynak a Pannon-alföld népeinek tengerében, az ősi szülőfölddel való földrajzi kapcsolat nélkül - a dinári hegylakó, az adriai-tengerparti ősapák büszkesége - is   őrzi   ez   a   népcsoport   a fennmaradását.   Az   „i-ző"   (ikáv)   nyelvjárását,   gazdag hagyományvilágát és  szerteágazó népi  művészetét.  A bemutatott népszokások  ma sem veszítettek semmit jelentőségükből, bűbájos varázsukból. Ma is megszívlelendő tanulságai vannak. Olyan megnyilvánulás ez, melyet gyakrabban kellene viszonozni, nemcsak az év egyetlen napján.

Meg  kell jegyeznem,  hogy  e  hagyományoktól  teljesen  függetlenül   1932-től  szokás  a hazánkban is elterjedt „anyák napját" - május első vasárnapján - ünnepelni. Az édesapákról való megemlékezést az „apák napját", jóval később, Magyarországon 1994-ben tartották meg először - június harmadik vasárnapján. Az Egyesült Államokban 1982-ben ezt törvénybe iktatták. A bunyevácok természetesen ezt is ünneplik, magyar szokás szerint! Sajnos szomorú tapasztalatok azt mutatják, hogy ebben a rohanó világban egyre többen a személyes megjelenés helyett a ma szokásos módon köszöntik édesanyjukat, a szülőket, levélben, üdvözlőlapon, dísztáviratban, telefonon, SMS-ben... Senki nem tudja saját korát átlépni!

Fejezze ki ez az írás az utódok tiszteletét az elődeink emléke felett!

„Nincsen fűszál gyökér nélkül,
Nincsen virág napfény nélkül,
Nincsen család szeretet nélkül."

Megjegyzés: A bunyevác szavakat és kifejezéseket szöveg közben fonetikusan jegyeztem le és tettem közzé.

Mándics Mihály