A ritka kincset halászok elbeszélései alapján találták meg. Közöttük már szinte legenda volt, amit nemzedékről nemzedékre adtak át egymásnak. Hálóik abban a zónában gyakran gabalyodtak bele "valamibe", és a halak rajzása is szokatlan formákat öltött.

A "mese" végül felkeltette a tiszkán szigetvilág környezetvédő körének kiváncsiságát is, és a közelmúltban megoldódott a rejtély. Két szakember, egy tengeri búvár és egy biológus lemerültek a kérdéses területen, hogy egy környezetvédelmi terv miatt ellenőrizzék a tengerfenéket és a sűrű iszapban meglátták a tartályok körvonalait és telekamerájukkal felvételeket készítettek róluk.

"Egyedülálló leletek - lelkendezik Michelangelo Zecchini, elbai régész, aki elsőként tanulmányozhatta a képeket - Most először találunk teljesen ép tárgyakat ebből a korból. Ez lehetőséget ad arra, hogy megtudjuk: milyenek voltak az akkori teherszállító hajók, milyen volt a rakományuk. Rekonstruálni tudjuk a római kori kereskedelmi, tengeri útvonalakat. A képeket a tartályokon kívül kő - márvány, vagy gránit - darabok is láthatók és a hajó héjlemezének egy része."

Tecchini úgy véli, hogy a rakomány méreteit figyelembe véve a hajó legalább 22 méter hosszú lehet és feltételezi, hogy az iszap által takart része is épen maradt. Vihar vethette neki a Punta del Nasuto éles szikláinak és azonnal elsüllyedhetett. A közelben ömlik a tengerbe az Uviale Marciana folyó, annak hordaléka gyorsan beborította.

A legsürgősebb feladat a hajó további tanulmányozásáig épségének megvédése, mivel még egy vonóháló is könnyen tönkre tehetné. A polgármester a nap 24 órájában ráirányított telekamerákkal őriztetné, de a döntést a kulturális minisztériumnak kell meghoznia.

A környezetvédők az eset kapcsán emlékeztetnek arra, hogy az Elba vidékének tengeralatti régészeti kincse, becslések szerint, 100 ezer darabra tehető. "Sokat elloptak már belőlük - mondják - így történelmünk egy része örökre elveszett. Itt az ideje, hogy a megmaradtakat megmentsük, megőrizzük."

(gluck)