Egymásnak ellentmondó híradások
A Németország Kommunista Pártja néven megalakult szervezet két legfontosabb alakja Karl Liebknecht és Rosa Luxemburg volt. A szociáldemokraták azonban nem adták olyan könnyen át az irányítást, így Noske vezetésével fegyveres csapatok jelentek meg Berlinben, akik nem kímélték a kommunistákat. Liebknecht és Rosa Luxemburg illegalitásba vonul, de hamar fény derül hollétükre, így elfogják őket, és leszámolnak a „lázadókkal”.
A bestiális kettős gyilkosság elkövetésének körülményei azonban hosszú éveken keresztül foglalkoztatták a tudósokat. A berlini lapok még az aznapi esti lapszámban közölték a gyilkosságról szóló hírt, amelynek forrása a lovasgárda-hadosztálya volt, így valószínűleg maguk a gyilkosok szolgáltaták az esetről az információkat.
Verés a szállodában
A Freiheit című lap számtalan tanú elbeszélését közölte, amelyek teljességgel ellentmondtak a Vossische Zeitungban megjelent állításokkal. A szemtanúk elmodása szerint az Eden Szállodában elkövetett merényletek során nem volt jelen a hotel előtt semmilyen tömeg, amely közre játszott volt az események alakulásában. Liebknechtet először puskatussal fejbe vágták, majd még egy ütést kapott a fejére, amikor a kocsiba beszállították. A szálloda személyzetének néhány tagja is megerősítette azt az információt, hogy a két áldozatot még a szállodában úgy megverték, hogy eszméletlenül tuszkolták be őket az autóba.
Aztán Liebknechtet még a kocsiban agyonlőtték, s valószínűleg Rosa Luxemburg is az autóban vesztette életét, s csak ezt követően dobták a holttestét a csatornába. A bírósági eljárás kezdetekor, 1918. május 8-án 5 férfi állt a vádlottak padján. Otto Runge, közlegény, Horst von Pflugk-Harttung kapitány, Ulrich Rittgen és Rudolf Liebmann tengerész főhadnagyok, akiket doktor Karl Liebknecht meggyilkosávál, míg Karl Vogel főhadnagyot pedig Rosa Luxemburg megölésével vádoltak.
Színház az egész világ
A vádlottak védőiknek köszönhetően egy jól előkészített színdarabot adtak elő a per során, amelyben mindenki próbálta menteni magát. Végül az enyhítő körülményeknek köszönhetően, amelyek legfőbb alapja a hazafias tettre történő hivatkozás volt, Runge és Vogel négyévi fogházbütetésre kapott, míg a többiek szabadon távozhattak a bíróságról. Fél évszázaddal később egy újságírót újra foglalkoztatni kezdett az eset, ezért kutatómunkája során megpróbálta újrarekonstruálni a gyilkosságot.
A Liebknecht ellen elkövetett merénylet részletei megegyeztek a korábban felvázolt eseményekkel, de továbbra is kérdés volt, hogy ki ölhette meg a társát? A tanúk és a vádlottak vallomásában szerepelt egy ismeretlen férfi, aki az utolsó pillanatban ugrott fel a Rose Luxemburgot szállító autóra, s végül ő adta le a halálos lövést az asszonyra.
Az autó soforjő végül bevallotta, hogy a férfi Hermann Wilhelm Souchen tengerész hadnagy volt.
