Lebensborn: embertenyésztés a II. világháborúban?
2015/11/20 15:12
11017 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.

Embertenyésztők voltak a náci németek? Tényleg voltak genetikai alapon összehozott párok és erre szolgáló létesítmények? A híresztelés nem alaptalan, de a valóság azért kicsit árnyaltabb.

Bundesarchiv_B_145_Bild-F051638-0061,_Lebensbornheim,_Säuglingszimmer Lebensborn anyaotthon belső tere

Bohumil Hrabal Őfelsége pincére voltam című regényében a főhős Jan Díté a világháború alatt egy olyan intézményben dolgozik, amelynek célja, hogy az árja fiatalokat testileg és ideológiailag felkészítse az új Európa embereinek létrehozására, majd helyben végbemenjen a fogantatás, a várandósság és a szülés. A főhős maga is részt vesz feleségével a programban, ám sok várakozás, megalázó helyzet és orvosi beavatkozás után végül szuperember helyett egy fogyatékos gyermekük születik. Mi volt az alapja Hrabal regénybeli jeleneteinek és helyszíneinek?

A náci Németországban valóban volt egy titkos program, amelynek a neve Lebensborn volt – az élet forrása. A program egyik legfontosabb ösztönzője Heinrich Himmler, az SS (Schutzstaffel), a hírhedt katonai alakulat vezetője volt. A program mögött álló ideológia az volt, hogy az „árja fajt” meg kell tisztítani a többi, az ideológia szerint alacsonyabb rendű vérvonaltól. Az árják a náci németek vélekedése szerint a germán népek ősei voltak, és azokat, akik a leginkább őrizték az árjákra szerintük jellemző tulajdonságokat, szintén árjának nevezték. Azt gondolták, hogy az árják szőkék, magas, zömök testalkatúak, kék, zöld vagy szürke szeműek, és – ebből következően, vagy ezzel együttállásban egészségesek, bátrak, okosak, erős jelleműek. Talán nem kell hangsúlyozni, hogy a modern tudomány nem igazolja ezeknek a külső és belső tulajdonságoknak az együttállását: a szőkék nem bátrabbak, mint a barnák vagy a vörösek, és nem is egészségesebbek. A Német Birodalom azonban sajnálatosan erre az áltudományos gondolatra épült.

Adva van tehát Heinrich Himmler, aki azt szerette volna, hogy minden német szőke legyen. Ez azonban nem így volt, jócskán akadtak más hajszínű polgárok is. (Maga Adolf Hitler sem volt egy árja kinézetű ember.) Ismeretes az a népirtás, amit a Holokauszt során a nácik elkövettek azért, hogy nem kívánatos vérvonalú emberek ne maradjanak életben. Volt azonban egy ellentétes, a kívánatos gyermekek születését ösztönző program is. Mivel az országban számos abortuszt hajtottak végre, megszületett a gondolat, hogy az árja magzatokat meg kellene menteni, és így jött létre 1935-ben a Lebensborn, egy anyaotthon-hálózat, amely Himmler kitüntetett figyelmét élvezte. A Lebensborn otthonok lehetőséget adtak az anyáknak, hogy nyugodt és modern körülmények között, anonim módon hozzák világra a gyermeküket, akkor is, ha nem volt törvényes férjük. „Minden tisztavérű anya szent a számunkra.” Mondta Himmler. A program titkosságát éppen ez indokolta: a közvélemény minden bizonnyal felháborodott volna a megesett nőket pártfogoló anyaotthonok tudtán.

Volt tehát a kezdeményezésben valami modern és humánus, azonban volt egy komoly szépséghiba: csak árja gyerekek születhettek meg így. A várandós nőknek bizonyítaniuk kellett mind saját maguk, mind az apa árja mivoltát, és ha ez nem sikerült, nem vehettek részt a programban. A megszülető gyermeket megtarthatták, vagy örökbe adhatták. Utóbbi esetben a gyámhatóság igyekezett árja szülőknél elhelyezni a gyermekeket. Azonban mindenképpen azt éreztették az anyákkal, hogy valamilyen magasztosabb feladatot látnak el; hozzájárulnak az új emberiség megszületéséhez. Az anyaotthonokban született gyermekek egy sajátos névadó ceremónián estek át, és a leginkább kitüntetett csecsemők keresztapja maga Himmler lett.

Az anyák nem szenvedtek hiányt semmiben, és ez a háború évei alatt egyre fontosabbá vált. Ezen előnyök miatt szültek az anyaotthonokban olyan nők is, akiknek volt férjük, és így nem volt titkolnivalójuk. Az anonimitást kérő anyák dokumentumaiból viszont hiányoznak a nevek, így az örökbeadott és időközben felnőtt, gyökereiket kutató Lebensborn gyermekeknek nem sok kapaszkodójuk van.

Bundesarchiv_B_145_Bild-F051638-0059,_Steinhöring,_Lebensborn-Mütter-Heim Lebensborn otthon Steinhöringben

A programmal kapcsolatban már a háború alatt pletykák láttak napvilágot, és az 50-es években is cikkezett erről a sajtó, ám mindeddig nem igazolt, hogy a Lebensborn házak párosító szertartásoknak vagy orgiáknak adtak volna helyet. Az otthonokba a nők már várandósan érkeztek. Az azonban igaz, hogy voltak bizonyos férfiak, akiktől szívesen láttak volna sok utódot: éppen az SS tagjai.

Az SS elit fegyveres alakulat, amelynek vezetője Himmler volt, válogatott árja fiatalokból állt: mindenki magas, erős, szőke, világos szemű volt, és árja származását a felmenők tekintetében is bizonyítani tudta. Így aztán Himmler arra biztatta az SS tagjait, hogy gondosan megválasztott feleségükkel minél több gyermeket vállaljanak, lehetőség szerint legalább négyet. Az SS tagjai azonban nem teljesítették tömegesen ezt az elvárást. Ezért arra is ösztönözték őket, hogy házasságon kívül ejtsenek teherbe lányokat. A Lebensborn házakhoz forduló nők, ha SS alakulatba tartozó apát vallottak be, az apa pedigréjét már nem kellett, hogy bizonyítsák.

A háború alatt a megszállt területeken is létrejöttek Lebensborn házak a megszálló német katonák gyermekeinek felkarolására. A szabályok itt is ugyanazok voltak, csak az árja anyukák jöhettek szóba. Ám Norvégiában különlegesen alakult a helyzet, mert a norvég nők szemlátomást nagyobb arányban voltak szőkék, mint a németek. Így a német és norvég vér keveredését egyenesen kívánatosnak tartották a nácik, a germán vérvonal frissülését látták benne. Így a Lebensborn program egyik legnagyobb mértékű aktivitását éppen Norvégiában fejtette ki. A norvég nők azonban általában nem tarthatták meg a gyermeküket, mert azokat németországi adoptálásra szánták. A háború után a Norvégiában maradt Lebensborn gyermekek sorsa keserűen alakult: az árvaházakban elhanyagolásnak, bántalmazásnak voltak kitéve. Emiatt a ma még élő norvég Lebensborn gyermekek peres úton próbálnak kárpótláshoz jutni a Norvég Államtól.

Fint_besøk_på_Lebensbornhjemmet_på_Hurdals_Verk_(6230671076) Protokoll látogatás az első norvég Lebensborn házban

Az árja vérvonal megmentésének másik szomorú fordulata az volt, hogy a kelet-európai térségben előrenyomuló katonák elkezdték az árjának tűnő gyermekek összerablását. A szőke gyermekek jelenlétét a nyomokban Kelet-Európában is jelenlévő árja vér jelének tekintették, és a gyermekeket egyszerűen összefogdosták, általában elvették vér szerinti szüleiktől. „Bárhol is van a világon német vér, azt én valóban el akarom lopni és rabolni, ahol csak tudom.” Mondta Himmler már egy 1938-as beszédében. A gyermekek sorsa nagyon különbözően alakult. Némelyekről „vizsgálat” után kiderült, hogy mégsem árják, ezek koncentrációs táborba kerültek. (Gyakran előfordul például, hogy a hirtelenszőke gyermekek haja később besötétedik.) Másokat gyermekotthonokba vittek, a 6 évnél fiatalabbakat a Lebensborn házakba, az idősebbeket más intézményekbe. A gyerekek ideológiai nevelésben részesültek, amire egy külön kifejezés is volt: Eindeutschung, azaz németesítés. A dokumentumaikat meghamisították, és nem meséltek nekik a származásukról. Majd örökbe adták őket árja szülőknek. Különböző becslések vannak arra vonatkozóan, hogy hány gyermeket raboltak el, egyes becslések szerint egyedül Lengyelországból 200 000 gyermeket. A gyermekeknek csak egy töredékét, körülbelül 40 000 gyermeket sikerült a háború után visszajuttatni a vér szerinti szülőkhöz. A Lebensborn házak vezetőit azonban nem ítélték el: azt vallották, hogy nem tudtak a gyermekrablásokról, a külföldi gyermekeket árvának hitték.

A háború utáni időszakban igyekeztek a Lebensborn gyermekek elől eltitkolni az örökbefogadás tényét és a Lebensborn programhoz való kapcsolódást, mivel a családok nem akarták vállalni a náci múltat. Így a Lebensborn gyermekek nagy része nem is tud róla, hogyan kezdődött az élete, míg mások a valódi szülők kilétének kiderítésével küzdenek. Megint másoknak azzal kell szembesülniük, hogy valódi szüleik a náci ideológia elszánt hívei, olykor háborús bűnösök voltak.

Sikerülhetett volna? Létre lehetett volna hozni egy szőke, kék szemű nemzetet egyesek meggyilkolásával és mások gyermekvállalásának ösztönzésével? Valószínűleg igen, de ennek a német társadalom szempontjából kevés haszna lett volna. Az állampolgárok nem lettek volna se szorgalmasabbak, se becsületesebbek, se okosabbak. Egyszerűen csak mindenki szőke lett volna.

Képek forrása:

"Bundesarchiv B 145 Bild-F051638-0061, Lebensbornheim, Säuglingszimmer" by Bundesarchiv, B 145 Bild-F051638-0061 / CC-BY-SA 3.0. Licensed under CC BY-SA 3.0 de via Wikimedia Commons

„Bundesarchiv B 145 Bild-F051638-0059, Steinhöring, Lebensborn-Mütter-Heim“ von Bundesarchiv, B 145 Bild-F051638-0059 / CC-BY-SA 3.0. Lizenziert unter CC BY-SA 3.0 de über Wikimedia Commons

«Fint besøk på Lebensbornhjemmet på Hurdals Verk (6230671076)» av Riksarkivet (National Archives of Norway) from Oslo, Norway - Fint besøk på Lebensbornhjemmet på Hurdals Verk. Lisensiert under No restrictions via Wikimedia Commons

Csordás Ildikó